Véget ért a nyaralás. Lehetne akár csak ennyi is a blog, ez az egy mondat magában foglal mindent. Balatont, elhagyós-vonatonmégsokáignézős síró szmájlit, satöbbit. Node nem én volnék, ugye... :)

Szóval az a helyzet, hogy ugyan pihenni mentem, mégis sikerült az elmúlt idők legmozgalmasabb hetét végigélni, túráztunk, sétáltunk, úsztunk, futottunk eleget Manóval, szép tarka is lett az edzésnaplóm a múlt hétre (ráadásul az úszásokat - komolytalanság okán - be sem írtam). Csináltam viszont olyant, amit az elmúlt harmincegy évben sosem: sikerült hólyagosra égnem a napon egy jó kis (oké, akkor nagy) futás alkalmával. A Badacsony-kör háromszor már egymás után uncsi volt, hát kaptam magam, s elindultam Badacsonytomajból Keszthelyre, ahol Bökivel találkoztunk,  együtt futottunk visszafelé egy darabig... ez nem is volt rossz program, néhol depóztunk egy picit, én például Keszthelyen egy büfében, utána egy kicsit a parton mosakodva, megint később az elhagyott pólómat keresgélve, végül egy légkondis benzinkúton ülve, szóval lazára vettük. Aztán, miután kibeszélgettük magunkat, elváltunk.

Jó volt, azt leszámítva persze, hogy nagyjából úgy éreztem magam a Balaton-kör után egy hónappal, alig másfél hete újra kezdve a futást, ahogy Kirk kapitány érezte magát a Csillagösvény című filmben, amikor a nagy bevetések után még csak félig volt készen az Enterprise űrhajó, ő meg mindent csúcsra akart járatni. Persze, hogy csak rángatózott szegény hajó, nem ment. Akárcsak én. Valahogy el nem tudtam képzelni negyven kilométer futás után, hogy egy hónapja 212 is ment... meleg volt, égetett a nap (az övemről csak addig vettem le a napégés elen felvenni szándékozott pólót, amíg törölköztem bele, vagy amikor elhagytam épp), a lábaim hangos nyávogással jelezték elmacskásodottságuk fokát, az izmaim meg sztrájkoltak, de görcsösen. De azért megvolt a táv. Igaz, hogy hat óra alatt, igaz, hogy Badacsonyban hazafelé már a villanyoszlop árnyékában is elbújtam a nap elől délután, de megvolt. Jól el is fáradtam, s életemben először ropogósra sültem.

Még szerencse, hogy megbeszéltük Bökivel, hogy ha jövőre ő fut, én bizony kísérem. Fusson, akit már megsütött a nap! De akor nem lesz kecmec, ütöm, rúgom, ha állni mer!