Jó volt ez a mai futás szép fehér, ropogós hóban!

Már tegnap is havazott, össze is gyűlt egy kb. 5 centis hó, csak sajna valami fránya megfázás kijött rajtam és a torkom is fájdogált. A pénteki konditermet és spinninget is igencsak éreztem, ezért úgy döntöttem majd vasárnap futok egyet a friss hóban, max. nem fog már hullani, de attól még ugyanilyen szép fehér lesz.

Ma reggel fel is keltem, kinéztem az ablakon és mit látok? Melléfogott a meteorológia szerencsére, és ugyanúgy hull a hó, fehérlik a táj. Sajna a náthám még megvan, de odase neki, max. szerény tempót választok, csak semmi erőlködés, és uzsgyi kifele. A friss levegő és egy kis izzadás még segít is. Gyorsan ittam egy kis teát és mézes pufi búzát, felhúztam a cucimucim a Mikulás sapimmal együtt és irány a havas táj!

A hó szinte végig sértetlen volt, csak a járdán néhol és az utakon volt letaposva, de másutt én voltam az első arra trappoló, hóba rondító. :) Klasszul ropogott a talpam alatt, miközben fentről továbbra is hullottak a fehér pelyhek és gyarapodott a takaró a tájon. Nem mentem gyorsan, de nem is volt cél, csupán annyi, hogy jól érezzem magam és jól essen a futás. Hideg sem volt különösebben, így ez sem rontotta a komfortérzetem.

No majd biztos lükének néznek, hogy mit csinál ez a Mikulás sapkás bolond, hogy ilyen hóban futkos. De szerencsére akadtak más, hasonló gondolkodású emberkék is, akik a futásra szavaztak ebben a szép időben. Még az idős bácsival is szembetalálkoztam, akivel rendszeresen keresztezzük egymás futóútját.

A kör másik fele már nehezebben ment, nem könnyű dolog friss hóban futni, sem csúszós hóban. Elég energiarabló. Na de mit érdekelt ez engem, amikor a látvány mindenért kárpótolt. Ráadásul ilyen puha talajon nem minden nap fut az ember lánya.

Végül 10,5 kili jött össze, nátháskán ennyi elég is volt, de kellett! Utána forró fürdő és tea, majd délután még egy kutyasétáltatás a még mindig hulló hóban.

Most pedig egész jól érzem már magam, komolyan egész elűzte a náthát ez a klassz nap!

Célok a jövő évre

 Ami biztos, jövőre lefutom a Plus maratont, ha lehet 3:40 körüli eredménnyel. Megcsinálom a Kinizsit túrázva, néhol futva. Az idő nem számít, csak a szintidőn belüli célbaérés. Több futanes fórumossal megyünk együtt, ezért is lesz jó, mert egymást is tudjuk támogatni és EGYÜTT csináljuk meg!

Lássuk csak. Azt is tudom még, hogy szeretném megjavítani a félmaratoni időmet, méghozzá 1 óra 40 perc alá vinni. Jó lenne végre javítani 10 kilin is, ami nem túl egyszerű - idén nem is sikerült -, tekintve, hogy 43:44 alá kellene vinni. Hogy én ezt hogy csináltam tavaly?

Indulunk csapatban a Szasza-féle Ultrabalatonon, de itt nem az idő a lényeg, hanem a társaság, a szűken és tágabb értelemben vett csapat, a buli, a kikacsolódás, a jó hangulat és maga a futás öröme.

Szóval van itt cél bőven, de ezek legalább fixek. Természetesen a maraton, Kinizsi és félmarcsi elsőbbséget élvez a tíz kilivel szemben, az csak olyan bónusz track. Az örömfutások között pedig az UB élvez elsőbbséget.

No de! És itt jön a nagy de! Mert azt is tudom, hogy szeretnék kipróbálni egy triatlonversenyt is. Nem az idő a lényeg, hanem a teljesítés. Eddig úgy voltam vele, hogy kinézek valami bébitávot és azon elindulok. Igenám, de megláttam a Sziget triatlon kiírását és megfogott, de legyintettem, sok ez még nekem.Telt-múlt az idő és jött egy újabb edzésonline hírlevél, melyben ismét hirdették a Sziget triatlont, de akcióval, csalogatóval fűszerezve. Egy felkészülést segítő pólóval. Pólómániás, meg persze teljesítménymániás vagyok. Nagyon megtetszett a póló és nagyon elkezdtem gondolkodni.

Végülis télen is heti 3-4 alkalommal tuti futok. Járok 2 hete spinningelni is heti kétszer. Utóbbi nagyon bejön, szuper a hangulat és izzadok mint egy ló. :) No meg persze ott vannak a kick-box edzések. De az a fránya úszás. Csak az ne lenne. Csak fejkitartós mellben tudok úszni, 1000 m kb. 38 perc alatt megy. Igen, ez nem túl jó, sőt! A heti edzéstervbe már nem tudom hova tegyem be az úszást, ráadásul energiám sem igen van már rá. (tudom-tudom, az embernek arra van ideje és energiája, amire igazán szeretné, és ez így is van)

DE! Ha lassan, a saját tempómban leúszom a távot, kijövök valahol jó hátul, max. majd a bringa és futás során feljebb jövök. Úgysem az idő számít, hanem a teljesítés.

Normális vagyok én? Ilyeneken gondolkozom? És tényleg csak a póló miatt? Biztos nem csak amiatt, az csak egy újabb ösztönző volt. Most mit csináljak? Akarom én ezt? Képes vagyok én erre? Egyáltalán normális vagyok én?

A saját szemszögemből igen, mert mindig újabb és újabb célokat tűzök ki. De nem sok terv és cél ez egy évre? Nem akarok egyszerre túl sokat?

Nem tudom, tényleg nem, de erősen gondolkozom. :)

Ja, és csak azt tudnám, hogy ennyi edzés mellett miért híztam 5 kilót, mióta nem versenyzem a kick-boxban és nem vagyok súlycsoporthoz kötve. Ennyit tesz a versenystressz mentesség? :)