28. Zombori félmaraton
A május 12.-én megrendezett futóversenyről iSTVántól kaptunk élvezetes, képes beszámolót. Mint az írásból kitűnik, a zombori egy jó szervezésű, barátságos légkörű verseny, mely tág teret ad a kreatív egyéni nyelvi megoldásoknak :o)
Évek óta készültem elmenni erre a versenyre, de eddig mindig közbejött valami. A zomboriakat az internetről „ismerem", nagyon hasznos oldalt tartanak fenn, amelyről hozzájuthatok a délvidéki, határkörnyéki versenyek információihoz (versenykiírások, eredménylisták). A távolság sem nagy - kb. annyit kellett utaznom (111 km), mint múlt héten a Nárciszfutásra -, csakhát így májusban már eléggé sűrűsödnek az események.
A versenyt - mint a sorszámból is látszik - rutinos szervezés jellemzi, nem is ért csalódás, bár akadt egy-két dolog, amit a szervezők szerint is jobban meg lehetett volna oldani, de ez az alapvető dolgokat nem érintette.
Zombor ötvenezres város, a hercegszántói határátkelőtől 30 km-re. (Bajától 60 km-re nagyjából déli irányban.) Ennek megfelelően a terep alapvetően sík, kis hullámzással. Az utakon jól lehet közlekedni (meglehetősen betartják a sebességhatárokat), az út minősége megfelelő. Ennek ellenére kicsit később értem a tervezettnél, de a lassú inkább a Bajáig eljutás volt. (A határ magyar oldalán „álltattak" 5 percet, ami alatt senkit nem „szolgáltak ki", de aztán gyorsan átjutottam. Visszafelé is kb. hasonló volt a helyzet.)
Elvileg nevezés 9.30-ig, de már majdnem ennyi volt mire beértem a városközpontba. Nem mertem autóval keresgélni, inkább leparkoltam pár emeletes ház között, összekaptam a felszerelésem, és gyalog indultam a rajthelyet megkeresni. Sikerült egyből olyan utcához érnem, amelyet nem találtam a kinyomtatott térképrészleten, így gyorsan érdeklődtem a Trg Slobode (Szabadság tér) felől. Megtudtam, hogy a „szemafornál jobbra". (Elnézést, hogy így - sem magyarul, sem szerbül - írom, de talán így adja vissza legjobban, ami a fejemben volt. Szerbül gyakorlatilag nem tudok, a nemzetközi szavakon kívül egyet-kettőt értek csak meg. Ez nem érdem, hanem állapot - szokta volt mondani tesitanárom. Mindig megállapítom, hogy illene tudnom legalább egy kicsivel többet, de hát a némettel is hasonló a helyzetem, ráadásul az angolommal sem nyerek versenyeket. No mindegy, eszmefuttatás vége.) A jobbra fordulás után sétáló utca, és a rajt-cél kapu már csak rövid kocogásnyira.
Rajtszámos versenyzők ugyan akadtak, de hamar kiderült, hogy nem itt van a versenyközpont. Egy ismerős arcot (sokszor láttuk már egymást a délvidéki versenyeken) „megkérdeztem" (hasamra téglalapot mutatva) merre lehetne a rajtszámot felvenni. Az irányt megmutatta, de a szövegben kicsit tanácstalanok voltunk. Végül egy másik sporttárs kisegített a „benzinpumpa" (szintén saját fejszülemény :-)) megjelöléssel, ezzel felvértezve már nyugodtabban indultam neki. A versenyközpont kissé átellenesen szembe volt a benzinkúttal, és szerencsére állt előtte pár versenyző, így nem téveszthettem el. (Utóbb kiderült, hogy párszáz métert kellett volna előre mennem a városban, és autóval le is parkolhattam volna az udvaron lévő aszfaltozott kézilabdapályán. Mindegy, legközelebb már okosabb leszek.)
A nevezés a nyelvi nehézségek ellenére gyorsan ment (később elhangzott ígéret arra, hogy legközelebb lesz magyarul értő is a nevezésnél - alapvetően kb. 10 százaléknyi a magyarság létszáma a vidéken), annak ellenére, hogy mindent fordítva írtam (név, dátum nálunk fordítva szabványos, meg alapvetően olyan direkcióval írtam a betűket, hogy gyorsan lemásolhassák), megkaptam a 69-es rajtszámot, és még volt 10 percem, hogy visszaérjek a rajthelyre. Ahogy kiléptem az ajtón, éppen magyar ismerősökbe „botlottam", így már kellemesen beszélgetve haladhattunk.
A rajt előtt rövid köszöntő, aztán szinte pontosan 10 órakor indult a futás. A rövid belvárosi szakaszt követő árnyas kisvárosi utcákat a rendőrök biztosították (minden kereszteződésben állt egy, és tette a dolgát), nyugodtan futhattunk ki a városból.
Az elején kicsit beszélgetve álltam neki futni, de aztán láttam, hogy ami nekem beszélgetős tempó, az másnak nem feltétlenül az, így inkább fényképezgetéssel töltöttem ki az időt. (Igen, jogos a kérdés: minek megy versenyre az, aki nem versenyez? Ez már régóta vívódás tárgya nálam, de sokat jelent a számomra, hogy ott lehetek ezeken a rendezvényeken, de arra nincs módom, hogy mindig maximumra törekedjek. Most - ha megfeszülök - talán tudtam volna kicsivel 1:30-on belüli időt, de ez egyrészt messze van a 1:20-hoz közeli egyéni legjobbamtól, másrészt ki tudja, mi maradna a lábamból, ha most megpróbálnék maximumot kihozni belőle...)
