Igen, még mindig a talpon rugózunk. Egyrészt mert vicces, másrészt, mert cseppet sem az. Legutóbbi beszámolóm óta nem sok minden történt. Azazhogy mégis. Továbbra is járok a gyógytesire Ágihoz, akit mindnyájan ismertek. Viszont, ha emlékeztek még, két hete még csak egy órán keresztül ültem egy széken és emelgettem a lábfejem. Sóvárogva néztem a dynair-en páváskodó nálamnál idültebb rokkantakra. Csak emlékeztetőül a dynair egy félig felfújt furcsa alakú gumitárgy. Talán toroid? Neeem, az a marokerősítő gumikorong. Akkor gúla, na az végkép nem. Végül is egy forgástest féleség melynek keresztmetszete talán ovális. Megpróbáltam a google-ön rákeresni arra, hogy geometriai testek, de nagyrészt csak melleket hozott le. Ez persze nem baj, de így, kedves barátaim, most saját magatoknak kell elképzelni, milyen egy ilyen dyair. Mondjuk általában zöld.

Szóval a régi rokkantmotorosok már dynair-en buherkodnak. Én meg csak kisszékemen ülve néztem őket, de  Hiába vártam sóvár-irigyen,Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Ez egy idézet volt. Na de,...DE. Múlt héten, igez ülve, de már én is feltehettem a lábam egy dynair-re. Aztán ma újabb szintlépés következett. Felállhattam. Igaz csak egy gumiszőnyegen, de akkor is. Bokám között kislabdával lábujjhegyen meg sarkon előre-hátra araszoltam. A sok ki ülő dickprankster meg csak nézett irígykedve. De hát ez van. Nem mindenki születik királynak.

Viszont a spinninggel pórul jártam. Kedden akartam menni. Eleve brutál fáradt voltam, de azért elmentem. Megálltam a mélygarázsban, és ahogy száltam ki a kocsiból olyan elemntáris erővel beb@sztam a fejemet, hogy majdnem elájultam. Azért felmentem a terembe, de már nem is volt hely. Itt sorszámozott jegyek vannak a spinningórára. Úgyhogy mérgesen hazamentem.

A lábamat illetően semmi javulást nem tapasztalok. Ugyanúgy reggel össze van ugorva, aztán kienged, ahogy bemelegszik. Amikor azt gondolom, hogy már lehetne futni, akkor mindig kicsit próbálgatom, és akkor megint úgy érzem, hogy fájni fog.

Ma láttam néhány gepárdtársamat futni. Ott volt MJoci is, meg két lány, akiket szemérmességből most nem nevezek meg. Rájuk ordítottam a kocsiból, hogy nyomják, meg tolják. De utána szomorú lettem. Majdnem össze is ütköztem a kisutcában egy szembe jövő autóval.

Szóval nem annyira jó. Ráadásul ma még a barátok köztet sem sikerült felvenni. Nincs mit nézni este. Nyilván ezért írom ezt a gyenge blogot.