Húú, már 20%-át lefutottam a távnak, húúúú, az már milyen sok, innen már nincs megállás, ez már meglesz - mondom magamnak majdnem minden alkalommal az első km után.

Óóóó, már csak 20% van hátra, hát az már lókaki (elnézést), fél lábon is, hö, az már szinte semmi - mondom az utolsó km elején.

És ez kérem Lajhára Futásparadoxona. :)

(De vannak törvények is, az első, még 2 éve nyárról: NE menj futni, ha annyi eszed volt, hogy egymás után tömtél savanyúkáposztát és sárgabarackot. Kivétel: ha nem zavar, hogy az 50m-re lévő benzinkúttól vissza kell fordulnod. :)

A rettentő makacsrondadisznó cshártyagyuszinak köszönhetően jelenleg 2 nap kihagyással futogatok (néha 1-3...), alkalmanként 5 km-t. Általában jól bírja a lábam, de pontosan érzem, hogy nincs még itt az ideje tovább lépni :(( olyan, mintha a kutya bolhás pokrócába ültem volna és valaki azt hajtogatná, hogy ülj nyugodtan, ülj nyugodtan. Be vagyok sózva, annyire futnék. Én, aki régen tényleg belehaltam 1 km-be is. Ráadásul tegnap a jó ég tudja, miért de olyan jól ment, mármint nem táltosodtam meg,  vagy ilyesmi, de könnyedén ment, nem fájt semmi, isteni volt.

Ja, a hosszú és alapos folyamat eredményeképp kiválasztott Saucony szupercipőmet örökös foglalkoztatástól eltiltásra ítéltem, konditeremcipő lett belőle. és próbálok nem arra gondolni, hogy a boltban a nő a leghatározottabbam kikérte magának a kérdést is, hogy lehet-e ettől a gyuszi. Hát, pedig minden mást kizártam, ez maradt... A pasas, akinél vettem a cipőt O.K. volt (nem számítva a stílusát :), aztán pár hónap múlva telefonáltam nekik, hogy lehet-e a cipőtől a gyuszi, egy nővel beszéltem, akik kerek perec azt mondta, hogy nem. Pedig nem gondolhatta komolyan, hogy a világ összes 36-os lábú lúdtalpas nőjének jó ez a cipő. Megspórolt volna nekem egy pár nagyon kellemetlen hetet, ha elárulja, hogy persze, hogy lehet, és nem a cipő és nem a lábam hibája, egyszerűen csak nem passzolnak össze...

 Más: nemrég adtam vért, Milanthisnak ezúton is köszönöm a kezdő löketet, amit saját élménye adott :)