Kedden nem bírtam már. Eddig papírkutyaként kényeskedtem, hogy a jég miatt nem akarok elcsúszni, mert akkor hosszú időre lőttek a futásnak. Mit lehet a konditeremben - futópad nem lévén - csinálni ? Hát kitörést. Kezdjük mondjuk - hülye kezdők módjára egyből 4 * 20-al +  a szokásos súlyos gugolás. Jólesett és már másnapra meglett az eredménye: olyan izomlás a fenekemben és a belső combizmomban, hogy a fajansz szentélyről is alig tudtam felemelkedni, járni meg úgy, mint aki be....t. 3 nap pihentetés, Richofit sportkrém után elviselhetővé vált az állapot, így pénteken elmentem egy Kápmegyer körre. A kényelmes 6 perc/kilis tempó 11 kilin kimozgatta a maradék izomlázat belőlem.

A következő trigger a Terep Ultra Kupa kiírása volt, hűha két hét múlva itt az első verseny, kéne futni. Irány vasárnap a Szentendre-Cross. Kellemes napos, bárányfelhős időben futottunk, klasszul csillapító latyakban. Hidegebb időben jeges lett volna, melegebben meg sáros. Az emelkedőket erőltetett menetben nyomtam, de a lejtőket megfutottam rendesen, hiába ki voltam éhezve a futásra. Így lett a tervezett 1:30 helyett 1:13:20. Apró üröm az örömben, hogy az új Gore-Tex-es crosscipőm feltörte a bokám és vízhólyagot okozott a lábujjamon. Valszeg a vékony nyári zokni és a kemény terepcipő párosítás nem bizonyult nyerőnek.

 A számomra kedves futótársakkal (Rohan_Ó, Cicó, vajonmerre, Gabesz) való találkozás plusz érzelmi töltetet adott a futóév elkezdéséhez.