Két részből a második rész:
3. nap, szombat:
A hét órai kelést követően - némi ébredezés után – az előző délután érkezett lakótársaink kíséretében átmentünk a közösségi helységbe reggelizni. Már javában készült az ebédre szánt lecsó Tiavirág és zilaci jóvoltából. Már szinte mindenki az aznap délelőtti edzést figyelembe véve vitte szervezetébe az elégetendő kalóriákat, reggeli formájában. Én is néhány szelettel több lekváros kenyeret ettem meg, mint az szükséges lett volna. Ugyanis az előző napon egy kissé éhesen értem már a hegycsúcsra. Túravezetőnk ígérete szerint nagy menet vár ránk. Cél a Kékes tető volt. Az első lépéseket a combizmaim feszülésének kíséretében tettem meg a meredeken emelkedő hegyre. Ahogy láttam más is hasonló cipőben járt. Vajon miért? J Egy kis csoport a mountain bike-os túrát részesítette előnyben a futókirándulással szemben. Nem is csodálom, kemény volt a pénteki nap. Sok időnek tűnt, amíg ismét meg nem hallottuk a civilizáció hangjait. Megpillantottuk az adótorony melletti éttermet, mint a kijelölt célt. Végre fent vagyunk! Már javában fogyasztottak a gyorsabb lábúak. Mi is nekiláttunk a megérdemelt frissítőnek. Sztrapacskát ettem, kólát ittam, feltöltöttem a vízkészletet. Apró kommunikációs hiba miatt a hegy két különböző pontján várta a két csapat egymás érkezését. Kajálás után odasétáltunk a Kőhöz, s ott találkoztuk végül a háromtagú biciklis csapattal. Megörökítettünk hogy ott jártunk, utána irány vissza a tábor. Mint utóbb kiderült a bringásaink 20-30 perc, a futók egy csoportja aszfaltozott úton másfél óra, a másik futó csoport az erdőn keresztül két óra, a végtagfájósok két és fél óra alatt értek vissza a táborba. A célba érkezőket friss zöldségekből készült lecsó várta energia póltás gyanánt. Eközben elindult a második bolt járat is. Szombat lévén kétséges volt a kisebb boltok nyitva tartása, ezért Gyöngyösig kellett autózniuk sepi-éknek, hogy beszerezzék az aznapi vacsorához valót. A vacsorai előkészületekkel párhuzamosan megtartottuk aznapi második edzésünket. Zilaci vezetésével futóiskoláztunk. Laza bemelegítést követően futómozgás korrekciós feladatokat végeztünk. A két futó ász: zilaci és oj dr elemezte s tanácsokkal látta el a jelen lévő sporikat, hogyan is kell helyesen futni. Most már én is tudom! J (Köszönöm Nektek!!) Nagyon elfáradtunk. Kemény munka volt. Sokunknak ez volt az első ilyen jellegű edzése. Idő közben szcriszta és pen elkészült a bolognai spagettivel. Ismét rendbe tettük a glükózén raktárakat. Szabadprogram vette kezdetét: kártya, karaoke, ismerkedés a sport szakirodalmakkal és vidám beszélgetések. Körülbelül egy órakor kerültünk ágyba. Pen végig szurkolta a hajnali olimpiai maratont.
4. nap, vasárnap:
Reggelire bundás kenyér várta teával az ébredezőket, J hogy legyen energia a tábor utolsó edzéséhez. Az éjjeli szakadó eső sejtette az előttünk álló edzés nehézségi fokát. Minden tagunk fájt már, volt a lábunkban legalább 50km-nyi szintes futóélmény. Tudtommal először szenvedtem kidörzsöléses sérüléstől, ami fájdalmát a gépháztól szerzett krémekkel igyekeztem csillapítani. Eljött hát az utolsó edzés ideje is. Néhányunknak, akiknek a tolerancia küszöbe az időjárás viszontagságaival szemben magasabban volt, nekiindultunk a hegynek. Sáros agyagos csúszós terepen nem mindennapi élményből kaptunk ízelítőt. Dagonyászós, esős-kelős, jóhangulatú futás kerekedett. Ezt tetézve jött a program fénypontja, találtunk egy patakot. Futottunk annak sebesen folyó vízében önfeledten, mint a kisgyerekek, néhol bokáig süllyedve a habokban. Játszottunk futás közben, a „ki tud sárosabb lenni” - szándékosság esetét kizárva - versenyt Tiavirág nyerte egy tíz pontos eséssel. J Visszaérve, kimosakodás után, felmálháztuk a kocsikat. Eljött a búcsúzkodás ideje. (Nagyon nem szeretem érzés ez, mert valami elmúlását jelzi, de optimistán tekintek(tünk) a jövőbe, mert bizony lesz folytatás!) Néhányan még beültünk a bekötőút tövében fekvő kis étterem kerthelységébe, hogy közösen elfogyasszunk egy könnyű ebédet – amely közben felidéztük a tábor legemlékezetesebb pillanatait és készítettünk az oldal kabalamalacával képeket is - a hazafelé tartó hosszú út előtt.
Szerintem nagyon jól sikerült az első edzésonline-os edzőtábor, mindenki sok élménnyel, kapcsolatokkal lett gazdagabb! Mennyi mindent nem csináltunk még, amit elterveztünk. No nem baj. Lesz még alkalom bepótolni azokat a dolgokat is.
Köszönöm a gépháznak, hogy megteremtette a lehetőséget, köszönöm a táborlakóknak, hogy együtt tölthettük ezt a pár feledhetetlen napot! Hajrá!
Krisztának is köszönet a sok-sok segítségért, remélem, ő is jól érezte magát a sok sportbolond között!