Üdv! 4 hónap után újra jelentkezem. Sok minden történt velem ez alatt az idő alatt, sok változáson mentem át, így elérkezettnek látom az időt, hogy újra megosszam gondolataimat, tapasztalataimat mindenkivel, akit érdekel.
A januárom teljesen úgy telt, ahogy terveztem. Sokat tudtam edzeni, és meg is lett az eredménye. Főleg a vívásra fektettem a hangsúlyt, a hónap végi versenyre egész jól össze is szedtem magam. Viszont azóta nem tudtam edzeni, így úgy érzem, hogy a januári kemény munka teljesen felesleges felesleges volt. A víváson kívül csütörötkönként kosarazni jártam, valamit otthon végeztem - főleg hasizomfejlesztő, és nyújtó - gyakorlatokat.
Februárban munkám miatt nagyon keveset tudtam mozogni, hiszen egy új rendszer bevezetése miatt a munkahelyemen rengeteget kellett túlóráznom és külföldre utaznom. De hó vége felé elkezdtem a futást, és idővel meg is szerettem. Minden edzés után úgy éreztem, teljesen kihajtottam magam, és nem bírok annál többet teljesíteni, amit aznap elvégeztem. De sikerült szépen lassan fejlődnöm.
Március elején jött a szokásos lábsérülésem, ami nem vette el a mozgástól a kedvemet, átültem a biciklire. De ez sem sült el túl szerencsésen, hiszen néhány alkalom után összejött egy vállizület-gyulladás. Szerencsére időközben lábfejsérülésem javult, és újra futócipőt húzhattam.
El is jött április, amikor tovább fejlődtem futásban, valamint rájöttem arra, hogy a hozzám hasonló kezdő futóknál nem is annyira a fizikai fejlődés a fontos, annál sokkal fontosabb a mentális fejlődés, hogy elhiggyem, hogy a következő lépcsőfok is teljesíthető, ha igazán akarja az ember. Kosárlabdázni újra el tudtam járni, hiszen a vállam is javult, de sajnos a meló miatt a vívás teljesen elmaradt. Valószínűleg már csak ősszel fogok újra pástra lépni.
Május elejére sikerült felkészülnöm arra, hogy egy utcai futóversenyen egyben, megállás nélkül le tudjam futni az 5 km-t. Ez nagy szó nálam, hiszen soha nem szerettem futni, mindig minden sportot megpróbáltam ésszel játszani. Nagy öröm volt, hogy ez sikerült, viszont a tempómra nagyon nem vagyok büszke, sőt nagyon szégyellem azt. A versenyen rájöttem, hogy meg kell tanulnom futás közben inni.
Hát jelenleg itt tartok. A napokban a hogyan továbbról gondolkodtam. Mivel nagyon megszerettem a futást, mindenképpen folytatni szeretném azt, csak azt nem tudom mivel. Ezért a segítségedet, tanácsodat szeretném kérni, hogy melyik úton induljak el:
1) Fektessek nagyobb hangsúlyt a tempóm növelésére
2) Fektessek nagyobb hangsúlyt a táv növelésére, amit le bírok futni
A folytatásról csak annyit írnék, hogy nyáron szeretnék sokat bringázni, valamit otthon erősítőgyakorlatokat végezni a futás mellett.
Bármilyen tanácsot szívesen fogadok, az eddigi tanácsokat és bíztatásokat meg nagyon köszönöm mindenkitől!
Üdv,
Sövi
szerintem a Távod növeld, de csak fokozatosan(olvasatomban Te is szeretsz a végletekig menni-aztán jön a sérülés) attól a tempód is javulni fog. Nem kell széthajtani magad, úgy is lehet javulni, de rendszeresen inkább(ld. kihagyások). Mértékletesség,fokozatosság...Hajrá...