Bár tudom, hogy senkit nem érdekel, de nekem jó lesz egyszer visszaolvasni ezt a szöveget.

Szóval.

Augusztus végén volt egy 27 kilis futásom, aminek a végén eléggé megfájdult a talp boltozatom. Bár a táj gyönyörű volt, és a Fertő tó vidéke egészen fantasztikus futóterep, a sérülés azért kellemetlen volt. (Bár megjegyzem az edzés igen szórakoztató volt. Imhol e.)Aztán kis pihenés után elmúlt.

Aztán később ez még többször előfordult, de mivel mindig hamar elmúlt, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. A Balaton maraton első napján is kicsit befájdult, de megint leszartam. Aztán a második nap kalandos félmaratonján, mely már önmagában is megérne egy hosszabb bejegyzést (de csak egy rövidebbel szolgálhatok itt), szóval eme második napon már nagyon rossz volt.

Pihentettem pár napot, aztán a következő csütörtökön megint toligáltam egy 16 kili-killerzont. Na az betett eléggé talpilag. De még ezt is kihevertem. De utána hétfő-kedden volt egy nagyon fos csapatépítés, amin amellett, hogy belöktek a sárba, bizonyítva azt a tézist mely szerint a valós intellektualitás korlátozó ereje nélkül a csak külsőségekben és formalitásokban az egyedre kényszerített a társadalom által elfogadottnak tekintett szociális viselkedés hártya vékony rétege egyetlen pillanat alatt semmivé foszlik az ösztönök fizikai szinten történő kiélésének legminimálisabb lehetőségével, szóval amellett, hogy egy floorball nevű egzotikus labdajáték alkalmával az állítólag szellemi munkát végző és szintén állítólag magasan képzett kollégáim kőkeményen és életre-halálra játszva belöktek a sárba, amellett a talpfájdalmam is kiújult, de annyira, hogy nem is tudtam rálépni.

És ez már két hete történt. Pénteken elmondtam az esetet Dr. Halasi Tamásnak, aki már máskor is kihúzott a sérülés csávájából. Meghallgatott telefonon és azt mondta, hogy semmi kétség, elmondásom alapján a talpi bőnye túlfeszülésének minősített esetéről van szó. Nos, kedden megyek hozzá, reggel 6:45-re. Pahhhhh.

A sérülés (Plantar fasciitis) egyébiránt itt taglalódik részletesen. Ha valakit érdekel. Bár nyilván senkit.
(És ezt nevezik keretes szerkezetnek, ha valaki nem ismerné fel. Reméljük, én nem kerülök valami járókeretes szerkezetbe.)