az év utolsó napja van, a tervezett edzésen túl, most már elmélkedhetek az elmúlt évről :) persze főleg sport szempontjából. viszont ezt leszámítva is életem eddigi egyik legpozitívabb éve volt az elmúlt év: túljutottam egy több éve kísértő problémán, és ezen túl rengeteg jó dolog történt - egy részüket merem a rossz dolgok elmúlásából fakadó plusz energiáknak tulajdonítani! :) talán még a sport elkezdését is. ami ezzel nem kapcsolható össze, az is mind remek, pl. lakásom megvétele és beköltözés, ez volt az év egyik fő fénypontja (volt más is!). ezen kívül nagyon sok minden volt még, azonban most maradnék a sportnál mégis.
a futás nekem mindig egy speciális dolog volt. most rátérnék a múltra... az affinitás már általános iskolában előjött, de akkor még csak néhány km-es utcai futásokon, mindig mentem, ha az iskolában szerveztek hozzá csoportot. a legelső 1994-ben 11 évesen 7,8km-es mars futás volt kb. 55perc alatt :) sajnos ezt a legelső pólót elvesztettem :( amúgy meg mindig belegyalogoltam néhány km után ezekbe :) és idővel túl fárasztónak éreztem őket, de azért mentem következő években is.
aztán jött a középiskola (középiskolák, kettő db), itt a tesitanárokat nem érdekelte a dolog, egyébként is szar volt a színvonal, elég vicces"tornatermeket" tudtak csak biztosítani (pici és alacsony termek, még egy rendes kötélmászást sem lehetett megoldani!). az első gimiben annyival jobb volt a helyzet, hogy volt rendes szabadtéri pálya a közelben. itt végeztünk pár coopert és néhányszáz m-es felméréseket :) imádtam hogy mindig első voltam mindben a 100m-es sprintet kivéve. tehát a futáshoz való affinitásom még ekkor is megvolt, bár továbbra sem sportoltam az iskola mellett, és már az utcai versenyek is elmaradtak, így még mindig edzetlen voltam teljesen. azért a foci/kosár helyett pár esetben simán azt választottam, hogy futok néhány kört a pályán, egyedüliként az osztályból :)
a következő gimiben a belvárosban aztán semmilyen futás vagy más szabadtéri sport nem volt. azért sikerült a város kellős közepén a kis zöldben (deák tér, jajj) egyszer egy coopert megoldani. ekkorra tönkrevágtam a metabolizmusomat aszpartammal, és meglepődtem, mennyit számít futásban 5kg túlsúly.
az aszpartamot csak azért említem, mert ennek köszönhetően 1-2 évig tartottam 1-1 hetes "futóedzéseket". idézőjel használata szükséges, mert nagy balgán azt gondoltam, hogy ha nekiindulok a nagyréten és lefutok 2-3-szor 800m-es köröket erőből (5 perces kilométerekkel) az az ideális edzés, főleg fogyáshoz :) ha ledobtam a pár kilót (diéta mellett is), akkor abba is maradtak a fárasztó és legfőképpen elkedvetlenítő edzések. a szar metabolizmus miatt visszajöttek néhány hónap múlva a pár kilók, akkor megint 2-3 "edzés", esetleg kiváltottam tempógyaloglással vagy biciklivel.
pár év múlva megoldódott a metabolizmus problémája, visszaállt normálisra, sőt. ettől aztán talán 5 évig nem néztem a futópálya közelébe se. szégyen. de valahol mindig ott volt az agyam hátuljában, sőt egyszer-kétszer ki is jelentettem magamnak, hogy én majd egyszer futok... ...M-A-R-A-T-O-N-T! és biztos voltam benne, hogy ez meg is fog valósulni. na persze nem edzések nélkül, de hát az ember hajlamos halogatni az edzésekbe való belekezdést. hát én hosszú évekig halogattam. vagy lehet hogy 1x elmentem, de nem emlékszem így utólag :)
akkor gyorsan előretekerés idei év márciusára! valami impulzus hatására (bizony bizony, lásd feljebb) sportruha elő a szekrényből és nekiindultam. asszem ebből 4 azaz négy "edzést" sikerült összehozni pár hét alatt. két dolog volt más a korábbi évekhez képest: 1. éreztem, hogy megzuhantam, eltunyultam. annyira, mint még soha. attól függetlenül, hogy egy gramm felesleges súly sem volt rajtam. 2. valamiféle isteni sugallat hatására (nem olvastam utána semmit ekkor még!) kicsit okosabban indultam neki. 400m-t gyalogoltam az icipicit felfelé menő félkörben, aztán visszafelé az icipicit lejtő terepen 400m futás. ezt ismételve 2-3x. időt nem mértem, de gondolom ez is 5 perces kilométerekkel lehetett, nekem az volt a "normál tempó". hát ebben is eléggé meghaltam, de azért vmit segített a gyaloglós rész. pár hét után elmúlt a lelkesedés ettől a túledzéstől. :(
augusztusban történt az év egyetlen jelentős negatív eseménye, családtag beteg lett. igen, rák (tüdőrák, nem cigitől). :( ekkoriban kezdte el egy barátom az itteni első 5km-es tervet, és mutatta nekem a tervet meg az oldalt is! :) de nem indultam neki, a halogatás győzött már megint... ő szépen fejlődött. ezután pár héttel elém került egy rövid cikk egy longitudinális tanulmányról, amiben megemlítették, hogy a rendszeres, heti legalább 5x30p sportolás 50%-kal csökkenti a rákmegbetegedés esélyét hosszú távon. ebben a kísérletben kontrolláltak rendesen a cigire, alkoholra stb-re, és így is ez az eredmény jött ki! biztosan ez nem új eredmény, de mégis szinte fizikailag éreztem egy nagy lökést magamon, hogy menjek, csináljam azt az 5km-es tervet!
