Vannak a nem futó barátaim, akik jobb esetben udvariasan nem néznek hangosan hülyének, mikor közlöm, hogy lemegyek „csak úgy” Sárvárra 12/24 órás futóversenyre szurkolni, frissíteni. A családom is ez a kategória. (Pláne, hogy évek óta nem voltam ott a 12/24 óráson) Meg vannak azok is akik nagyon hülyén néznek rám, mondják is, de azért szeretnek. :) A futóknak szerencsére meg sem kell próbálni elmagyarázni a dolgot, úgyis értik. :D
Majd nagyon kíváncsi leszek a beszámolókra, mert én csak pár dolgot láttam a srácokon. Meg nem is faggattam senkit. Ne arra pazarolják az energiájukat, hogy nekem magyaráznak. Ha segítséget kérnek segítek, amit csak tudok, de ne fecséreljék rám az erejüket. Kell az másra. :D
Úgy indult az évem, hogy én lelkes vagyok, elkezdtem újra futni, de jó lenne egy sárvári váltó. Aztán volt olyan verzió, hogy lesz céges váltónk. Ez aztán több fázisban és okból végül sajnos nem jött össze. Végül pár héttel sárvár előtt a MACban Toncsó rábeszélt, hogy ha nem is futok menjek le, mert mind a ketten tudjuk milyen csodás dolog az. Imádjuk is. Bolond lennék nem menni. S igaza volt, így nem volt nehéz dolga meggyőzni! :) Főleg, hogy megtudtam Vincus élete első 24 órására készül. Ezen ott kellett lennem! :)
Aztán beszéltük Bozóttal, hogy ha úgyis ott vagyok nem segítenék-e neki picit, mert kísérő nélkül megy. S ugyan önellátó, de azért sokkal jobb, ha van aki megkeresi a cuccait. Boldogan vállaltam. :)
Mivel pénteken este még dolgom volt így csak a szombati odaút jött szóba. Olyankor kocsival már nem nagyon megy senki arra, így maradt a vonat. Reggel szakadó esőre keltem, s mivel a túrabakancsomon kívül minden cipőm beázik így azt választottam, s reméltem nem fogja törni a lábam. (A lábfeltörést megúsztam, de tekintve hogy futottam is kicsit benne, mire hazaértem nagy jól eset levenni.) Az időkép szerint egyedül Srváron és környékén nem esett az eső egész hétvégén. Mindne máshol igen. :D A Vincának és Bozótnak korábban beígért sámán dobolásról azért lemondtam. Se az esőt, se a párát, ködöt nem szereti. Nem lett volna értelme cipelni, este nagy volt a pára.
Mivel Lydérch aki ugyan futott (mit neki 4 órával a 24 órás mezőny után nekiindulni) de neki meg szombat reggel volt dolga szintén vonattal készült menni. Megbeszéltük, hogy ha sikerül vonatozunk együtt. Eltötymörögtem reggel az időt (a héten nem sokat aludtam egyébként sem, meg a diétám miatt a saját frissítésemről is komolyabban kellett készülnöm mint valaha) így nekem is necces volt picit a 10:30-as vonat a Déliben, de sikerült elérnem.
10:33-kor hív Lydérch, hogy úgy tűnik sikerül elcsípnie Kelenföldön ezt a vonatot, rajta vagyok-e? Most állt be a vonat Kelenföldre. Hatalmasra kerekedtek a szemeim. Én a vonatot ülök, de most állt ki a Déliből és még az alagútban van, nem Kelenföldön. Hát akkor én rossz vonaton vagyok szerinte. Kisebb szívinfarktus, majd pár másodperc múlva kizártam ennek lehetőségét. Lydérchnek közben egy kalauztól sikerült (még felszállás előtt) kiderítenie, hogy amelyik vonatra fel akart szállni arról Keszthelyen át kellett volna szállni egy másikra. Úgyhogy még időben korrigált és elcsípte 3 perccel később a Szombathelyi gyorsvonatot. Így viszont esélyem sem volt odafele aludni még kicsit a vonaton. Végigdumáltuk egy fél órás szempihentetés kivételével az utat. :) A bácsi, akit Székesfehérvárig szórakoztattunk a régi futós sztorijainkkal úgy köszönt el, hogy kívánja maradjunk ilyen kedves vidám emberek sokáig. :) Jól esett, mások inkább idiótának néztek volna minket.
