kedves naplóm
elhatároztam, írok is egy kicsit, ha már futok. na jó, nem egyszerre, hiába táblapécé a munkaeszközöm napi 8 órában - mégsem adná, ha "lájv" tölteném fel az edzésadatokat, meg különben is, akkor mivel telne az a 8 óra. érdekes dolog ez a futás. fertőző. ha az emberfia kicsikorában egyszer megkapta, akkor nem lehet kigyógyulni belőle. olyan, mint valami szenvedélybetegség. mint a szerelem, a drog, a dohányzás... mert ugye elhatároztam. mármint nem csak a futást (meg az írást), hanemhogy elhagyok néhány ilyesfajta függőséget mostanában. drognak ott a szerelem (öl, butít, nyomorba dönt), a dohányzásabbahagyást pedig két hónapja sikeresen gyakorolom. tudom, nem is kellett volna, meg a többi frázis - aki nem próbálta huzamosabb ideig, fogalma sincs, miről beszélek. olyan, mint sántának a futásról, süketnek mozartról mesélni. ja, a párhuzam. abba lehet hagyni, de leszokni sose lehet róluk. mintha folyamatos nyomás alatt tartott valami, ott legbelül (...egy villanás, rohanok, nem kell már senki más...), s egyszercsak a pályán találtam magam. megint futok.
(később talán megpróbálkozom használni a nagybetűket is)
ez a blogom címe
hirtelenfelindulásból előre eltervezve
supakjz | 2010-06-17 15:26:28 | 2 hozzászólás
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagyon igaz. Gyerekkori futóbetegségből kigyógyulni lehetetlen. :o)