hát mentem és csináltam. úgy szeptember 22-étől. igencsak mélyről a nulla alól kezdtem, bevallom őszintén :)) mégis azt hittem jó lesz az, ha a 2. hét első napjával kezdek, mert a legelső napot viccnek éreztem. szépen ki is fárasztott... meglepődtem! nem lesz ez így jó... így hát a második alkalom már az első hét második napja volt, terv szerint rendesen, ahogy az illik. ezután már végig élveztem, egyszer volt fárasztó, amikor először kellett 5 percig tartó futásokat csinálni. de következő alkalommal a 6 percig tartóak valóságos eufóriát eredményeztek! könyörögtem magamban, hogy ne kelljen a 6. perc végén gyaloglásra váltani. de ragaszkodtam a tervhez! hozzá kell tenni, hogy ez az eufória nem teljesen volt új, régesrégen is ismertem, csak hát akkoriban még úgy történt ez, hogy pár perccel később el kellett neki múlnia és a kifáradás lépett a helyébe.
végül 29:25-ös első 5 km-et sikerült futni, jelentősebb mélypontok nélkül, érzés alapján - és csak az utolsó néhány száz m-ben kellett kinyitnom a szám extra levegőért. közben rengeteget tanultam a futásról attól kezdve, hogy kell futócipő, nem elég egy vékonytalpú kitaposott edzőcipő, addig, hogy rendesen kell tartanom magam futás közben, különben a lúdtalpam feladja, és megfájdul. ez utóbbi egy hihetetlen felfedezés volt, már teljesen mélyponton voltam addigra, hogy nem tudom megoldani, hogy fájdalom nélkül fussak, hiába vettem jó, direkt overpronálásra való futócipőt. kilométereken át való szenvedés után egyszer csak beugrott, hogy a tartásomon kell változtatni, és néhány másodperc múlva végre napok óta először futottam fájdalom nélkül!
sok mást is tanultam addigra és azóta is. a futás nemcsak arról szól, hogy futsz, hanem van rakás körítés hozzá, amit tudni kell automatizáltan, a nyújtástól a tartáson és a cipőn át a táplálkozásig és az alvásig.
no de vissza az 5km-hez. az edzésterv befejeztével kissé tanácstalan voltam, gondoltam most lefutom néhányszor az 5km-et, aztán meglátjuk. talán itt kerültem legközelebb ahhoz, hogy abbahagyjam; bár ez nem fordult meg a fejemben, azonban határozottan túl erősen nyomtam az edzéseket. a pulzusmérő nélkül erre bizony nem jöttem volna rá. talán ez mentett meg! :) pár alkalom után sikerült vele eldöntenem, hogy nem szabad 185bpm - ez nálam 87%-os terhelést jelent - felett futnom tartósan, főleg nem 5km-t vagy többet. ekkor megpróbáltam 180bpm alatt (84%) menni egy ötöst. hihetetlen volt az érzés! az edzés végén semmit nem éreztem az erőkifejtésből. mintha akkor mentem volna ki a pályára! nos, ekkortól kezdtem igazán beleszeretni a dologba, bár ez nem történt meg azonnal, mert még az idő nagy része arra fordítódott, hogy a lábamon valahol levő satuféket nyomjam. később már remekül belerázódtam a lassú tempóba, eddig fogalmam se volt, hogy ilyen is létezik.