Mire odaértünk a várhoz a mezőny már kb. 4 órája körözött. Lydérch begyűjtötte a rajtszámát és elment átöltözni plüss macskástul. Én elindultam körbe a pályán megkeresni Bozót cuccait. Köszönni az ismerősöknek. Mivel elég hamar (a Rozmann-ház előtt) megtaláltam Gabit, aki 5 (!) embert frissített egyszerre, s kiderült, hogy amíg oda nem értem még Bozótnak is be-be segített letelepedtem ott. Alapból Hankát, Milánt, Lőw Andrist, Larzent és Dénest pátyolgatta, meg ha épp valaki másnak volt valami hasfájása tanácsot adott neki is.
Mivel láttuk, hogy Bozótnak szerencsére nagy segítség még nem kell, így elmentem egy bevásárló körre a SPARba. Mert mindig van pár olyan dolog, ami épp nincs, de jó lenne ha lenne. Pl: sör, fagyi, jég, kaja a frissítőnek aki mindenkire figyel csak magára nem, stb… :) Mikor visszaértem, Gabi épp mindenkit lefrissített, elszabadultunk üres vizes palackokat tölteni és mosdóba. Akkor jegyezte meg milyen érdekes, hogy még csak 5 órája tart a verseny, ő meg már most mennyire fáradtnak érzi magát pedig ilyenkor még nem szokott fáradt lenni. Hát Kedves, 5 emberre figyelsz egyfolytában. Az azért nem semmi. Az lenne csoda, ha nem lennél fáradt! Még ha tündériek is, alapvetően jól logisztikázott az asztal és jó ütemben szétosztva jönnek akkor is. Röhögött, hogy jé tényleg, lehet benne valami. :)
Közben próbáltam felmérni melyik ismerős, hogy van. Vinca gyönyörűen ment. Minden körben dumált, ha épp nem akkor is kacsintott ránk (egyszer rácsapott a hátsómra, hogy mennyit fogytam :D ) , ekkor még volt ilyesmire ereje. A Duzzogik szépen tolták a váltót. Galopp hülyéskedett (Wojtek kisfia, aki mellettünk frissítette apukáját órákkal később is az beszólásait emlegette), de közben jó tempóban haladt. Mjoci is dumált még. Ádi, Blue, Bozót, Dilisüni is szépen ment. Pecsenye, Mateve hasított! :) Stevenek sajnos már kezdett fájni a korábbi sérülése, de amikor futott nagyon szépen mozgott. A Steve család a frissítés mellett váltót futott. Úgy általában kezdtem átérezni mennyire jó ott lenni.
Hankának sajnos gyomor gondjai voltak, de nagyon ügyesen próbált ennek ellenére mozgásban maradni. Larzennek a veséjével volt problémája, Milán kezdett fáradni, de szépen haladtak Hankával. András ment ahogy szokott, rutinos ő már nagyon. :) Dénes meg élete első 24 órásán úgy hasított, hogy csak néztünk Gabival. Picit eleinte talán aggódott is érte, hogy sok lesz a tempó, de nagyon jó ütemben ment végig, teljesen egyenletesen. Komolyan le a kalappal.
Nagyon jó idő volt. Kicsit párás, de nem volt meleg, nem is esett. A „szokásos” meleg miatti megborulások el is maradtak idén. S úgy tűnt éjjel is kevesebben voltak, akik pár órára elmentek aludni.
Tudtuk mi jól, hogy a 24 órásoknak az éjszaka a legnehezebb (mikor a váltók és a 12 órások elmennek), így mielőtt zárt volna este 8-kor a LIDL is mentem még egy bevásárló kört. Körbekérdeztem kinek mi kell. Egész szép kis bevásárló lista lett belőle (sör, energia ital, tej, kakaó). :) Visszafele Mjoci be is szólt, hogy úgy nézek ki, mint egy hétvégi bevásárláskor a családanya. Én meg azon röhögtem, hogy igen, olyan akinek 10 gyereke van. :) (Most meg azon vigyorgok, hogy a vállaim fájnak marhára, meg picit be van állva a vádlim.)
