Életem második TT-je volt a BÚÉK 20 és nagyon élveztem, majd néhány óra múlva gyorsan elkezdtem a harmadikat is.
BÚÉK 20: Reggel Feleségemmel Mónival, gyorsan rátaláltunk a fórumos csapatra, akikkel együtt indultunk el. Jó hangulatban és jó tempóban felmásztunk a HHH-ra, majd rövid sorban állás után továbbindultunk az Apáthy-szikla felé. Itt értek utol Yoyoo és Judit, akiket már éppen hiányolni kezdtünk. Ők, ahogy jöttek, már tovább is száguldottak, mi pedig kergettük egymást tovább az ösvényen.
Nemsokára úgy döntöttem, hogy futok egy kicsit, nem gondoltam akkor, hogy ez a célig tart majd.
Budakeszi útnál utolértem a lányokat, nem volt nehéz dolgom mert pont akkor fejezték be a beszélgetést Cucuval. Innen velük futottam tovább. Jól éreztem magam, Yoyooval lebeszéltük az esti indulást, majd a célból visszafutottam a többiekhez és velük újra bementünk a célba. Megettük a virslit és siettünk haza.
Otthon gyors ebéd után Móni lefeküdt pihenni, így enyém maradt a két gyerek, pihenésképpen játszottunk egy jót, majd a megérdemelt áztatás után indultam is Nagykovácsi felé.
Gyorsan neveztem, aztán indultunk az éjszakába.
Fejben itt még nagyon erősek voltunk, bár lehet, hogy már itt eldőlt a sorsunk, mert Yoyoo cillagom két hegycsúcsra rárakta az ő kicsi, nem ismerem jelzőjét. Viszont nagyon tudatosan az ígéretét be is tartotta, tényleg nem voltak meg a csúcsok.
Én a túra minden percét élveztem, ilyen helyen futni valami csoda.
Még örültem is
, hogy többször eltévedtünk és így 42 kilométert lefutva sétálva majdnem 9 és fél órát voltunk az erdőben. 
Replőrajtot véve gyorsan felkapaszkodtunk az első hegyre ami nekünk a Nagy-Szénás volt, innen futottunk tovább a Kutya-hegyre, hogy ott mindjárt tegyünk egy kis kitérőt. Futás közben már lefelé haladtunk, amikor Yoyoonak kezdett gyanús lenni, hogy a csúcsot már elhagytuk. Összenéztünk és megbeszéltük, hogy ez azért van mert kiligyűjtő hétvége van és hát kellenek a kilométerek. Visszakapaszkodtunk a hegyre és megkerestük a csúcsot (a papíron az állt, hogy a kék kereszt jelzésről alkalmas helyen letérve egyszerűen megtalálható).
Ezután beindult a henger Yoyoo csukott szemmel elvezetett a harmadik, majd a negyedik hegyre. Térképet nem kellett elővenni csak mentünk az éjszakába, nagyon jó tempóban haladtunk, mondhatnám futottunk átkelve néhány vadrácson meg mindenfélén. Én meg csak áradoztam Yoyoonak, hogy milyen csodálatos helyen lakik és, hogy én a helyében minden nap futnék…
Nagykopaszon fent megállapítottuk, hogy milyen jól állunk, hiszen még 3 óra sem telt el a rajt óta. Itt leültünk egy kicsit a tábortűz mellé http://kep.tar.hu/matedor/50416955/27818238, mert a tea amit kaptunk, ahogy Yoyoo is írta „még forrt a pohárban”, majd cillagom kevert magának egy koktélt a maradék energiaitalából és a friss teából, ami saját bevallása szerint egész jól sikerült.
ÉS AKKOR JÖTT a fekete hegy, előkerült a térkép is. Akkora fekete csillagot Ti még nem láttatok térképen, mint amit Yoyoo rajzolt. Az eredmény már ismert
| yoyoo írta: |
rengeteget kavartunk. órákig bolyongtunk ,csak azért nemadtuk fel,mert Eleknek mindig volt egy jó őtlete ,ami persze nemvolt jó  |
Teszem hozzá tök jó ötleteim voltak, cak éppen akkor ott nem jöttek be.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy amíg keresgéltünk nem jött senki az erdőbe, csak egy srác aki már azt se tudta melyik országban van, de amint megleltük a csúcsot minden irányból egyszerre jöttek a túrázók.
Ezután gyorsan átkeveredtünk a következő csúcsra, ahol sültgesztenyét kaptunk, majd egy jó kis élményt a sziklákon lefelé.
Már csak három csúcs, de még közte volt a másik nem szeretem hegy is. Szó szerint felkapaszkodtunk a Remete-hegyre, majd futva elindultunk lefelé és a nagy lendület miatt sikeresen túlhaladtunk a következő ponton. Itt megint sikerül elszórni néhány percet (sokat), de segítséggel megtaláltuk ezt a pontot is. Meleg tea, majd indulás tovább.
Az utolsó pont ismét rutinfeladat volt Yoyoonak, így nagyon hamar megtaláltuk és indulhattunk vissza a célba. Azt azért elárulom, hogy hajnali fél négykor úgy futottunk mintha délelőtt egy futóverseny elején járnánk.
A célban elárulták, hogy sokan kihagytak néhány csúcsot.
Reggel 5 volt mire hazaértem és 7 óra után nem sokkal már élménybeszámolót kellett tartanom a gyerekeknek.
Azért délután futottam egy kicsit, nehogy fájjon a lábam és meglepő módon nagyon jól esett
12,5 km lett a vége. Életem első olyan napja amikor többett futottam mint aludtam.