Hát...eltelt vagy kët év, amióta nem írtam. Időközben tavaly szeptember harmadikán megszületett a második kislányom is. Szerette a ringatózó mozgást, szinte végig tudtam kocorászni vele várandósan. Két kisgyerekkel most nem a legkönnyebb időszakomat élem. Magánéleti válság, életválság s a gyerekek nagyon háttérbe szorították örök szerelmemet, a futást. Nincs előre eltervezett nap..még előre eltervezett perc sem. Kiszámíthatatlan, hogy hogyan fordul pillanatok alatt minden a feje tetejére. Egy betegség, egy rossz álom, fránya bújós fogacskák, erőteljes ragaszkodás anyához, s máris tolódik a futás..jobb esetben holnapra...szívfájdalmam, hogy most nem állok a helyzet magaslatán. Fáradság, aggódás, pisi-kaki kerültek a képzeletbeli dobogó felső fokára. Hinni akarom, hogy az első idők nehézségeinek átvészelése után teremnek még jóleső futás-babérok nekem. Két csodatündér pici Lány Anyukája lettem. Sokszor még most sem hiszem el, hogy az enyémek.