Ekkor már azért látszott a srácokon, hogy sok van mögöttük és még sok van előttük. :( Bozót remekül ment, 3 körönként adtam neki a kulacsát pici lötyivel, utána visszaadta. Mást nem nagyon kért. Néha sütit. Evett a frissítő asztalról. Egyszer kérte, hogy keressem meg a másik cipőjét. Következő körre meggondolta, hogy lehet mégsem kéne cserélni. A rákövetkező körnél közölte, hogy csak mentális hiszti, megbeszélte magával mégse kell a másik cipő. :) Annyira aranyos volt.:) Mondjuk kb. 5 körre rá mégis cserélt cipőt. Fájt a csípője, s remélte a cipőcsere javít rajta. Sajnos nem ez történt. :( Az ilyesmivel meg nem lehet igazán mit kezdeni, de szépen ment továbbra is. Ezt leszámítva kívülről úgy tűnt jól van. Már amennyire 12-13 óra futás után lehet valaki. A gyomra rendben volt, annyira kiemelkedően nem fájt semmije. Volt ereje is.
Gabi 5 embere szerencsére még mindig jól elosztva érkezett. Andráson látszott, hogy kezd kicsit magába fordulni, Hanka gyomra hol jobb volt, hol rosszabb, de ment rendületlenül. Kommunikált velünk is végig, nem fordult be szerencsére. Larzen óvatos volt, de határozottan kezdett javulni. Igaz lélekben akkor már bőven a C tervnél tartott. Milánnak már sokadszorra ropogtatta ki a hátát Gabi, a mozgásán is látszott, hogy fáradt, egyre nehezebben ment a futómozgás sajnos, de ment azért. Ha leültek Hankával, Gabi rendületlenül rugdosta őket tovább. Dénes ment mint a gép. Terv szerint. Evett-ivott folyamatosan, x körönként magnézium, nem sétált, nem látszott, hogy gondja lenne, egyenletes tempóban tolta tovább. Egyszer kért izomlazító sprayt, amúgy semmi.
Mjocin látszott, hogy gond van. Már pár órája, ha megállt utána 2-3 kör volt mire rendesen el tudott kezdeni mozogni. Nem tudom pontosan mi volt a gond, majd biztosan elírja ő is. Görcsnek, lemerevedésnek tűnt. Valamikor éjszaka a sok szenvedés után ki is szállt. :(
Ádi hol sétált, hol futott. Látszott, hogy nem úgy megy ahogy tervezte, valami gond van, de nagyon okosan és kitartóan ment. Mosolygott is, integetett is néha. Szóval nem fordult be szerencsére.
Dilisüni eszméletlen volt. Volt hogy sétált, de lényegesen sokat futott, olyankor jó mozgással, remek tempóban. El nem tudom gondolni mennyire nehezítette a haladását a gipszelt keze. Még valamikor este (nem hajnalban az tuti, de már kicsit összefolyik mikor kivel mi történt :D ) tolt 3-4 kört valami brutális tempóban, szerintem a fülén is vette közben a levegőt. Picit féltettem, hogy ne zuhanjon össze a rohanás után, de nem. Később ugyan lassabb tempóban, de nagyon fegyelmezetten ment. Remélem most elégedett is lesz az eredménnyel, és jó megéléssel zárja ezt a versenyt. Gyönyörű volt, amit csinált! Felemelő nézni kívülről. :)
Este hiába öltöztem fel, eléggé fáztam. Többen ajánlgattak plusz pulcsikat, de ha álmos vagyok tök mindegy, hogy 4 réteg ruha van rajtam vagy 5, esetleg 6. :) Egyformán fázni fogok bennük Még Vinca is kikiabált futás közben, hogy szerez nekem egy plusz pulcsit. Én meg mondtam neki, hogy nem kell Farkast helyettesíteni, ha már ő sajnos most nincs itt. :) Nem azon az egy plusz pulcsin múlik sajnos.
