Talán a tavalyi versenynél kéne kezdeni, akkor a maratont futottam, hozzám képest igen jó időkkel, összeredményem 3.5 óra volt. Tetszett, hogy nincs egy deka emelkedő, de számomra a legfontosabb, hogy 10 fok alatt volt tavaly is a hőmérséklet.

Az idei évem nem volt éppen sikeres, igaz Debrecenben még az év elején mentem egy 1:50-en belüli időt, de utána már csak szenvedés volt minden verseny, hol a meleg (Délibáb majdnem 3 óra), hol kisebb sérülések és más dolgok miatt. Tavasszal megfutottam életem eddigi leghosszabb távját a Balaton Szupermaraton első napján, októberben pedig teljesítettem első maratonomat a Sparon.

Szerettem volna ezt az évet valami emlékezetessel zárni, az utóbbi másfál hónapban kb. lemásoltam a tavalyi edzéseimet ugyanebben az időszakban, azaz csak lasúkat futottam (az iramjátékos, résztávos és egyéb gyorsító edzéseket amúgy sem zártam a szívembe, mondhatni még rágondolni is rosszul esik). Szóval ment a Maffetone a János-hegyen és környékén.

Már péntek délután elmentünk állandó szurkolómmal-feleségemmel Siófokra, vacsi-séta-nézelődés. Szombaton kimentünk a versenyeket nézni, pálinkát cseréltünk Posztizolival pár korty erejéig, Dildinek a mézes jobban tetszett, mint a gönci hordós, kis dumálgatás, szurkolás, teljesen más érzés kívülről nézni a versenyt és a futókat. Norbi javaslatára ezen a napon húst már nem ettem, viszont szénhidrát volt bőven: túróscsusza (na jó, ezen volt egy kis szalonna), sütemények, csoki...

Vasárnap reggelire banán és egy kis energialötty, öltözködés, izgulás. Míg sétáltam a rajthoz a szállodától ahol laktunk azon morfondíroztam megmondom Norbinak fusson amit akar én majd bekocogok, de aztán mire odaértem maradtam az eredeti tervnél: futópartner az órán 4:58-as kilikre állítva, gondoltam amíg bírom, addig ez lesz a tempó. Tali Norbival, beállás a rajthoz, aztán hadd szóljon. Az első kilik teljesen jól mentek, sikerült pár mp előnyt szerezni, de aztán Norbi javaslatára lassítottunk egy kicsit, aztán Norbi kb 9 kilinál kiállt technikai szünetre és csak a következő körben ugyanott ért utol, 11 kilit egyedül futottam, néha jó lett volna egy kis bíztatás, de azért így is sikerült nagyjából partiban maradni. Végig 4:54 és 5:04 között voltak a km-ek, ez alól a parton a füves-göröngyös rész volt kivétel, ahol sikerült egy 5:10-es kilit futni és majd 20 mp hátrányt összeszedni a futópartnerrel szemben. Ekkor beálltam egy futó mögé, aki éppen akkor előzött meg szépen lassan és tartottam a tempóját, lassan ment lefelé a hátrány, aztán hál az égnek odaért Norbi és elkezdett húzni, a 21. kili 4.45, majd 100 méter tempója 3:57, pulzusom 172, ennyi talán még sosem volt és a cél: 1:44:46, egyéni csúcs, de ennek csak olyan 15-20 perc múlva tudtam örülni, mert addig tartott, hogy újra normálisan tudjak levegőt venni. Utána örömködés, gratula a többieknek, ismerősöknek és ismeretleneknek, négyévszak érem a nyakba, vacsora-pihenés-séta, ma pedig hazabotorkáltunk.

Köszi Norbi az elejét és a végét, gratula az összes résztvevőnek, jó téli futásokat mindenkinek és köszönöm az edzéshozzászólásokat-gratulációkat is.