már elég rég írtam blogbejegyzést, ennek több oka is van; egyrészt nem volt különösebb ihlet írni valamiről, másrészt kicsit fárasztó volt pár komment legutóbb (aztán lehet h ihlet is ezért nem volt:) ).
na de most írok, mert megígértem run-kának a mai edzésemnél, hogy kifejtem a dolgokat, mert hátha lehet okulni belőle. :) úgyhogy igyekszem úgy írni, hogy lehessen. :)
szóval, kezdjük ott, hogy mindig baromira figyeltem, hogy fáj-e valami, és ha igen, akkor azt, hogy mennyire, és ha veszélyesnek tűnt, akkor kimaradt 1-1 futás. ezt nevezte egyszer Bozót sérüléspániknak. :)
egy kivétel volt ez alól mindig, mégpedig az, ha izom fájt, azzal nem törődtem annyira soha, mert jellemzően nem veszélyes kategória. persze ha mondjuk meghúzódik v. elszakad az izom, az igen, de ilyen trauma sose volt.
ezt tovább fűzve, vicces, hogy amióta futok, egyszer kellett kihagynom néhány napot nem trauma miatt (tehát pl. nem elesés miatt), az pedig ironikus módon pont egy izommal kapcsolatos probléma volt, egy izom legátlódott, és amelyik izom megpróbálta átvenni a szerepét, az túlterhelődött pár nap alatt; ott a megoldás az izom "újraaktiválása" volt. ez a jobb lábamon volt amúgy, tavaly nyáron.
utána semmi gond egy darabig, aztán jött megint egy izomprobléma, ez alapvetően mindkét lábban a combfeszítő izmok, ami a február 18. utáni hétvége óta kísért. már-már azt hiszem, hogy nagyrészt meggyógyult, mert pl. 5:30-as tempó egész tűrhetően ment. aztán meg egyszercsak felbukkan megint a probléma erősebben.
ha már 18, pl. a múlt héten március 18-án is felbukkant, amikor pedig csak 6:30-as tempóban futottam, mégis félóra után egyszercsak előjött, nem is bírtam elhinni, be sem írtam az edzéshez, mert egyszerűen nem tudtam hova tenni. aztán másnap Briellel futottunk 7p-es tempóban, az remek volt, 7p-es tempóban sosincs gond a combbal, valamiért. pont ezért is mertem elmenni futni vele. :)
a tünetek elég furák, utánanézve a húzódás nem ilyen: a bemelegítő futás közben még nincs gond, aztán tempótól és naptól függően X idővel később elkezd "elnehezedni" a combfeszítő, rossz esetben mind2 lábban, jobbik esetben csak a bal lábban. illetve azt hiszem, a jobb combom már nagyrészt jól van, de ma kiderült hogy az nem százas mégsem. ez is olyan idegesítő, hogy futok vele 12km-t és semmi baja nincs a jobb combomnak közben, se utána, de másnap félóra után mégis panaszkodik, kezd "elnehezedni" meg ilyenek.
szóval előbb van az "elnehezedés" érzés, ez érdekes, mert a mozgásban végül is nem gátol, de valamiért elég kellemetlen érzés, szóval innentől lőttek a futás élvezetének; aztán ha folytatni merem, akkor meg is fájdul idővel bizonyos pontokon, ennek a fájdalomnak az időzítése pedig kb. a láb talajra érkezésekor van. ha pedig erősebb a tempó, akkor már nem is lokalizált fájdalom, hanem mindenfelé szétterjedő "égés". na ez utóbbi szerencsére csak egyszer volt, meg is álltam aztán hamar. :)
megálláskor azonnal eltűnik az összes tünet, egy mondjuk 1 perces pihi után folytatva a futást egy darabig tünetmentes aztán megint jönnek a tünetek. erre a márc. 18-i futáskor jöttem rá véletlenül. sőt igazából a tegnapi 12km-es futásnál is segített 1-2 ilyen kis pihi a bal lábamnak, illetve az segített még h a szigeten futottam 2 kört és ott van egy kis emelkedő a margit hídnál, na oda felfutottam az első kör végén és attól is elmúlt egy időre. gondolom másképp mozgok vagy más izmokat használok vagy a talajra leérkezés kevésbé stresszes, nemtom.
na jó és hogy miből lehet okulni? hát, akkor sem érdemes folytatni a futást, ha "csak" izomfájdalom van, hiába csak idővel jelentkezik, szóval hiába nem húzódás. ha ezt tudom február végén, amikor 17km-t futottam úgy, hogy kb. 9,5km után elnehezedett lábakkal és az utolsó 2km-en fájdalommal futottam, na akkor megálltam volna ott rögtön, ahol elkezdett a nehéz érzés lenni, csak akkor még le sem esett, hogy ez nem normális, azt hittem csak fáradtak a lábaim vagy mi.
de nem normális sajna. ezt sajna csak lassan fogta fel agyacskám. sőt, rettenetesen fura, hogy amikor kimegyek 7p-esben kocogni, márpedig a futásaim nagyobb része ilyen volt télen meg az utóbbi időben is, akkor olyan, mintha minden rendben lenne, nincsen semmi tünet, de ha megpróbálok vmi még elég laza de a 7-esnél gyorsabb tempóban futni, akkor egy darabig, mondjuk tíz percig vagy félóráig rendben van de aztán puff, hirtelen addig se bírom, mint kezdő koromban, és rohadtul nem a lélegzéssel van a baj :)
nekem extra fura élmény ez, mert korábban sose a lábaim korlátoztak, hanem inkább a keringés, mármint a pulzus. és persze így nem tudom hogy mi lesz a versenyekkel, mondjuk még jó hogy a fő versenyek csak őszre vannak tervezve. bár nem tudom hogy ha a combfeszítőm ennyire gyenge pont, akkor hogy futok én maratont? hát azt eddig is gondoltam, hogy lehet h nem hosszútávra vagyok megalkotva, de azért még nem szeretném eldönteni ezt a kérdést :) pl. bízom abban, hogy lehet javítani ezen az alkati dolgon edzésekkel az évek során.