Blue nagyon szépen, okosan ment! (Ezt nagyon tudom tisztelni. Még ha egyébként ő is tud hülyeségeket csinálni, de hát ki nem. :D ) Nem tudom milyen gondja volt (remélem ő is ír majd beszámolót). Hogy a cipővel van-e gondja azt se tudtam, de tapasztaltam másokon, hogy a cipőcsere sem segít sokszor. Láttam, hogy folyamatosan fárad, nincs sok ereje, lassul. A hosszú betegségei miatt ez igazából teljesen normális és várható dolog volt. Befordult, picit jobban görnyedt, fej felszegve. Ennek ellenére csak akkor láttam sétálni, amikor evett. Éjjel Hanka egyik épp jobb gyomorállapotú korszakában együtt futottak el mellettünk és kórusban kiabálták Gabinak meg nekem, hogy Sárvári Kinizsi!!! :D Aranyosak voltak. Nem tudom mivel vette rá Hanka, mert látványosan nem volt kiabálós kedvében. :) Valamikor hajnali 3-4 körül nyomta a kezembe a tésztás tányérját, hogy ha nem baj itt hagyná nekem, nem bírja cipelni. (A cuccai a kör átellenes végén voltak Nicoléknál.) Dehogy baj, ezért vagyok itt! :) Később pont akkor jártam Nicoléknál mikor fájdalomcsillapítót kért a következő körre. Ami mint Nicol kifejtette nekem utána, egyik álmoskönyv szerint sem jelent jót. Ebben meg teljesen igaza van. Szerencsére továbbra is stabilan ment tovább.
Vincusom drága éjfél körül már nagyon utálta az egészet. Úgy volt, hogy amint meg van a 100 km-re (vagy köre, erre már nem emlékszem) elmegy zuhanyozni, kiszúrja a vízhólyagját mert nagyon zavarja és átöltözve, cipőt cserélve jön vissza. Na, a visszajövés az mindig nehéz. Gabival nem tudtunk ragtapaszt adni neki, így fél lábán cipőben, fél lábán papucsban átsétáltam vele Nicolékhoz. Ott lekezelték a lábát. Andris közben lassan elment aludni (a sofőr fontos, hogy kialudja magát másnapra). :) Éjjel Bocsiék felváltva istápolták. Annyira jó volt látni a Duzzogikat is. Akik futják szépen a saját váltóikat, aztán beosztva egymást, pár óra alvással egész éjjel kint vannak azokkal a barátaikkal, akik a 24 órán küzdenek. És nagyon jó kezekben vannak náluk a többiek. :)
Toncs is kiüvöltött nekünk miközben remek tempóban futott egyébként, hogy az összes futó hülye és ki találta ki a 24 órás futást, mert tuti nem normális az se. :D
Vincus akkor már hangsúlyozta, hogy ki volt az a hülye, aki kitalálta a 24 órás futást és ő soha többet az életben, meg egyáltalán. De közben ment, ha a mosolyok és kacsintások el is maradtak. Utána hajnali 1-2 körül volt 5 fantasztikus köre. Nem tudom mit evett, de ment mint a gép, közben valami főnix madarakat emlegetett. :) Sajnos ez az állapot nem tartott sokáig. :(
Kezdtem arra gondolni, hogy eltiltom őket Bozóttal egymástól, pedig akkor épp ellentétes ütemben voltak a körön. Mert Bozót is elkezdett ugyanezekről nyirmogni. (Na igen a hajnali 1-től olyan 4-5-ig terjedő időszak a lelki megzuhanások korszaka mindig.) Hogy ő kicsi ehhez, hogy gondolhatta, hogy elég erős. Mit keres itt a nagyok között. Bele-bele sétált, aztán nehezen indult el szegénykém. Nem nagyon tudtam mivel lehetne kizökkenteni. :( Csak Galoppot frissítettem ultraversenyen, őt is évekkel ezelőtt. Tök egyéni kinek mire van szüksége. Fájt a csípője, mondta, hogy sétálni szar mert fáj, futni nincs ereje. (Fenét nincs, de erről nem tudtam meggyőzni akkor.) Próbáltam vele sétálni egy-egy kört, beszéltetni, hogy ne fordulj be. Az ment is, csacsogott simán. :) Nem fordult be. Fejben nagyon erős a nőci! :) Bármit is gondol magáról.
Mikor hogy, óránként, két óránként evett 2 koffein tablettát, attól mindig feltámadt 2-3 körre, aztán vissza a séta-nyirmogás kombóba. Szegénykém, nagyon várta a napfelkeltét. De mit mondjak hajnali fél 2kor? Hogy nyugi majd felkel a nap. Egyszer. Már csak 3-4 óra van addig. :D Állati megnyugtató lett volna, szerintem elküldött volna a fenébe.
