„Egyedül járom a várost, fáradt a mozdulatom, hidegen néz rám sok ember, mert nem érzik át, a hangulatom”

Esős reggel. Olyan gondolatok kavarognak bennem, hogy mennyivel másabbul hatott ez a borongós, szomorú idő tegnap este. De mindenről csak sorjában.

Az előző bejegyzésemhez érkezett olyan hozzászólás, hogy aszfalton futni nem szabad, sőt egyenesen tilos. Ezt meg kell cáfolnom, mindenki ott fut, ahol jól esik (és nem csak az eső). Mivel egy alföldi városban élek, aszfalton kívül nem ok lehetőségem van a futásra, nincsenek a környéken dombok, hegyek, tavak, bebolyongható vidékek, erdőségek, azaz jól futható terepek. Eleve ezek meghódításához más futóstílusra van szükség, eleinte biztosan nagy lenne a sérülésveszély. És arról ne is beszéljünk, ha esik az eső, akkor az nagyságrendekkel nehezebb feladatot jelent, feltéve ha nem lehetetleníti el az előrehaladást. Én mióta futok, szinte csak aszfalton rovom a kilométereket. Igen aszfalton, ahol nincs sár, általában van közvilágítás, könnyen le lehet mérni a távolságokat interneten,alig lehet eltévedni, és nem kell attól félni mikor kezd el üldözni valami állatka :D. ÉS igen aszfalton, ahol mindig szembe kell futni a forgalommal, ugrálni kell egyes bamba biciklisek és autósok elől az árokba, ott ahol nincsenek szép tájképek, és ott ahol igenis megterhelőbb a futás. De a futás nem kisasszonysport, megkövetel bizonyos erőfeszítéseket. Remélem én se szenvedtem nagy károkat, mivel elég nagy túlsúllyal kezdtem a mozgást, viszont a rázkódástól, becsapódásoktól egyelőre nem érzem magam megterheltnek. Fontos, hogy az ember valami szabályos futásnak kinéző stílust alkalmazzon, és megfelelő cipővel rendelkezzen. Ez főleg többletterhelés esetén fontos, szóval ezen tényleg nem szabad spórolni. A cipő az egész testet védi, és nem csak a lábunk. De ha valaki mégsem meri bevállalni az aszfaltot, akkor még ott van a jó öreg atlétikai pálya, de garantált, hogy sok élménnyel lesz szegényebb, és a hosszabb ideig tartó futások után kialakuló monotonitás is idegőrlővé válhat. Viszont pont ez a steril környezet jelentheti a biztonságot.

És akkor nézzük az eheti teljesítményt eddig. A hét egy 10-essel kezdődött, amit a sok kereszteződésben álldogálás során kissé lassúnak éreztem, ezért az utolsó másfél kilométert kicsit meghúztam. Ezt követte a szerdai 3 km. Ritkán futok ilyen rövidet, viszont ennek több oka is volt. Régi-új futótársam, aki szerintem örökös újrakezdő, elhívott egy kis testmozgásra. Kétszer futottuk le a 1,5 km-es körömet, de én is éreztem, hogy az előző napi 10 km után nem akarom annyira megerőltetni magamat. Így az önkormányzat által elrendelt kéthetes ebzárlat leteltének örömére, inkább kutyát sétáltattunk a továbbiakban. A német juhászom már futni is szépen tud, a 3km-t ő is teljesítette, korábban 5 km-re volt hitelesítve, de remélem a szokásos 7km-em sem fog neki később megkottyani. Nőnie kell még na ;P. De ezzel elég sok időt spórolhatnék, nem kellene sétálni és futni külön hanem kombóban is el lehetne intézni a dolgokat.

ÉS végül egy recept, amit már az első mondatokban beígértem. Szóval végy egy agyilag a nap folyamán lefáradt futót, egy késő esti időpontot, kissé hűvös időt, szemerkélő esőt, és csipetnyi futókedvet. Az eredmény garantált. A 7 km során teljesen átérezhettem a kezdő idézet sorait. Kívülről tényleg érdekesnek tűnhetünk ilyenkor, de akik nem érezhetik át a hangulatunk, azok nem érthetik meg miért is lehet ilyen „szép” időben is vidáman teljesíteni.

Kívánok mindenkinek futásban és pihenésben egyaránt gazdag, kellemes hétvégét.

„Szállj, csak szállj, szállj csak szabadon, szállj velem végtelen utakon, szállj csak szállj, szállj és szabadon élj!”