Vasárnap a második futás közben már éreztem, hogy húzódik a vádlim, aznap délután ismét elég komoly izomlázat éreztem. Ami legnagyobb meglepetésemre hétfő reggelre szinte elmúlt. Ma már semmi probléma nem volt futás közben - leszámítva persze az erőnlétemet. :) De legalább nem fáj(t). :)

Végre kint voltam Malomvölgyben. Cili igéretéhez híven végigtotyogta velem kört (hálás köszönet!), Ani is csatlakozott hozzánk. Beszélgetős tempóban mentünk, ami azért ennyi kihagyás után nekem nem mindig volt beszélgetős. Érzésre egész tűrhető volt, bár a bal lábam érezhetően gyengébb, mint a jobb. A vádlimat gondolom jelen pillanatban a leggyengébb láncszemnek, de a felfeléken is gondom lesz. Majd kitapasztalom, hogyan lesz a legjobb Szekszárdon. Mert ott vár rá némi felfelé. :)