Elég rég írtam már új blogbejegyzést, egyrészt az új munkahelyem leköti a szabadidőm nagy részét, másrészt mostanában nem szerepeltem újabb versenyen.
Nem Oda Boda után egy szokásos hét vette kezdetét, általában elfutottunk a város túlsó végén lévő futópályáig, ahol az ismerős futótársakkal való körözgetés után hazáig futottunk. Az egyik edzésen kis gyerekek hívtak ki minket versenyre, aminek céljául ők a 20-30 méterre lévő útkereszteződést vállalták. Valószínűleg lefutottak volna minket, de Anti ajánlatát, azaz az 1 km távolságra lévő benzinkútig való futás már nem fogadták el. Jót nevettünk rajtuk, amikor 15 méter után visszafordultak. A hétvégén elmentem a Cégényi útig és vissza két eső között, ami kissé félelmetesre sikerült, mert 8 km távolságra a várostól folyamatosan gyülekező esőfelhőket figyelve kellett futnom. Szerencsére megúsztam az úszást..... 43 km jött össze erről a hétről.

A hétvégén egyéb programok miatt egyedül edzettem, a hétfői napra beiktattam egy tempó futást, aminek célja a körúton (6,5 km) történő rekorddöntés és 30 percen belüli eredmény volt a cél. Eleinte kellemes futóidőm volt, számomra már nem beszélgetős tempóban róttam a kilométereket, amikor észleltem az óriási viharfelhőket. Már égzengést is hallhattam a háttérből, de már nem volt kedvem visszafordulni. A körút felénél elkezdett esni az eső, A borult idő és a még nem világító lámpák miatt éjszakai sötétség fogott körül, a háttérben pedig villámok cikáztak. A nehézségek ellenére tartottam a tempót, próbáltam nem nézegetni az órámat, és nagyobb tempó ellenére élveztem a futás minden percét. 30 és fél perc új rekordot jelentett számomra, viszont a 30 percen belüli időt még nem sikerült elérnem.
Bneveztem a 15. Kékes Csúcsfutásra, így el kellett kezdenem az emelkedős edéseket, amire nem sok lehetőségem van itt az Alföldön. A közelben lévő autópálya felüljárón végzek emelkedős edzéseket, de mire elfutok odáig, az kényelmes tempóban is 21 perc. Így 1 óra 15-20 perc közötti edzések alakultak ki. A héten csak két edzésem volt, mert a hétvégén autóval elmentünk a Rám szakadékba túrázni, ahol a 11 óra görnyedéssel talán nem volt arányban a 3 óra túra, de még mindig felejthetetlen élményt okoztak a korláton való csimpaszkodások, és a patakban történő ugrálások. Viszont az általános iskolás koromban történ kiránduláshoz képest, sokkal rövidebbnek tűnt a túra, de ez szerintem érthető. Vasárnap a pihenésé volt a főszerep.

A rekorddöntési kísérlet, az új munkahelyemen való folyamatos üllés, és az első dombedzések sokat kivettek belőlem, fáradság érzés és nagyobb izomláz lett úrrá rajtam. Kissé meg is illyedtem, mert a futás iránti motivációm is csökkent ebben az időszakban, az edzések is nehezemre estek néha. Viszont miután sikerült kipihennem a fent memlített okokat, ismét elkezdtem élvezni a futást. A nagyobb megterhelés okozta jobb oldali csípőfájásomat pedig ismét kalcium és magnézium pótlással sikerült lekezelnem. Ez az időszak csak kisebb hullámvölgy volt, a szokatlan minőségű tehelés miatt jelzett a testem, amire próbálok odafigyelni a jövőben.
A következő héten ismét a felüljáróé volt a főszerep, előbb négy majd 5 oda- vissza ismétlést vittem véghez. Közte pedig kissé rövidebb, 6-8 km közötti levezető edzések voltak, 42 km-es héttel. Itt már az eső is elkerült.

A mostani héten egy 13-as és egy 14-es edzés jött össze. A 14- kmes említésre méltó, mert este 10 órakkor győztem le a kényelmességre intő gondolatokat, és a legkellemesebb futó időben neki vágtam a körútnak. Sajnos az első körömet technikai okokból nem tudtam lemérni, de a második 34 perces lett, számottevő gyosítás nélkül, és növekedő fáradság mellett. A gyors tempó ellenére nagyon kényelmesnek éreztem ezt a futást, és mivel a körúton futottam, így mérési támpontnak is jó volt a többi gps hiány miatti becsléseknek.

Tegnap pedig sikerült újból legyőznöm önmagam. Debrecen Víg Kend major Edda koncert. Az odajutás busszal történt, viszon valahogy a szervezők nem gondoltak a hazajutásra. 10 km-re voltam a buszmegállótól, ahonnan negyed 1 kor indult az utolsó busz, a következő hajnal 4-kor. Taxira sajnáltam a pénzt, így elindultam 11 órakor futva a célpontig. Városon kívül, tök sötétben telt az első 5-6 km, csak a mobilom zseblámpálya, a mellettem elhaladó autók fénye világított. Közben megjöttek az iszonyatosan erős széllökések, amiket semmi nem fogott fel, telefújták a számat homokkal, és néha nem túlzok, oldalra toltak két három lépéssel. A Mikepércsi úton pedig pont szembe fordultam ezzel a szörnyűséggel. NÉha úgy éreztem egy helyben toporgok. Mire végre lakott területre éertem, a házak megfékezték a szelet, sikerült kevés dombedzést is csinálnom, mert fel kellett futni egy vasúti felüljáróra. Egy taxis majdnem elcsapott egy zebrán, gondolom nem számított gyalogosra már ilyen késői órán, viszont azért oda kellene figyelni. Az ijjedségen kívül szerencsére nem esett bajom. Elértem a buzt, még nyújtani és levezetni is volt időm. Az eső pedig akkor kezdett el esni, amikor felszálltam. Túracipőben. és futóruha nélkül egy elég jó 5-ös tempót hoztam össze. Így is haza lehet jutni onnan a világ végén található szabadidőközpontból. ÉS köszi a szervezőknek, hogy a három helyen küldött érdeklődésemre semmi válaszra se méltattak hazajutás szempontjából. Megoldottam a magam módján.

Egy kis összefoglaló a jövőről: Május vége Tisza tó váltófutás, június 2 Kékes csúcs. Júni közepe DKM éjszakai futás 8,8 km. Július közepe éjszakai félmaraton Böszörményben, esetleg Délibáb futás de nagyon zárójelben. És augusztus 19 Karneváli futófesztivál, terepfélmaratonnal az Erdőspusztán. Sok és jó verseny van itt  a közelben, el vagyunk halmozva lehetőségekkel, meglátjuk mit tudok belőle megvalósítani.