Nem nagyon készültem erre a futásra kiemelten, csak egyszerűen úgy voltam vele, hogy elmegyek, lefutom oszt kész, biztos jó lesz a hangulat is, élvezem is majd, hisz szeretek tömegben futni, egyáltalán szeretek futni, no meg „Kecsófalván” rendezik a versenyt, így végképp illik ott lenni!

Maga a rajt 10:20-ra volt kiírva a versenykiírásban, engem már előzetesen beneveztek, így elég volt egy 9:45-re odaérni a tett helyszínére.

Felkeltem már 7-kor, de nem órára, hanem csak úgy magamtól. Megettem a szokásos mindennapi reggelimet (tejeskávé édesítővel, szendvics sonkával és sajttal, ill. ubival), benyomtam hozzá 3-4 kocka étcsokit (ez a kedvencem), majd útnak indultam a központba bringával. Jó lesz bemelegítésnek is – gondoltam

Mire odaértem már elég nagy tömeg volt, meg folyamatosan érkeztek is még az emberek. Jó volt látni, hogy (egyébként a hétköznapok során nemigen megszokott látvány ez itt) emberek jönnek csőstül futócipőben és különböző futóalkalmatosságokban. Megélénkült a város, ez tetszik! – nyugtáztam magamban

Az ismerősömtől megkaptam a rajtcsomagomat és a pólómat (kaptunk ám 20%-os Hervis utalványt is, ennek nagyon örülök!), leadtam a ruhatárba a cuccaimat, majd elindultam melegíteni. Pontosabban Jeszivel elindultunk melegíteni, egy kis kört futni. Vele még pont a ruhatárba menet előtt akadtam össze, természetesen nagy örömömre!

Sajnos a Futófórum talipont igen kihalt volt, olyannyira, hogy senki sem volt ott, hiába ez még nem Pest. GyCs ugye vidéken volt, Pák pedig – ha jól emlékszem – családi elfoglaltság miatt volt távol. Hozzáteszem sajnos, mert ugye az jó érzés, ha sokan vagyunk!

A közös bemelegítés után beálltunk a rajthoz. Először sok-sok kisiskolás közé álltam be, de tudtam, hogy ez így nem lesz jó, a kerülgetés rengeteg időt és energiát elvesz. Ezért előrébb mentem a kordonon kívül, beugrottam, majd még előrébb mentem és végül odaálltam a futók mellé a tömeg elé.

Jól tettem, mert így az első másodperctől kezdve tartani tudtam a lépést.

Az elején jól kilőttem, hogy minél jobban elszakadjak a tömegtől, nehogy gond legyen, majd felvettem a tervezett utazósebességemet. Ekkor kb. negyedik lehettem a női mezőnyben, de gondoltam még az elején jó ez, aztán majd próbálkozok. Most azért a tempó miatt nem igen volt energiám nézelődni és élvezkedni, mint pl. a Vivicittán Pesten, de ez másféle élvezet volt. Az, hogy az élbolyban, az „igazi” futókkal együtt mehettem.

A harmadik helyen álló lányt egyre inkább megközelítettem, aztán egy darabig kb. 5 méterrel mögötte haladtam (ugye a szélárnyékJ), majd szinte észrevétlenül elérkezett a két kilit jelző tábla. Nem is láttam az egy kilis táblát.

Ezek után kicsit gyorsítottam és leelőztem a lányt, ezt próbáltam is tartani, de ahogy hallottam eléggé kapkodva vette a levegőt, mikor elhagytam.

Ha volt holtpontom, az talán ekkor következett be, egy enyhe emelkedőn, kicsit én is sűrűbben vettem a levegőt, mint szerettem volna. De ez belefér, ez amolyan jótékony szenvedés.

Egyre jobban közeledtem a második helyen futó lányhoz is, a harmadik kilit jelző táblánál kb. be is értem, majd elhagytam. Következett az utolsó 400 méter, ekkor már nem szabad eladni a jó kis helyezésemet, gondoltam. De hallottam, hogy a leelőzött lány is szaporán trappol a nyomomban. Megláttam a befutót, hallottam Péter Attila hangját (aki mind az elején, mind a végén fantasztikus volt) és amint azt mondja a mikrofonba, hogy jönnek a lányok, akik között a második helyért óriási a csata. Ezt igazából nem is éreztem, pedig tényleg az volt, hiszen két mp-vel értem csak be előtt. Huhhh.

Igen, kicsit később is nyomtam le az órámat (1-2 mp), így 13:48 lett, de ezek szerint a valós időm 13:46perc. Na ekkor már én is rendesen kapkodtam a levegőt, mikor kérdezték a nevem, alig bírtam kiszótagolni.

A végén gratuláltunk egymásnak a befutókkal, meg az ismerősökkel is. Nagyon jól esett, hogy (nem tudom honnan) de egy triatlonos leelőzött lány, aki eddig engem előzött le általában tudta a nevem. Kérdezték, hogy triatlonos vagyok-e, mert olyan az alkatom, mire én „kick-boxozom, no meg futok, amúgy hobbiból, örömből”

Csodálatos volt a színpadon a dobogón állni ennyi ember előtt, ilyen élményben még szerintem nem volt részem (tavaly kevesebben voltak, mikor 3. lettem)!

Majd átvettük az ajándékokat és mentünk a VIP sátorba, ahol kifizették a nyereménypénzt (nohát a hobbimért, az örömszerzési forrásomért még pénzt is kapok??) és terülj-terülj asztalkám várt minket (banán, alma, csoki, croissant, ásvány)

A többi helyezettel remekül elbeszélgettünk, meg ott volt két kenyai is, akik a fiúknál nyertek. Tök aranyosak voltak!

Összességében rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, remek futóélménnyel, sok baráttal találkoztam, sok ismerőssel beszéltem, sok kedves szót kaptam, amit igyekeztem is viszonozni.