Úgy örültem ennek a versenynek, mint kiskutya a csontnak. Azt hiszem már rég szerettem volna magam kipróbálni a triatlonban. Tesóm már a 80-as, 90-es években szerelte a bringákat és járt versenyekre, talán akkor került a fejembe az a bizonyos bogár.

Tavaly Zoli indult a Szajki tavak triatlonon, Jutka csupa jót mesélt, hogy milyen szép és családias és amatőrök is indulhatnak, akkor tudtam, hogy ez lesz az én versenyem.

Már csak nevezni kellett, ami egy e-mail megírásából állt Őri Norbinak.  Azonnal válaszolt, mehetek, lesz póló is, gulyás is, jó idő is.

750m úszás, 20km kerékpározás, 5km futás

A víz az én közegem, úszni mindig szerettem, nem tudok jól, de szeretek  (sok sporttal vagyok így), a futás része a mindennapjaimnak, 5km nem lehet gond, kerékpározni meg ugye mindenki tud… Ezt a részét éreztem a legneccesebbnek, már az a 20 is soknak tűnt. Van egy jó kis 20 éves montim (18 sebességes), igaz elég nehéz, meg jó vastag a gumija, amúgy férfi vázas és van csengője, meg sárhányója, meg dinamója is!!! De szép bordó és az enyém és itt a városban úgy tépek vele, hogy csak na! Tekerni annyit szoktam, hogy néha családilag elbringázunk Kiskanizsára fagyizni, oda vissza kb 10km.

Zoli közben talált a versenynek új nevet: pancser triatlon. Ez nagyon tetszett, én leszek benne a pancser :)

Előzményekről ennyit. Reggel szokásos készülődés, szerencsére nem kellett korán kelni, egykor volt a rajt. Fél 12 körül érkeztünk meg egy gyönyörű helyre, nagy tisztás mellett fákkal övezett kicsi horgásztó, néhány bójával, nem túl messze. Tóparton depó, még üres. Nevezünk, rajtszám a karomra kerül, marha büszke vagyok, hú de vagány! Közben sorban jönnek az autók, előkerülnek a bringák, csupa csodagép, keresem a kosaras kerékpárokat. Tettetett mérgesen Zolira nézek, kérdem hol vannak a kontyos nénik, de csak vigyorog, én is egyre vidámabbá válok. Engesztelésként ellenőrzi a bringámon a nyomást, nem jó, pumpál bele még. Pumpa is kell? Mik vannak?! Jocó, Jutka fotóznak, Simi, Edus piknikeznek, én próbálok a feladatra koncentrálni.

Fürdőruha rajtam, összeszedem a cuccaimat ami kell a futáshoz, meg a tekeréshez. Kis szatyorkámban viszem, persze a profiknak elfér minden a sisakban- rajtam meg még sisak sem volt soha…

Depózás után rendezői eligazítás : 3 kör a tóban ami horgásztó, vigyázzunk az esetleges fatuskókkal, cölöpökkel, horgokkal, de nyugodtan!!! másszunk a vaslétrán a tóba, onnan lesz a rajt.

Már teljesen be vagyok zsongva, bár a víz elég iszapos, döglött halszagú, ezzel nem foglakozunk… A rajtnál nem nyomulunk Zolival előre, annál óvatosabbak vagyunk, nem akarunk sokat verekedni. Végig mellben tervezem, gyorsban nem tudok tájékozódni és a kanyarokban elég nagy a tumultus is. Hamar elmegy a három kör, visszafelé végig látom a családomat, vigyorgok, mint  a tejbetök, már ezt az iszapfürdőzést is élvezem. Gyors depózás (gondolom), futónaci, zokni, cipő, óra, szemüveg, sisak, rajtszám. Futás a bringával a mező széléig, mert csak ott lehetett felülni és Zoli már el is tép mellettem… Ennyit a gyors depóról, ráadásul jól ki is merített

Az erdőből kivezetnek bennünket a főútra, onnan újra be egy kisebb forgalmú, talán erdészeti,sík, nagyon szép útvonalra. Először gondoltam leírom mit bénáztam össze kerékpározás közben, de túl hosszú és unalmas is lenne, elég annyi, hogy mire megtaláltam a bicajom max. fokozatát egy hadsereg hagyott le könnyedén, míg én teljes erőből nyomtam, majd megszakadtam… Szó szerint úgy éreztem, hogy egy vasparipán ülök, pedig életemben nem tekertem még ilyen gyorsan.

Asszem négyet előztem, ebből ketten szereltek - szegények - és kettő hobbikerékpározó volt. Kb 15nél elhagyott egy fiú, azt mondja éljenek a csomagtartósok! Neki is volt… Eddig is buli hangulatom volt, de innen már nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról. Jól el is fáradtam, így szuper volt lezúgni vissza a tisztáshoz, bár újra futni a bringa mellett már nem volt annyira kellemes.

Még egy depó, már futás közben rángattam magamra a futós melltartót Jocó segítségével és irány a futópálya. Örültem, hogy csak 5kilit kell menni. Sarkon Jutka fotóz, azt mondja ez a te számod, hja csak én is érezném…Mert valahogy furcsán mozog a lábam, bádogember, sehol a ritmus, a lendület, a ruganyosság, nagyjából automatikusan, emlékezetből mozgok. Pedig a futós útvonal is csodaszép, letaposott, földes, erdei út, legalább a fele árnyékban, oldalt farakásokkal. Meglepetésemre lassan beérem a fiúkat, akik a bringán eltéptek mellettem, előzgettem szépen. Görög Gyuláékat a fordítónál érem utol, ő szandiban nyomja… Fordító utána csomagtartós fiúval megbeszéljük, hogy a dinamóm is be volt nyomva, hogy az erdőben is lássanak… J Szép lassan érzem már a ritmust, talán már meg is tudnám nyomni, csak szuflám lenne hozzá! Várom a befutót, ami nincs is már olyan messze és szerencsére lejtős. A tisztáshoz érve már hallom Jocót, Jutkát és Őri Norbi buzdító szavait a hangszóróból.

Büszkén érek célba, baromi jó érzés, hogy meg tudtam oldani a depózásokat és a táv sem okozott problémát. Csak azt sajnáltam, hogy nem kaptunk érmet, mert egy triatlonos, három logós érem az nagyon csecse lett volna.

Jutka szerint nagyjából félmaratoni idővel lehet számolni, de nekem meglepetésemre bő 10 perccel jobb lett, 1:39. Hú, nagyon örültem neki, 1.45 körül számoltam, de ha rosszabb lett volna sem bánkódok.

Kis pihi után le kéne mosakodnom. Jocó javasolja, hogy menjek be újra a tóba, de erre már nem tudom rávenni magam. Így a kerti csapból vödörben hozunk vizet, azzal önt le drága családom és vakarjuk le a sarat, iszapot J Később láttuk, hogy a szomszédos tóban van fürdőzés, valószínű az tisztább is.

A hab a tortán, hogy mégis lett szép, három logós érmem, mert kategóriámban első lettem!!! Boldogságom határtalan!

Ja és persze nagyon fini gulyást is kaptunk

Jövünk jövőre is, addig még egy bringát is szerzek majd! És még az is lehet, hogy az olimpiai távval is megpróbálkozom, de ezt csak így nagyon halkan…