Aztán elkövettem egy hibát, nem voltam elég fürge és hagytam leülni a székre Bozótot. Na onnan kiimádkozni… Én nem vagyok túl agresszív. Galoppal volt régebben hogy olykor üvöltöttem, de vele kellett is. Bozótnál nem voltam biztos benne, hogy célravezető lenne (meg én se voltam rá pipa), főleg, hogy igazán nem hisztizett (csak picit) és nem volt befordulva csak ici-picit. Mikor végre felkelt mentem vele egy kört. Annál jobb ötletem nem volt. Tudtam, hogy neki mentálisan a napfelkelte kell. Addig ki kell húzni. Nem ezért jött ide, csalódott, mert nem akart se belesétálni, se leülni közben meg már mindkettőn túl van.
Közben volt egy kisebb kalandunk is. Úgy rémlett előző körbe odaadtam neki a kulacsot, de nélküle jött vissza. Aztán leesett neki, hogy a női mosdóban felejtette. :) Ott is volt, senki nem bántotta. Simán begyűjtöttem. Legalább nekem is volt lehetőségem minden különöseb logisztika nélkül elmenni WCre. :D
Gabi mikor már nem bírta fél órára rám bízta a kis csipet-csapatát és felment átmelegedni picit. Nem volt gond. Nagyon önjáró kis banda volt. :) Minden szépen összekészítve. Larzenek bizonyos időszakonként a kezébe kellett adni a kulacsát, ha egyéb kellett neki mondta. András szintén mondta ha kellett vm, csak néha rá kellett kérdezni. Ő viszont kezdett befordulni. Milán önjáró volt, de látszott, hogy gyengül, szenved. :( Hanka ment szépen. Dumált, néha emlegetett mindenféle rókákat, de azért próbált enni rendszeresen hátha benne marad.
Picit később Wojtek kisfiával elkövettünk egy „hibát”. Mikor Gabi pár órával később felugrott pisilni, s szegénykém leült utána csak 5 percre, de belealudt vagy fél órára. András jött, leült. Fogta a fejét, csendben egy szót se szólt. Utána viszont elkérte a kulcsot. Mi meg nem tudtuk mit akar, csak WCre menni, megmosakodni picit vagy lefeküdni. Többet nem is láttuk éjjel. Ha akkor nem hagyjuk bemenni, lehet a pályán marad. Ha Gabi ott van tuti visszarugdalja akkor a pályára. De ő mégis nagyon tapasztalt, jobban tudja mi kell neki. Utána reggel mesélte, hogy csak 12 percre akart bemenni aludni, de nem ébredt fel az órájára. Igaz Wojtek kisfai utána kétszer is bement felkelteni, hátha visszajön, de akkor már nem kelt fel újra inkább. :)
Milán Gabi bealvása idején már nagyon el volt kenődve. Nagyon lassú köröket ment. A séta mozgásán is látszott, hogy minden baja van. Fázott pedig sapkában, hosszú ujjúban, kesztyűben volt. (Bozótra nem sokkal korábban adtam rá a hosszú ujjúját, mert addig rövidgatyában és ujjatlan felsőben tolta!!!). Leült, aztán kért kulcsot, hogy megpróbál lezuhanyozni, mert attól talán magához tér, amúgy esélye sincs. Gyanús volt, hogy ha egyszer beáll a zuhany alá onnan nagyon nehéz újra visszajönni, így is lett. :( Hanka szerencsére nem látta ezt közvetlenül, de így is megviselte lelkileg picit a dolog. De remek csajszi így is tolta tovább! :) Az ultra az ilyen. (Mondom én, aki sose futott ennyit és nem is fog. :D ) Egyszerűen van, amikor nem megy, pont.
Így az 5 fős kis csapat 3 főre csökkent. Dénes ahogy megszoktuk eddig egyenletesen ment tovább. Mikor Gabi nem volt ott állandóan megköszönte, hogy segítek neki. :) Aranyos volt. Én tényleg ezért mentem oda! Hogy a futóknak segítsek. Akkor is, ha az életben először látom őket.
