Tegnap olyan jól sikerült a futás, hogy muszáj megint blogba foglalnom. Új impulzusok értek mondhatnám úgy is. Tibi haverommal mentünk futni, azaz, hogy vele találkoztam előre kitervelten futás céjából a kecskeméti arborétum bejáratánál. Róla ugye tudni kell, hogy nem a futás embere, szereti a dolgok könnyebb végét megfogni, de egyébként nincs vele gond! Közös futásunkról előre tudtam, hogy inkább regeneráló laza beszélgetős tempójú lesz, de gondoltam ilyen is kell, mert magamtól én aztán nem futok ilyet. Pedig tudom, hogy kellene, de mindig belelovalom magam és ha lassabb is a tempó, ennyire sosem. Kifutottam tehát hazulról az arborétumhoz. Ez 3,2 kili, amit bemelegítésnek szántam, de ehhez képest nem lett túl laza idő. Jó nem egy világcsúcs, de nem is hú de laza a maga 15 percével. Az arborétumban aztán megtettünk két teljes kört, meg az ösvényeken kacskáztunk még egy sort. De milyen jó hely ez! Szép gondozott zöldelő növények, remek futóműkímélő talaj, változatos terep és környezet, nem túl nagy zsúfoltság, más futók, sétálók, esetleg bringások és sétáló családok. Igazi idill, egy oázis a városban, ahol jó a levegő. Eleddig egyszer jártam erre, de annak is több éve, de mostantól rendszeresítem a dolgot! Lemérem majd a bringaórámmal hány kilit kóstál egy karika, és ennek alapján már tudok tervezni is. Tibi barátommal 41 percet futottunk tényleg laza beszélgetős tempóban. Abszolút nem fáradtam el, de nagyon jól esett! Jé, a lassú-nagyon lassú futás is lehet jó? Igen! Mariann-Mariann tanulnod kell még egy s mást a futásról! De jó úton vagyok jelentem. Végén felmentünk még a kilátótoronyba (mert az is van ám ott!) jól szétnéztünk, lenéztük a várost sok kocsival és porával együtt, majd visszaindultunk. Elbúcsúztunk és elindultam haza a házunkig vezető 3,2 kilis a mai nap folyamán egyszer már megtett úton. Most ez 18 perc lett. (biztos azért, mert még megtoldottam 100 méterrel :))

Tibcsivel kb. egy hatost galoppozhattunk, max egy kicsivel többet, de ez most nem lényeg. A pulzusom is jó alacsony 141-es volt, miközben nyomtuk a sódert. Így összességében 12,5 kili jött össze 74 perc alatt. És a végére mégiscsak előjött az elfáradás mikor megpihentem, de ez afféle kellemes elfáradás, véletlen sem kimerülés.

Ja és mikor mentem az arborétumhoz az elején megint láttam őzikéket meg agancsos gyönyörű szarvasokat, de természetesen megint nem volt nálam fényképező! :(

Ha lenne nálam, akkor tuti szarvasok nem lennének! Szóval ezentúl a jelszó, irány az arborétum!