Mára se 21.1 km-t terveztem. Gondoltam, jó lenne 20-at, de amennyi sikerül, ha nem bírom/nem esik jól elég 18.
Már délelőtt, mikor felkeltem, ragyogóan sütött a nap. Pár nap felhős idő után az ilyen napok kincset érnek. Az elindulással voltak kis problémák, minden az utolsó utáni pillanatban jutott eszembe. De 1 előtt pár perccel csak elindultam. Azt hittem, olvad, de nem, sőt, hidegebb volt, mint tegnap. De nem fáztam, sikerült pont jól felöltözni. Az első km-eken egész jó tempóm volt a havas úthoz képest. Nem volt sok kedvem a közelben körözgetni, továbbfutottam a gát mellett. Meglepő módon most nem a tiszta hóban, hanem egy autó nyomában volt jobb futni. Viszonylag kemény és csak kevéssé csúszós volt ott a felszíne, egészen hasonlított a normál körülményekre. Ki akartam deríteni, milyen most a gát távolabbi részeinek állapota. Mármint futás szempontjából. Elmondjam? Rohadt jó. Egy terepjáró mehetett el ott, elég széles nyomot hagyott nekem a futásra. Örültem/örülök, hogy elfutottam arra: olyan gyönyörű volt a táj! Full napsütés, tiszta levegő, felhőtlen, kék ég, 5-6 cm hó – sok helyen érintetlen - , amin csak úgy szikrázott, csillogott a napfény. Még szebb volt, mint a deres időszak. Sokkal, sokkal szebb – bár lehet, azért is érzem így, mert napsütés-párti vagyok - , mint valami tündérmesében vagy elképzelt világban. Szóval élveztem a tél szépségeit: hó, napfény, hideg, futás hóban… 35-37 perc környékén jött a „bűnös” gondolat: miért ne futnék ma félmaratont? Úgyis terveztem még télen futni egyet, lehetőleg sítábor előtt; 20 majdnem 21.1, igazából mindegy. Nem lehet baj. Max ha fáradt vagyok, hamarabb hazamegyek. Sőt, ott a hó, ha megszomjaznék – igazából ezt a lehetőséget nem használtam ki, mert nem voltam szomjas – hideg idő nagy előnye. Tehát lefixáltam, 21.1 legyen, kivéve ha 18-19 környékén nagyon le lennék strapálva. Jó futás volt. Hallgattam a zenéket – jók jöttek, megfeleltek egy ilyen futáshoz: Muse, The Script, a vége felé HS7, Kiscsillag(utolsó, befutó szám: Nagyon megy). Találkoztam pár ismerőssel is, egész sokan voltak, szánkóztak, ez megmagyarázta a lábnyomokat. Úgy döntöttem, még a csatorna előtt megfordulok és megyek oda-vissza 1,5-1,5 kilit, hogy ne a városi részen kelljen sokáig körözgetni, itt könnyen futható az út, a városi gát melletti részről viszont nem voltak friss információim. Mikor már közelebb értem a lakott részhez(valamivel halastavak után), megtaláltam az 1-2 nappal ezelőtti alkotásom. Kis átalakításon átesett: valami vicces kedvű egyén átírta I <3 runningról I <3 skirunningra. Jól van, hadd maradjon, meghagytam úgy. A lakott résznél azért egyet kellett fordulni, hogy pont meglegyen a 21.1, de ez simán belefért, nem untam és egész jó is volt az út. Már itt láttam, ez elég jó idő lesz, legalább olyan jó, mint az eddigi PB-m, a vivicittás 1:48:45… Mikor már ráfordultam a hazafelé vezető útra(1.7 km hazáig), megmozdult valami, elkezdtem gyorsítani. Na mérsékeltem ezt, elvégre ez egy edzés, nem verseny, nem szerettem volna nagyon felnyomni a pulzust. Egy árnyalatnyi gyorsítást azért csak engedélyeztem magamnak. Hamar hazaértem, gyorsan elrepült 1 km, 21.1 km… Nem csoda, ha rekord idő lett: 1:45:43. Na ne. De. Megközelítettem az álomidőt, amit ráadásul nem januárra, havas időre, télre, hanem áprilisra, Vivicittára, tavaszra szántam. És javítottam. Sokat. 10 hónap alatt 2 perc. (Ja, ha meg nézzük a nikeot is, akkor pláne, 10 perc – bár akkor sokkal melegebb volt, szóval az nem ér.) Ha csak nem lesz valami hihetetlen balszerencsém, április 21-én elérem az 1:45-öt, sőt… Az, hogy örültem, nem elég erős vagy pontos kifejezés. Nemcsak az új PB miatt. Így is, hogy kicsikét gyorsítottam a végén, csak 156-ra ment fel pulzus, közben meg lent lehetett, mert simán laza futás volt. Nem mellesleg sütött a nap. Pluszban magas jókedvem volt+van még mindig. Még sorolhatom. Nem érzem magam fáradtabbnak, mint egy 17-18 km után. Már 6 félmaratont teljesítettem eddig, és ki tudja, hányszor leszek még olyan elvetemült, hogy megteszem ezt. Sikerélményem van; nem is annyira a tempó miatt(az csak hab a tortán), hanem mert elértem valamit. Valamit, ami fontos, nem mindennapi(nálam legalábbis), értékes, amitől többnek érzem magam. Nemcsak a számok miatt.
Hanem mert futottam.
micsoda idő, őrület!...de nekem is leginkább nem is az időd tetszett, hanem az élményed, meg ahogy leírod, köszönöm szépen...mindig mikor téged olvaslak arra gondolok bárcsak több lenne belőled a korosztályodban...egs, grat!