Mateve, Pecsenye, Bogi ment egész éjjel szépen. Látszott, hogy őket is megviseli az éjszaka. Kevesebb mosoly, a csajoknál néha egy kis séta, de mentek, mentek és mentek. :)
Közben már este, aztán hajnalban egyre gyakrabban kezdte Galopp emlegetni kis Vukkot, majd végül már rókafarmot kezdett üzemeltetni. Noémi rugdalta, mellette volt, amiben csak lehetett. Volt hogy átjött hozzánk a pálya túlvégéről, hogy se legyen egyedül. Együtt frissíteni is könnyebb ám. :) Kemény csaj ő is! Több órányi szenvedés után az erőtlenség miatt végül feladta Galopp is. Bár szerintem műtött bokával ennyi edzéssel a háta mögött nagyon jól ment. Teljesen normális, hogy ez így jött össze ennyiből. Amíg ment nagyon szépen jó tempóban ment. S ami a legjobb hír, a bokája bírta!! :) Az egyebeket meg személyesen megbeszéltük reggel.
Vinca már nem mosolyogott, majdhogy nem összeszorított fogakkal ment. Hol sétálva, hol futva. Tandi, Nicol vagy Bocsi mindig mellette volt végig. Más esetben szerintem az első alkalommal leül és ott marad, annyira szenvedett. De ment! Utána mondta, hogy akkor már semmi nem volt a fejében. Ehhez kell az erő! Nagyon ügyes vagy csajszi! Amikor rohadtul fáj, nem is látod értelmét, kiüríteni az agyadat és menni bármi van is.
Jött a hajnal, már én is nagyon vártam. A futókon látszott, hogy kezdenek kijönni a lelki gödrökből. A testük persze olyan állapotban volt amilyenben. Ilyenkor már tuti mindene fáj az embernek. Mentek szépen, ahogy telt tőlük. :) Én viszont ekkor kezdtem megborulni picit. :D Az álmosság következménye nálam, hogy bármit csinálok, iszonyúan tudok fázni. Leültem pár percre, sikerült majdnem bealudnom, különben meg vacogtam. Akkor már sütött a nap, de iszonyú hideget tolt maga előtt. Életemben talán egyszer-kétszer fáztam ennyire. Mikor mentem egy kört a mezőnnyel gyalog akkor se sokat olvadtam, de picit jobb lett. Gabival szerintem sikerült kiszúrnunk a pálya egyik leghidegebb szakaszát. :D Egyedül a napon nem vacogtam úgy kb. reggel 8-ig. 9 is volt már mire levettem a kabátot meg a polárt. A eredményhirdetésre persze már dög melegem volt, itthon láttam, hogy le is égtem. Ezzel párhuzamosan meg reggel enyhén kapart a torkom, de ez holnapra el fog múlni tutira. :D
Bozót a nappal együtt feltámadt. Komolyan, mintha nem is lett volna az éjszakai nyirmogás. Nagyon-nagyon szépen tolta onnantól. :) Bármit is hiszel magadról csajszi, tudd hogy igenis nagyon erős vagy és bőven van helyed azon a pályán, meg a mezőnyben. Nem vagy egyáltalán mazsola hozzá!!! :) A éjszakával majdcsak kezdesz valamit egyszer.
Hanka is feltámadt. Tamással mentek kettesben. Hol sétálva, hol futva, dumálva. Szépen vigyázott Hankára végig. Jó volt látni őket. Hanka drága, örülök, hogy megismertelek és életed első 24 órásán eszméletlen jól mentél! :)
Vinca továbbra is zombi üzemmódban, de végigtolta. Nem tudom menyit fogott fel a körülötte zajló eseményekből. Az utolsó egy órára (?) a Suhanjosok is beálltak mellé futni, Bocsival így mentek végig. Jó volt látni őket!
