Úgy gondoltam, hét közepén futok egy hosszabbat, mármint nekem hosszút, ami másnak még lehet csak kis táv. 12-13kilivel már elégedett lettem volna. De aztán nem így lett. Már a negyedik kilométernél éreztem, hogy teljes k.o, mintha nagy nehéz ólomdarabokból állnék, se a lábam nem ment, se levegő nem volt, és úgy cakumpakk nulla energia. Jó, mondjuk magyarázhattam volna hogy párnapos hasmenés utáni legyengülés lehet, ami a sima hétköznapi létben már nem érezhető, de futkosásnál azért visszatart. Nagyon nehezen ment, vagy 6-7-szer álltam meg inni, sapit locsolni, és akkor már ráfogtam a melegre is, de végigvonszoltam magam a két körön. 11.22 lett, én meg hulla. Hazaértem, a zuhany már csak egy plusz kín volt, végigdőltem a kanapén, és onnan délután nemis nagyon tudtam felkelni. Ahányszor felálltam,felültem, elkezdett tompán, de nagyon fájni a gyomrom. Négy körül azért bemásztam a kocsiba, mert Bogyóért menni kell a suliba. Hazafelé jégkrémeztünk, és akkor az történt, hogy elmúlt tőle a fájás. Úgyhogy estig csak jégkrém, meg hideg dinnye, és így egész kivitelezhető volt a nap. Töprengtem, hogy vajon a futástól fájdult e meg, vagy már eleve ott volt a kórság, és a hasmenésnek a folytatása e, aztán este már éreztem,hogy bizseregnek az izületeim, hogy túl hideg a takaró, hogy lázam van, hogy tele a tüdőm,  szóval kórság még mindig. Vasárnap meg kólás futás. Pff.