ekkorra volt egy 3 hetes utazás betervezve, ázsiába. először azthittem, simán ki kell hagynom ezt a 3 hetet. de az utazás napjára eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, én becsomagolom a futócuccokat, pulzusmérőt és megyek! eredményképpen a következő héten megismerkedtem a szintes utcai futás remek élményével :) ekkor futottam utcán először az edzések elkezdése óta. eszméletlen érzés volt, hogy utcán futok, ráadásul fel-le dombocskákon, és mégsem fáradok el, könnyedén megyek tovább!!! köszönhetően a pulzusmérőnek. összehasonlíthatnám ezt a régi utcai versenyekkel... :) hmm...:)
szóval az elején féltem az emelkedőktől, és valóban rendkívül edzetlen is voltam, szinte gyaloglásra kellett lelassítani meredek emelkedőkön, azaz átlagember gyalogló tempójára - most már viszont imádom őket, most már csak a saját gyalogló tempómra lassítok le, vagy még addig sem (nekem a gyaloglás az, ami másnak a lassú futás... és a futóedzések csak még tovább gyorsítottak, úgy tűnik!). ezentúl min. heti 1x beiktatok ilyen edzést. az ám, jelenleg épp combfeszítői izomlázzal küszködök, biztosan sok volt mégis neki a 19%-os emelkedő tegnap 1 nappal egy 7km-es szintes futás után :) (a 7km után még nem volt gáz, csak a 19%-os emelkedő után!) az izomláz fogalmát pedig a szeptemberi második edzés óta nem ismertem... meglepő=)
tehát most már a jelenről beszélek. visszatekintve, 3 hónap alatt elképzelhetetlen, mennyi változott. mivel mostanában rávettem egyik barátom a futásra, tegnap kimentem vele az 5km-es edzésterv 2. napjára, és vele mentem. szeptemberben se fárasztott ki az a nap, de akkoriban éreztem a végén, hogy pont kihajtottam magam picit, épp megfelelő mértékben éreztem. de most az történt, hogy a végén 10 perc után már full normálra visszaállt a pulzusom. tehát gyakorlatilag nem is edzettem. :)
persze máshogyan is érzem a fejlődést - pár hete 8 perces tempót sikerült hozni kb. 2 és fél (picit több) zöldmáli körön (szintes utcai futás, 1 kör nem egészen 2 és fél km), mostanra ez megváltozott 7:36-ra 3 körben. a sík pályán pedig 5km megy 7:05-ös tempóban, ez másfél hónapja 7:40 körül lehetett, de ez csak tipp, mert akkor pár %-kal magasabb pulzustartományban nyomtam. most a zóna 73-76%-os terhelésre van beállítva, a fenti eredmények ezzel értelmezendőek. nemsokára lejjebb fogom ezt a zónát vinni 5bpm-mel, 70-72% körülire. éppen jó kezdés lenne ez 2010-re!
2010-es tervek: félmaratoni verseny(ek)! megyek, amint tuti, hogy szignifikánsan és megbízhatóan 2:30-on belül lenne az eredmény. jelenleg talán menne a 2:30, de ki tudja ezt a gyakorlatban... eddig 1 óránál sokkal többet nem futottam egyszerre, és nem tudom, hol lenne a pulzusom később, ki tudja, hogy 2 óra után nem lenne-e az egekben még lassú tempó mellett is. majd ki kell nemsokára 12km-t vagy 15km-t próbálni!
de ne rohanjunk ennyire előre. eddigi leghosszabb futásom egyben - szándékosan csak 9km. nem akartam túlterhelni magam. még novemberben egyszer rákényszerültem 11,2 km-re, de ez két részletben volt. 8,5 km után picit később nyomtam még pár km-t, így jött ez ki. mégpedig azért, mert ügyesen kizártam magamat a házból, és várni kellett a hidegben. megfagyni meg nem akartam, így be kellett a radiátort kapcsolni. ami persze a FUTÁST jelenti! :)
szóval 2010-ben, azaz nemsokára mennék 10km-t is, de még nem tudom, hogy a legelső 10-est lassú tempóban fussam, vagy maxon hajtva magam, hogy legyen vmi elképzelésem, mit tudok, és hogy beállítsam ezt PB-nek, amihez viszonyíthatok később :) az 5km-es PB-m a pulzusmérőnek köszönhetően még mindig az a bizonyos életem legelső 5km-e. azóta nem engedtem magam tartósan 85%-os terhelésen túl, úgy meg nehéz PB-t dönteni egyelőre... bár haladunk-haladunk, a mai 6,4 km-ből az 5km kb. pont 35:00-nál lehetett, abszolút nem hajtva magam. ez november közepén még bizony 39 percet jelentett egy rossz napon, de egyébként is bőven 37 percen kívül, pár %-kal magasabb pulzussal.