Larzen közben megbeszélte Gabival, hogy a180 kmsimán meg lesz. Az volt a minimum terv a Spartathlon kvalifikcióhoz. El is kezdett szaggatni. Gabival utólag bevallottuk egymásnak mindketten azt hittük utána le fog engedni, de nem. Mikor a 180 meglett közölte, hogy a 190 még beleférhet és szaggatott tovább. :) Meg is lett! Nagyon ügyes volt!! :)
András közben felkelt és a kávéjával kijött szurkolni. Többeknek mondta, hogy szuper vagy, csak emeld kicsit jobban a térdedet. Blue akkor már nem beszélt, de azt a tekintetet le kellett volna videózni mikor ezt neki is elsütötte. :) András mondta utána, hogy szerencsére vastag a bőr a képén, csak ezért él még mikor Lupus megjegyezte, hogy ez azért veszélyes beszólás. :D
Hankáék vidáman újságolták, hogy meg van a 165 és meg lesz a170 kmis, most az a cél azért tolják. Gabi akkor már majdnem bőgött, ugrált örömében. 10 perccel a vége előtt berongyolt felkelteni Milánt, hogy akarja-e látni a nejét amint épp 170 km-t fut élete első 24 órásán. Milán álmosan közölte, hogy persze, aztán felfogta mi van és visszakérdezett állítólag, hogy MENNYIT?! :D
Dénesről nem tudok mást mondani, mint amit többször leírtam. Végig nagyon szépen összeszedve, jó tempóban, nagyon tudatosan tolta. Minden elismerésem! :)
Az utolsó pár körben már végig taps, örömködés. Mateve valamelyik körben a vigyorgás mellett nemes egyszerűséggel nyelvet öltött ránk vigyorogva. :D
Mikor lefújták az egészet elindultam Bozót hosszú ujjú felsőjével (addigra már visszavetkőzött toppra) a körön ellentétesen, hogy ha árnyékban állt meg ne fagyjon szét, közben osztogattam pár gratulációt, ölelést. Hankával és Tomival üldögéltek a járdaszegélyen (az árnyékban) pont a kör felénél természetesen. :) Csak picivel előbb sikerült odaérnem, mint Gyuláéknak.
Az eredményhirdetésen sikerült elbőgnöm magam. Mikor Vincusék ölelgették egymást a dobogón a csajokkal. Pedig már járni is alig bírt. Elinduláskor Stevek napernyő szárába kapaszkodott mankónak. Később javult a dolog annyira, hogy mankó nélkül is elbicegett. Mások mozgása sem volt sokkal koordináltabb. :D De ez ilyenkor normális.
Remélem bőszen fotózott mindenki akinél volt gép, mert történt ott pár gyönyörű pillanat.
Olyan lököttek vagytok! :) Mikor odamentem pár emberhez gratulálni pl: Vinca is meg Blue is bocsánatot kért tőlem, hogy nem reagált vissza a szurkolásra. Ha jön a mosoly az integetés annak örülök, mert látom, hogy jól vagytok. (Meg persze jól is esik.) De ne azzal foglalkozzatok verseny közben! Nem azért ugrabugrálok, meg integetek, üvöltözök. (Már amennyire én ugrálós üvöltözős vagyok. :D ) Hanem mert tudom, hogy ha nem is fogjátok fel teljesen, jól esik nektek. :) Kapok én így is elég szeretetet, visszajelzést. Ha nem mondjátok, jelzitek is tudom. :) Persze jól esik nekem is ha utólag mondjátok. Köszönöm ezúton is! :)
Vincáék hoztak vissza Budapestre. Vincussal hátul simán bealudtunk. A bakancsot nem mertem levenni, mert visszavenni nagyon szar lett volna, s haza kellett jutni valahogy még Kelenföldről. Azt se gondoltam volna, hogy Sárvár „miatt” fogok először a 4-es metróra ülni. De legalább leesett, hogy végre emberi idő alatt érek át BKVval Vincéákhoz. :)
Annyira ügyesek voltatok mind! :) Aki valamiért nem tudta befejezi, vagy nem úgy ahogy szerette volna azok is, tényleg!
Tanulni meg mindenből lehet, ha megfelelő lelkiállapotban, őszintén véggigondolja az ember. S ha valamit el is tolt (emberek vagyunk, az élet része a tévedés is, így tanulunk, fejlődünk ) , a bűntudat meg az önostorozás sosem megoldás. :) De ezt kb. személyesen is mondtam annak akit illet, néha pedig én is elfelejtem magammal kapcsolatban alkalmazni. :)
Szuper volt veletek lenni!
Gyuláéknak és minden szervezőnek ezer köszönet! Nagy élmény volt, mint mindig.
Gabinak köszönöm a közös éjszakát és napot! :)
Akitől személyesen nem sikerült elköszönni annak ezúton is jár virtuálisan a puszi, az ölelés és a gratulációm! :)