Mona teker Vagy fut. Majd eldől :D

szünet

Mendemona | 2011-03-18 14:58:34 |

Nem futottam egy métert sem mostanában. Hétfőtől újrakezdem, ha 1kili megy csak elsőre megint, akkor is.

Egyszerűen nem fért bele a napba, amíg mentek a vizsgák, aztán rögtön vizsga utáni napon nagymamám, egyetlen elő felmenőm, másfél nap kórház után teljesen önállótlanként kaptam vissza. Miközben úgy ment be, hogy kiugró vérnyomása volt aznap háromszor, más fizikai tünet nem, sima, egyszerű fürgelábú nénike volt a mamám, másfél nap múlva úgy vették ki a mentőből, hogy se járni, se beszélni, se gondolkodni, se semmi. Már előtte kérte, hogy majd szeretne idősotthonba menni a közelünkben, tegnap megnéztünk párat, és az egyikbe fel is vették, ma délután viszem be. Halogattam már majd két éve, de most azt mondták, 24 órás nővéri felügyeletre van szüksége. Úgyhogy most még békésen alszik itt mellettem a kanapén, de két óra múlva már költözik.

Mindenesetre hétfőről újra futni fogok.

3 hozzászólás

Sosem késő vagy alkalmatlan újrakezdeni/folytatni a mozgást! Hajrá!

Nagymamádnak pedig jobbulást!

Én is inkább idősek otthonába szeretnék menni. Ha lehet, már most, de mire magatehetetlenné válok, mindenképpen :-) Nehogy félreértsd, átérzem a helyzetet, nagymamámat évekig édesanyám gondozta Alzheimerrel, közelről láttam.

Bozót...Köszi, remélem úgy lesz

Miki...

Nehéz az ilyesmit megemészteni, ez a része az egész életnek nevezett valaminek igazságtalan.

Aztán nem egészen úgy alakul. Az ember észre sem veszi, hogy baj van, annyira lassan és fokozatosan alakul ki. Néha elfelejt dolgokat, néha eltéveszti a fizetést a boltban, néha elhagy valamit, vagy hall dolgokat, amit más nem. ÁÁ, csak fáradt. Aztán nem. Amikor gyanakodni kezdtünk, hogy gond lesz ebből, megterveztük az új házunk, külön kis résszel neki. De ahányszor átjött hozzánk, egy-két óra múlva sok volt neki, és menni akart. Ha meg otthon volt, jönni akart. Aztán csak töpörödött össze, már hetente 2-3szor mentem hozzá, és szóba került, hogy esetleg ne maradjon egyedül. És ha nálunk nem is szeretne most még lakni, akkor kell valaki, aki a nap nagy részében vele van. Találtunk egy nénit, aki ápolónő, de mama jobban szeretett volna társaságban lenni, több ember között. Pár napja említette az idősotthont. Aztán jött a kórház. És mama, aki azóta gyenge. És a vélemény az orvostól, hogy "vigyem egy elfekvőbe, Pestre, és nincs vele gond". Ilyenkor azért elgondolkodok, az ilyen dokiknak nincs anyjuk, nagymamájuk? Jó helyet találtunk mamának. Tényleg kedvesek a nővérek, szép a hely, és már ismerkedik a többiekkel mama. Azt mondta, nem szeretne hazamenni,egyedül lenni, maradni szeretne, csak figyeljek a házra, meg a dolgaira.

Az ember tervezi, hogy egyértelmű, nagyi megöregszik, velünk él majd, segítjük, intézzük a dolgait, hiszen ő is ugyanezt tette velünk anno, mikor gyerekek voltunk. Idősotthon? Ugyan.... Soha nem adnám be.

Aztán nem egészen úgy alakul. Az ember észre sem veszi, hogy baj van, annyira lassan és fokozatosan alakul ki. Néha elfelejt dolgokat, néha eltéveszti a fizetést a boltban, néha elhagy valamit, vagy hall dolgokat, amit más nem. ÁÁ, csak fáradt. Aztán nem. Amikor gyanakodni kezdtünk, hogy gond lesz ebből, megterveztük az új házunk, külön kis résszel neki. De ahányszor átjött hozzánk, egy-két óra múlva sok volt neki, és menni akart. Ha meg otthon volt, jönni akart. Aztán csak töpörödött össze, már hetente 2-3szor mentem hozzá, és szóba került, hogy esetleg ne maradjon egyedül. És ha nálunk nem is szeretne most még lakni, akkor kell valaki, aki a nap nagy részében vele van. Találtunk egy nénit, aki ápolónő, de mama jobban szeretett volna társaságban lenni, több ember között. Pár napja említette az idősotthont. Aztán jött a kórház. És mama, aki azóta gyenge. És a vélemény az orvostól, hogy "vigyem egy elfekvőbe, Pestre, és nincs vele gond, ne szarozzak vele ennyit". Ilyenkor azért elgondolkodok, az ilyen dokiknak nincs anyjuk, nagymamájuk? Jó helyet találtunk mamának. Tényleg kedvesek a nővérek, szép a hely, és már ismerkedik a többiekkel mama.

Mondogatja, hogy menjünk haza, de megnyugszik, ha elmondom neki , hogy minden rendben a házzal, rendben tartjuk, vigyázunk rá. Néha belegondolok, hogy talán elsiettem ezt a dolgot, és kétségeim vannak, hogy szükség van e erre, de akkor az jut eszembe, hogy amikor legutóbb egyedül maradt egy-két órára, elesett a bringájával, eltévedt Pesten, az összes megtakarított pénzén könyvet akart venni papának, aki már három éve meghalt.

Nehéz dönteni ilyenkor, és bűntudatom is van gyakran, de nem találtam jobb megoldást. Más lehet máshogy oldotta volna meg, én így.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Archívum

2014-04 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (1 bejegyzés)
2011-07 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (8 bejegyzés)
2011-05 hó (5 bejegyzés)
2011-03 hó (3 bejegyzés)
2011-02 hó (12 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)

Legújabb blogüzik

Még több blogüzenet