szerintem onnan indult ki a dolog, hogy a combfeszítőm mindig kicsit gyengébb volt a pl. combhajlítóhoz vagy a vádlihoz képest. persze sokat erősödött, mióta elkezdtem futni, de mégis relatíve gyengébb szerintem. aztán amikor túlterhelődött a sprintes futásnál + sok lassúval, akkor kicsit extrém mértékben leharcolódott az izom, mondhatni leépült, és gondolom azóta még mindig nincs minden rendben odabent, mert valami akadályozza az izmot a rendes működés fenntartásában. én el tudom képzelni, hogy pl. a vérkeringés akadályozódik, és ezért nincs tünet amíg még csak bemelegedek, hanem csak később. mondjuk elvileg rohadtul nem jellemző h a combban történjen ilyesmi, szóval tényleg nem tudom mi ez, de végül is mindegy, a lényeg az, hogy tud rosszabbodni további terheléssel, ahol a terhelés a 7 percesen belüli tempót jelenti.
azért van fény az alagút végén. pl. hogy ugyan a jobb combom se százas, bár annak tűnt 18-án meg tegnap, de ma nem volt mégse százas, DE legalább nem fájt, és határozottan jobb állapotban van, mint februárban. tehát ki lehet ebből lábalni. hát a bal combom sajnos eléggé lemaradt a gyógyulásban, de az a gyengébb lábam egyébként is.
ez most kap néhány nap pihenőt, hogy legalább visszamásszon a lábam arra a szintre ami tegnap volt, mert ugye tegnap jobb volt, mint ma.
aztán a terv, hogy ha futok 7p-esen belül, akkor majd rendszeresen belesétálok, mielőtt még bármi tünet jelentkezne, ha meg mégis jelentkezne tünet, akkor ott azonnal leállás. nincs nekem arra szükségem, hogy tovább rombolódjon az akármi. mert attól még h izom és nem ízület, még lehet komoly a dolog... szóval vigyázni kell.
a másik, hogy hegyen felfelé úgy tűnik lehet erősebb tempóban is menni tünetmentesen, tehát az is működhet, hogy hegyen felfelé megtolom, lefelé meg nagyon óvatosan kocogok. persze a lefelé az visszaüthet, mert lejtőn nagyobb a combfeszítőre jutó excentrikus terhelés talajra érkezéskor, márpedig pont akkor fáj, de ha csak pár percig van a terhelés, akkor azt még jól bírja. a hosszabb ideig tartó terhelés a gáz. még az is lehet h lejtőn sétálok. :)
talán a biciklizés is oké, hétfőn próbáltam spinninget életemben először, hát fájt, de nem a fenti probléma miatt, hanem simán csak túl nagy ellenállásra raktam a biciklit, viszont nem volt tőle izomláz meg semmi, úgyhogy ha figyelek arra h tudjak 90rpm-mel tekerni, akkor van esély, hogy a bicikli nem gáz. bár ebben nem vagyok azért még 100% biztos, mert ugye ott is a combfeszítőt használja az ember, igaz ez a fajta mozgás nem úgy veszi igénybe, mint ahogyan a futás. majd meglátom.
a vivicittáról pedig annyit, hogy ha akkorra tünetmentes leszek, akkor talán mehet versenytempóban, max. kiállok, ha mégis előjönnének a tünetek közben, ha meg nem vagyok tünetmentes akkor mondjuk nosztalgiából lekocogom a biztonságos 7p-es tempóban.
azért fura ám ez, mert amúgy fejlődtem tempó vs pulzusban a téli alapozás során, aminek nagyon örültem, és hát jó lett volna ezt kiaknázni pár versenyen, de ráérek ezzel.
aztán ha rendbejön a dolog, akkor meg még arra kell figyelni, hogy képes vagyok-e hosszabb távokat futni. remélem, hogy az a maraton összejön idén, de ha nem, akkor úgyis felhasználható a befizetett pénz a BSI más versenyein. a nemet úgy értem, hogy ha nyáron úgy találom, hogy nem megy a 25-30km relatíve könnyen a lábaimnak, akkor inkább nem kockáztatom meg a maratont idén.
Majdnem minden megfutott TT-n a hosszabb - km-ekben mérhető - lejtőkön szokásom besavasítanom a combfeszítőt.
A pulzuskontroll itt is működik persze, de nagyon könnyű elcsábulni, ahogy egy nálad gyosabb elhúz melletted, és érzésre tudnál is jobban menni. Nem könnyű ilyenkor - sem - észnél lenni, pedig már régóta tervezek odafigyelni rá.
Mint az idei G50-en, ahol még tavaly is a kb. 8. és 10. km közötti lejtőn túloztam el úgy hogy a hátralévő 38km már nem teljesen arról szólt, amiről szerettem volna.
Nekem a bal combhajlítómban volt húzódásszerű érzés kb. a Margita óta, és csak a hétvégén múlt el.