ezért örülök most annyira annak, hogy már 7 perces tempóban tudok ilyen terhelés mellett 5-6 km-t. néhány hete ez még a 8 perceshez közelített. az első kör (800m) idejét figyelve is csodálatosnak érzem a fejlődést, már megy 5 perc alatt 170bpm alatt, azaz max 76%-os terhelésen. de ez még semmi, mert ma az összes kör 6 percen BELÜL volt. egyszerűen nem történt meg a "második lassulás". eddig az volt nálam, hogy az első pár kör szép idővel megy, aztán lelassul 5:45-5:59 közé (800m, nem 1km!!), aztán 5 kör után (ez régen csak 3 volt, nem 5) zuhan 6 percen kívülre, aztán ezt tartja még pár körön át a szervezetem.. nos ma 8 kör alatt sem történt meg a "nagy lassulás". pont 5:59-cel végeztem, hehe. érzem hát lépésről lépésre, ahogy javul az aerob állóképességem! mindez végig rendkívül élvezetesen, szenvedés nélkül!
megjegyzem, simán lehet, hogy ezek a százalékok egy egészen picit pontatlanok. október végén mértem, azaz próbáltam mérni minimum ébredési pulzust, de picit elrontottam. nem akart elég izzadság lenni ébredéskor, ezért fel kellett kelni menni a mosdóba benedvesíteni a szíjat. utána visszafeküdtem és 1 perc csukott szemmel pihenés után sikerült ha a jackpotot nem is, de 58-at megütnöm. pár napja kocsiban ültem anyósülésen, edzés előtt, és akkor 60bpm-et sikerült látnom az órán egyszercsak. lehet, hogy az 58 egy lassan frissítendő érték :)
2010-re vonatkozóan még. vettem úszószemüveget, most már nem tarthat semmi vissza attól, hogy ússzak néhány km-t időnként. kiskoromban szerettem :) csak 2 óra úszás után már marha unalmas a vízben mászni a haladás jelentősebb érzete nélkül, és anélkül, hogy látnék vmi érdekeset. egyszerűen nem olyan, mint a futás. szóval ez van, mennék akármeddig úszva, még sose értem el a határaimat úszással... de minek. azért mégis megpróbálkozom vele újra, mert egyrészt jó keresztedzés, másrészt a maraton után úgyis lesz valamikor triatlon (le se merem írni, melyik triatlon) :))) addig is lehet sprint triatlon vagy vmi hasonló próbának.
ez azt jelenti, hogy megint kell venni biciklit is, mondjuk egy mtb-t, csak azt ismerem egyelőre, de vagy tíz éve nincsen az se ... ajjaj. na, hát majd lesz most. már ki is néztem pár remek biciklis útvonalat nem messze. van abban sík is, van benne hegy is :)
futáshoz visszatérve, más terveket nem merek említeni, azaz fogalmam sincs, milyen tempóig és hány km-ig sikerül eljutnom mennyi hónap alatt. (álmodozni lehet laza 6 percesekről azért. iramjátékozást is alig várom, szerintem szeretni fogom.) szóval tervek passz, így majd csak megyek, élvezve közben, mindenfajta szenvedés nélkül, és majd meglátjuk hová jutok el... :) hihetetlen, mennyire függő lettem, most is megint kimennék még egy 5km-re minimum. ezt köszönhetem a pulzusmérőnek. annyira jó vele futni, hogy az nem igaz. akármeddig mennék, akárhányszor. de vissza kell fognom magam, nehogy megsérüljön sípcsont vagy achilles, de leginkább a térdem. a térdem jelenleg a javuló fázisban van, a bal térdem 99%-os, a jobb is már 90%-os. nagyon örülök neki. de nehéz dolog ez...
hát ez van. azért még van valami betervezve erre az évre, mielőtt vége... majd megírom ha sikerült :)
UPDATE: hát sikerült is! átfutottam 2010-be!!! úgyhogy ez az év már csak jó lehet :)))
Szépen fejlődsz, szerintem nem kellene tartanod a hosszabb távoktól sem.
Persze ezekhez mindenképp lassíts! (Ezt mintha már írtam volna.) :)
És hót nyugodtan bele is sétálhatsz! Sőtt!
Érdekes, ezzel én is így voltam. az elmúlt évek során a futás mindig ott volt az agyam hátuljában.
Erről egy Garfield idézet ugrik be mindig, a lélek erős, csak a test gyenge! :)
Ébredési pulzusmérés, benedvesedés nélkül? Ez valós probléma! :DDDD
Én biztos vagyok benne, hogy tavaszra te is szignifikánsan 2:30-on belüli 20-kat fogsz futni! :DDD
Csak az a lényeg, hogy szignifikánsan heti 4 edzés legyen a naplódban! ;)
Triatlon??? Nem vagy semmi, hallod-e! :) A bringa viszont tényleg nagyon jó keresztedzésnek!
De ha rám hallgatsz, nem veszel mtb-t! Fitness vagy trekking esetleg cross trekking bringát érdemes venni, amivel azért már lehet szaggatni az aszfaltot. És ha úgy hozza a sors uram bocsá, tehetsz rájuk terepgumit.
És éjfélkor meg futott! Te én ennyi idősen, szilveszter éjjelén ... ;) De hadjuk!