Hatalmas várakozással vártam az idei célversenyem, a Salomon Ultra-Trail Hungary-t és hát el is jött a nap, a nap, amire gyakorlatilag hónapokat készültem. Mondhatnám, hogy éveket, hiszen az elmúlt hét év sporttevékenységének köszönhetem, hogy képes voltam ezt így megcsinálni. Ezzel együtt persze nem csak a versenyt vártam, hanem az évek során talán kicsit túlmisztifikált bűvös 100 kilométeres táv átlépését is. Mostanáig a Piros 85 és a Salomon Szentlászló Trail volt a leghosszabb távom, de ezzel a versennyel végre megérezhettem mit jelent 112 kilométer 4200 szinttel...lábon. Voltak fentek-lentek, eufórikus örömök és kínkeserves nyögések - ahogy egy ultrán azt illik. Elsőhöz viszonyítva szerintem elégedett lehetek, tanulságok persze vannak és ezekből a tapasztalatokból van hová tovább fejlődnöm a jövőre. Első volt, de határozottan nem az utolsó!
112 kilométer 15 órányi történetének emlékére:
https://dangercat.blog.hu/2019/06/11/salomon_ultra-trail_hungary