Edzésleírás

... 69 méterrel lemaradva az országos csúcsról (Bódis Tomi, 154,182 km, 2018). 🤔🙃😃 De nem vagyok elégedetlen, igazából még azt sem gondoltam volna, hogy így elsőre egyáltalán meg tudom közelíteni. Viszont bekerültem a Bódis-Bogár szendvicsbe, Jani még 1994-ben futott kereken 154 km-t. ☺️ De egy kicsit részletesebben is kifejtve: Nekem az első veszprémi ultrafutó versenyem volt, de korábbam már rendeztek itt versenyeket, és azt hallottam, hogy ez egy gyors pálya, korábban Muhari Gábor itt futott 6 órás világcsúcsot. Az eredmény igazolja ezt a tételt, bár nekem érzésre nem tűnt annyira gyorsnak. Nagyrészt egy oda-vissza díszköves sétányon futottunk, a pálya egyik végén egy kisebb kört csináltunk, de a versenyközpont felőli oldalon egy elég éles fordító volt, ahol egy füves-földes szakasz is volt benne. Egy kör 1454 m volt. Az időjárásra nem lehetett panasz, már a 6-os rajtnál sem kellett a kesztyű, bár nem mondom, hogy az első pár körben egy kicsit nem fázott a kezem. 😃 De nagyon gyorsan melegedett, pár óra után már trikóra váltottam. Bár a pálya nagy része árnyékos volt, azért délutánra már így sem volt hideg, sőt, igazából dőlt rólam a víz folyamatosan, meg a só is durván kicsapódott rajtam. 😃 De visszatérve a rajtra, a dobogóra esélyes futók Erős Tibi, Bene Ármin, Csereklei Józsi és Henglár Gyuri voltak. A legkomolyabb ellenfél természetesen Tibi (2X 100 km országos bajnok, Korinthosz 160 pályacsúcstartó) volt. Annyira erősen kezdett, hogy meg se próbáltam menni vele, az előre tervezett 4:50 – 5 perc közötti utazótempót vettem fel. Egy pár körig együtt mentünk Józsival és Petróczi Marcival (aki 50 mérföldön indult), aztán annyira könnyen ment, hogy egy kicsit elkezdtem gyorsulni, kb. 4:40 körüli tempóra. A korai rajt miatt szokásos módon jött egy kis kényszerszünet, aztán pár kör után még egy, ez 4-5 perc veszteséget okozott, de sajnos ezt nem lehet megúszni… 😃 Ezzel visszacsúsztam a 4. helyre, és Tibi is lekörözött, de nem csüggedtem, tudtam, hogy ez még nagyon az eleje. Aztán egyszer csak azt láttam, hogy már nem távolodik, sőt, elkezdtem szép lassan én közeledni hozzá. Nagyjából eddigre melegedtem be, és sajnos elkapott a gépszíj, üldözőbe vettem Tibit még tovább gyorsulva (pár 4:20 alatti ezer is csúszott). Akkor még jó ötletnek tűnt, de utólag már nem annyira… 😃 Pár kör után utolértem (40 km körül), de akkor még ugye volt egy kör hátrányom. Elkezdtem ledolgozni ezt is, közben Tibi egy időre eltűnt, mint kiderült, párszor neki is ki kellett állni egészségügyi szünetre. Nem sokkal később utolértem, majd pedig nekem lett egy kör előnyöm vele szemben. Látszott rajta, hogy nem igazán megy neki, máskor végig vidáman, mosolyogva fut, most viszont láttam, hogy szenved. Végül 6 óráig még eljött, de aztán feladta a versenyt. Így is nagy gratula neki, és megtiszteltetés, hogy végig drukkolt, és még az eredményhirdetést is megvárta. 😊 Ezután nem sokkal nálam is jött egy holtpont, talán Tibi kiállása miatti motiváció hiány, de leginkább a megelőző kilométerek túl gyors tempója miatt. Meg valószínűleg megint sikerült túl sok folyadékot bevinni, úgy éreztem, hogy nagyon tele vagyok, miközben ennek ellenére az energiaszintem csökkent. Innentől elkezdtem inkább több szénhidrátot, illetve kevesebb folyadékot bevinni. Szerencsére Carter doktor is megjelent a Vészhelyzetből, és gyorsan stabilizálta az állapotomat, és bár a korábbi tempót nem tudtam már újra felvenni, de azt láttam, hogy még teszkó gazdaságos üzemmódban is valamennyivel gyorsabb vagyok a többieknél, szóval gondoltam, nagy baj nem lehet. most már csak végig kell menni, az a 4-5 óra gyorsan elrepül. 😃 Az izomzatom eddigre már rendesen beállt, innentől a végéig egy hullámvasutazás indult el, hol tudtam gyorsabban futni (5 perc körül), hol belassultam (6 perc körülre), de érdekes módon, ahogy közeledett a vége, kezdtem egyre jobban magamhoz térni. Az utolsó óra relatív jól ment, persze azért már biztos nem volt őszinte a mosolyom. 😃 Ami az országos csúcsot illeti, nem gondoltam, hogy ennyire közel leszek hozzá, egy darabig fel sem merült, hogy meg tudnám dönteni, aztán az utolsó órában az már látszott, hogy 150 km fölé tudok menni, de a bemondások, és a hátralevő idő alapján én arra jutottam, hogy legjobb esetben is 152 körül lesz. Tudtam, hogy lesz még egy tört kör a végén, amiből (9 m híján) egy teljes kör lett. Szóval lehet, hogy fejben egy körrel el voltam csúszva (vagy már szétcsúszva…) 😃 Ha tudtam volna, hogy ennyire szoros lesz, valahol biztos bele tudtam volna tenni azt a hiányzó 69 métert. Na, de sebaj, legalább marad motiváció a jövő évi OB-ra. 😃 A második helyen végül nagyon szép futással Bene Ármin ért célba, őt Henglár Gyuri követte. Sajnos Cserkónak egy rosszullét miatt fel kellett adnia a versenyt, szerencsére semmi komoly, csak kivizsgálásra bevitték, így a végén nem tudott a pályán lenni. A lányoknál az országos bajnok Udvari Judit lett, második Ignácz Marietta, a harmadik helyre pedig Nagy-Vargáné Fazekas Éva futott be. Nagy gratula nekik, illetve mindenkinek, aki teljesítette a versenyt! A szervezőknek pedig köszönet, hogy idén már a sokadig OB-t rendezik (ezzel még nincs vége), és ezzel színvonalas versenyzési lehetőséget biztosítanak az ultrafutóknak. 😊 A frissítésem gerincét most is az SFI Nutrition gélek adták, a 24H OB után ezúttal is tökéletesen teljesítettek, a vizesebb állag miatt nagyon gyorsan lecsúsznak, és 1-2 slukkra ki lehet nyomni az egészet a tubusból, és még az ízük is szuper, most a paradicsomos volt a kedvencem. És természetesen teljesen gyomorkímélőek. 😊 Végül, de nem utolsósorban hatalmas köszönet Krisztinek, hogy most is végig frissített, és ellátott minden jóval a verseny során! 😍 Képek: Váry Kriszti, Tehel Tibor