Nem írtam ide, és ennek az oka kettős, sőt mindkettő ide is tartozik.

I.
Aki követi a sportéletem, az tudja, hogy 2007-8-9 körül online és edzés is voltam.

Minden megvolt. Bennem még (azt hittem) sportra alkalmas szív dobogott, de ami most érdekesebb, hogy volt online közösség. Kettő is. A FutóBolondok, és aztán itt ez az Edzésizé. Nekem az első volt az otthonom, a másodikért pedig feláldoztam a tökéletesre tenyésztett spreadsheet-edzésnaplóm.

Már a nosztalgia sem a régi. És él is még mindkét platform. De valahogy már nem, mégsem, inkább kicsit zombisodott, hiszen ez a divat (sőt már ez sem). Pedig engem aztán nem szippantott be semmi: nincs Facebookom, nem okos a telefonom. De azért (vagy pont ezért? - nem hiszem) gondban vagyok. Annak 3 embernek, aki itt olvas, vagy akit a FutóBolondokból még ismerek valamennyire, annak elküldhetem a Magyar Postával is a gondolataim - még személyesebb is. Amikor pedig megpróbáltam valami modernebb szerkezetről itt naplózni, akkor nem nagyon ment, csak az életkedvem el. Oké, hogy nincs érinthető telefonom, de app sincs. És előbb utóbb én beadom a derekam, mert muszáj lesz, vagy megéri. De app akkor se lesz.

Kéne keresni új oldalt. Ahol logolhatok. De ott nem lesz ott az a 3 ember, aki még olvas, meg írni se fogok tudni hova. Itt meg egy postot nem lehet linkelni, ha linkelnék valakinek (az edzésest szoktam, mert az jó lett a sok glikogénnel), mert műszakilag nem megoldott.

Kéne tehát app, de nem vagyok okos, hogy melyik; kéne blog, de az, hogy blog még egy létező dolog-e kérdés; kéne közösség, de van-e még közösség a neten; kell-e az FB-re regisztrálnom, hogy legyenek barátaim? Mert barátaim vannak, szép számmal, de amit a futástól (is) kaptam, az néhány váratlan barátság, a futás miatt és kapcsán. De ha csak magam appjában logolok, akkor abból nem támad semmi váratlan jó. Persze nekem eredetileg az is elég volt, hogy csak logolgatok, csak éppen volt pár év, amikor kiderült, hogy szerencsés csillagzat alatt ennél több is leesik néha az égből.

Na, ezért nem írtam ide, és még azt sem tudom, fogok-e. És hova?

II.
Mondtam, hogy két okom van nem írni, nem naplózni. Nagy óvatossággal, és nagy szerelemmel kezdtem újra az edzést. Igazi szerelem ez, érett. Egyszer beleestem kamaszkorban (írtam róla), aztán férfikorban (arról főleg), aztán átesve a nagy eltiltáson, és nem annyira kicsiny műtéten megint írtam. Három a magyar igazság, most már a ráadást élem, éljük az edzés és én. Ez már a síron túl is tartó szerelem. A tudatosság foka oly magas, hogy az már olimpiai aranyérmet érdemelne. A sportolás mennyisége oly csekély, hogy az már Nobel-díjat. De minden rendben.

Elkezdtem kis kocogással. Minden rendben, mondom. Viszont ennek köszönhetően bele mertem vágni a napi bringával munkábajárásnak. Amivel szintén minden rendben. Viszont mivel - mint emlékezetes, és jobb híján - rettentő bölcs vagyok, így egy nap nem futok a 2x30 perc bringán túl. Hazafelé inkább kerülök a bringával, alacsony pulzuson nézem a csinos lányokat vagy élvezem a napsütést. Tökéletes így, és nem kell naplózni se, hiszen nem sportolok, csak közlekedek.

Azért elmentem úszni (ma be is írtam a 3 alkalmat - jól ment és jól esett mindegyik), és végre a nyaralás alatt a Bakonyban futottam is. Végre. Nagyon rég először olyan szakaszokat dombról le, hogy tényleg futottam. Terepen. Élveztem. Mocskosul. Persze csak óvatosan művelek mindent. De ha így művelem, akkor ebből valami kinőhet: sportos életem magjait ápolgatom nagy gonddal, és az sem zavar, hogy egy pici kis térbe zárva bonsaijelleggel nevelem. Közben arról álmodozok, hogy fekvőtámaszoznék. De azt csak akkor engedélyeztem magamnak, ha már tuti megúsztam eleget. Úszni kéne, sokat.

III.
Nem is mondtam, hogy lesz harmadik.

Múltkor ígértem, hogy a kalóriaszámolásról írok. Ez is érdekesen sűlt el. Jól. De nem jól megírhatóan, vagy legalábbis nem lelkesítően. Nagyon bejött abban, hogy megváltozott (vissza) az étkezésem, és abban is, hogy megváltozott (vissza) a testtömegem. De a naplózás ott sem volt az erősségem. Igazából az fárasztó. Nem kicsit, hanem elégé, köznapi kifejezéssel: k___ára. De helyrerakódott a kajálás, így elhagytam a naplózást, viszont nem hagytam el a jó részt: jól kajálok. Azért erről még írok, mert volt rá érdeklődés, és szívesen hírdetem az igét, melléknevek nélkül.

Így állunk most. Várom szíves kommentjeitek! Ha léteztek.