Sport

(verseny)

Edzés ideje

02:18:37

Távolság

21.03 km

Tempó

06:35 p/km (9.10 km/h)

Edzésleírás

9. Intersport Balaton Maraton, Félmaraton

Reggel megijesztett minket egy kis eső. De próbáltam nem törődni vele. Sajnos kicsit későn indultunk el. Nehezen találtunk parkolóhelyet és messze. Mire beértem a versenyközpontba, már háromnegyed 11 volt. Eredetileg szerettem volna tesztcipőt szerezni a Nike-tól, de erről inkább letettem. Nagy nehezen elverekedtem magam a WC-ig, mert az fontos volt még a rajt előtt. Végül csak arra maradt időm, hogy Anyáék kezéből kikapjam a rajtszámom és a mellényem és rohanjak a rajthoz. Ami a tömeg miatt nem volt egyszerű. Azt mondták, Icu a 6-os zónában vár. Direkt a zóna elején tolakodtam be, hogy észrevegyem őt. Valahogy azonban mégsem találtuk meg egymást. A könnyeimmel küzködtem az indulásra várva. Nem szeretek kapkodva elindulni. És még kevésbé szeretem a magányos hosszú futásokat.

Néhány kiliig eltartott, míg újra nyitni tudtam a külvilág felé. Élvezni tudtam azt, hogy nem esik az eső, sőt kifejezetten kellemes idő van. A kesztyűt csak rövid időre vettem fel és a sapkát sem kértem el Anyáéktól, amikor az 5. kilinél találkoztunk.

5 kilinként ettem egy colás gél golyócskát és minden frissítőnél ittam valamit. Próbáltam kényelmes tempóban futni. Nem törődve azzal, hogy az lassú vagy hogy mennyien előznek le. Az első frissítő után kicsit rákapcsoltam, mert azt mondták Icu előttem van. De elég hamar beláttam, hogy nagy lehet köztünk a távolság. Ahhoz mindenképpen, hogy én utolérjem. Ő meg csak egy kört fut, tehát nyugodtan mehet jobb tempót. Nagyjából 7 kilinél lehettem, amikor ő szembejött velem. Majdnem 1 kili különbség. Jobb is hogy nem hajráztam utána nagyon. Csak azt nem értem, hogy a rajtban hogyan kerültük el egymást.

Az első körben kimaradt a füves parti szakasz, ami nagy örömömre szolgált. 10 kilinél azonban elkezdett fájni a jobb lábam belső éle. Próbáltam lazítani már induláskor is a cipőfűző szorosságán, de úgy tűnik, nem volt elég. Féltávnál kértem Anyáéktól zsepit, mert arra is szükségem volt. És megettem a második bogyócskát is. Egy darabig nyomasztott a lábam fájása. Meg az is, hogy a kis utcákban össze-vissza kanyarogtunk. Olyan érzésem lett tőle, mintha egy labirintusban lennék, amiből nem találom a kiutat. 14 előtt valamivel ért utol Bocsi. A lábfájásra azt javasolta, hogy próbáljak más lépéshosszban futni egy darabig, hogy átmozgassam. Aztán tovább vágtatott. Igyekeztem hallgatni rá és javult is valamelyest a helyzet. Köszi ezúton is a tanácsot! ;) Közben elértem a táv kétharmadához. Ekkor még úgy tűnt, hogy tartható lesz a 2 és negyed órás összidő. Ez csak azért volt furcsa, mert 1:15 volt az első kör ideje…

És ekkor jött a parti szakasz. Sokkal jobban megviselt, mint az előző nap, pedig most rövidebb volt. Enyhén fújt a szél. Éppen csak annyira, hogy rám hűtse az izzadtságot. Ezen kívül a fájós lábamnak, meg a lassan fáradt tagjaimnak nem esett jól a csúszós fű. Azért céltadosan megettem a harmadik gélt is. De aztán ennek is vége lett.

Ahogy elértem a 16-oshoz, Szigetkörben kezdtem gondolkodni. Már csak 1 kör. Már az állatkertnél lennék. És így tovább. Sokat segített. Szépen lassan elkezdtem előzgetni az embereket. Ezt szeretem a legjobban. Nem azért, mert ők már nem bírnak gyorsabban futni. Hanem mert jó azt érezni, hogy a fáradtság és a fájdalom ellenére van még bennem tartalék.  Akkor mégsem lehet nagy bajom. :D

19 körül pedig utolértem egy  nőt, aki zenét hallgatott, sőt, hirtelen elkezdte énekelni, ami éppen szólt. „Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül…” Ez a legjobbkor jött. Úgy éreztem, én is repülök. :) Megint ritmust váltottam. Apával a 20-as után találkoztam össze. Meg is dicsért, mert azt hitte, tovább kell elém jönnie.  Az utolsó kili már tényleg száguldásnak tűnt. Nem fáj, csak másként jó. Ezt hajtogattam magamban ismét. Meg hogy most már mindegy, innen akárhogy beérek.

A végeredmény 2:18 lett. A második kör nagyjából 10 perccel jobb, mint az első. Szinte magam sem hittem el. Igaz, egy darabig nem mertem leülni. Féltem a felállástól. :P A száraz ruha és a forralt bor azonban kifejezetten jól esett. Boldog voltam, mert ez most tényleg buli futás volt. Egy ilyen táv ennél jobban csak akkor lehetett volna buli, ha ma is akad beszélgető partnerem. Akkor kevesebbet foglalkoztam volna a lábammal is. De ez most így volt jó. Visszaadta a hitem, hogy egyedül is tudok hosszút futni.

Köszönet mindenkinek a szurkolást. Különösen Anyának, Katának, Nicolnak, Tigyi Lacinak és Duracel Orsinak. Köszönöm az együtt futást Katának, Apának, Andrisnak és persze Tandinak. Ha valakit kihagytam, akkor bocsánat, minden régen látott ismerősnek nagyon örültem. :)

1 hozzászólás

rutharti 4378 napja

Gratulálok! És hidd el, borzasztóan sajnálom, hogy elkerültük egymást, annyira vártam már az együtt futást!

De szerintem fogunk mi még együtt futni hosszút! :)