Kellemes volt elnézelődni: a virágzó akácost virágzó gesztenyefák váltották, de a bodzák is hasonlóképpen illatoztak. Szag alapján megállapítható volt, hogy egy-két helyen komolyabb állattenyésztés is folyik a környéken. Az út mellett időnként szemét (mint itthon), egy helyen néhány mázsa zsákolt krumpli az árokban.
Érdemesebb volt tehát a futókkal foglalkozni, a többség komolyan vette a versenyzést. Utánam már nem nagyon neveztek, így a 70 körüli egyéni létszám mellett pár váltóval kiegészülő mezőny húzódott el szép hosszan a mellékúton. A forgalmat szakaszolták, nem volt zavaró. Az 5 km-es táblánál nyomtam részidőt (24:45), aztán jött 6 km-nél a frissítő. Egy pohár víz jólesett, és a kiszolgálásra sem lehetett panasz. A kísérő mentőautó lassított mellettem, „doberdan"-t kívántak, és érdeklődtek, jól vagyok-e. Széles mosollyal intettem, ezt pozitív válasznak vették :-)
Hamarosan jött szembe az élmezőny, ketten nagyon igyekeztek (1:14 lett a vége).
A 10 km-es táblánál a fényképezés miatt nem nyomtam részidőt, csak a fordítónál (27:01), tehát a sebességem nem nagyon változott. A fordítónál ismét egy pohár víz, aztán irány vissza. Ismét pár fénykép (lefényképeztem a hivatalos fényképészt is :-)), rövid időzés a már jól ismert frissítőállomáson (kíváncsiságból bekaptam egy zselés cukorkát), aztán rövid időt a víz outputjával voltam elfoglalva, így értem a fordítótól 26:41 alatt az 5 km-es tábláig. Innen viszont már nekiálltam „versenyezni", bár tulajdonképpen csak arról volt szó, hogy megpörgetem a végét, amennyire ez az egyre fokozódó melegben még elviselhető a számomra. Sorban előztem az előttem lévőket, a 20:30-as 5 km nagyjából az a tempó, amit egy hete is tudtam, így magamnak 1:38:57-es időt mérve a mezőny közepén értem célba. (A mezőny vége 2,5 óra környékén ért be.)
A befutás után megkaptam a pólót (sajnos a mezőny végének már nem jutott: a váltósok későn jelentkeztek, nem voltak betervezve a létszámba; jöttek, mondván, hogy beleszámít a jegyükbe a főiskolán az itt futott 5-5 km), pár fotót készítettem, aztán irány a versenyközpont, ahol egy darabig gondolkodtam, hogy sétáljak-e el a kocsimhoz. Azt gondoltam, gyorsan peregnek majd az események, amiből nem szerettem volna kimaradni, így aztán inkább beszélgetéssel töltöttem az időt. Végül akadt idő beszélgetni, mert egy kissé csúszott a program.
Az eredményhirdetés ebéddel volt összekötve, a tornateremben állítottak fel asztalokat. „Magyar sarkot" alakítottunk ki a belső részen, délvidékiekkel és pár szegedivel, jól elbeszélgettük az időt.
Először az abszolút helyezettek kapták meg díjaikat (serleg, festmény), aztán megettük a paprikást (egyes vélemények szerint vaddisznóból készült, nem igazán értek hozzá). Én személy szerint nem ettem ki a szervezőket a vagyonukból :-), de finomnak találtam az ételt, és jól is laktam vele.
A korosztályos díjazásnál adódott pár elírás (pl. nem megfelelő korcsoportba voltak besorolva egyesek), de végül mindenki megkapta érmét, kis ajándékát, és minden résztvevő az oklevelét is. Fél 4 felé tudtam hazaindulni, de szerencsére gyors volt az út, fél 6-ra már otthon voltam.
Nem csalódtam a versenyben, minden elismerésem a szervezőké. (A szervező csapatban meg kell említeni a zombori rádiósok jelentős részvételét.) Saját bevallásuk szerint is kevés pénzből (a versenyzőktől semmiért nem kértek pénzt!), és jól láthatóan sok ember kemény munkájával hozták létre ezt a rendezvényt, kellemes naphoz, szép élményekhez juttatva a mintegy 90 futót. Köszönet érte!
honlap: http://www.somaraton.org.yu/
eredménylista: http://www.ravangrad.net/~somaraton/somborski_maraton_2007.htm
várostérkép: http://www.soinfo.org/so_geography.php?mode=grad_f&language=english
Hasonló cikkek
Puha vagy, Jenő! - avagy beszámoló a börzsönyi hegyi félmaratonról
Atlétika - Délibáb Terepfesztivál autentikus hőségriadóban
Jótékonyság - diplomaták versenye a K&H váltón
Futás - a nagykövetek is részt vettek a 23. K&H mozdulj! váltón
Még több címke
Ironman edzésterv kezdőknek: 9-20. hét 1
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498
Első 5 kilométerem 498