a mai edzés hosszú és lassú volt, de azért gyaloglásnál szignifikánsan gyorsabb... :)
most már nem álom, hogy 1 órán át menjek 170 bpm pulzussal sőt inkább alatta.. megcsináltam.ha így megy tovább a fejlődés, nemsokára már 160 alatt is fog menni, az nagyszerű lesz!
6 napja még ennél is lassabban menve és mindössze 39 percig menve, úgy 5-tel magasabb pulzussal nyomtam, ahol aztán be is kellett gyorsítani, mert nem bírtam olyan erősen nyomni a féket, túl unalmas volt, túl lassan teltek a percek. most meg gyorsabban (és így élvezetesebben) mentem, több mint 1 órán át, és határozottan alacsonyabb pulzussal. nagyon örülök :)
azért semmi se lehet tökéletes; sötétben indultam, és beleléptem egy rakás pocsolyába, utána meg a táv egy részét le kellett gyalogolni, hogy megnézzek pár utcanevet helyesen a gmaphoz. egyébként nagyon kellemes futás volt, még mindig csodálkozom, hogy ilyen jó is lehet futni! az emelkedőket is teljesen megszerettem, elképzelhetetlen volt ez még pár hete :o) (előző hétig még csak nagyrészt sík terepen mentem.) így már csak az a "baj", hogy a végén nem érzem hogy valamennyire is kihajtottam volna magam. abszolút semennyire. de gondolom ez így helyes, amíg az állóképességet próbálom megszerezni és nem a tempót fejleszteni (vagy legalábbis nem nagyon).
holnap majd talán játszom 160 alatti pulzussal is :) (ma csak a futás első 1-2 perce maradt 160 alatt)
PS: elgondolkodtató elmélkedésem: tegnapelőtt a végén, amikor a házhoz kaptattam fel egy rendkívül meredek részen (ezen még nem mertem futni, mert biztos 190 fölé menne), 170-ig ment fel a pulzus a végére, nem túl lassan gyalogolva. ez egy kicsit ki is fáraszt ilyenkor, féléve full edzetlenül még nagyon kifárasztott az ilyesmi (persze 1 p alatt simán regenerálódva). nos mivel ez edzés után volt, ezért feltehetjük, hogy máskor 170-ig se megy.
akkor most a lényeg: vessük ezt össze egy akármilyen futással, ahol szintén 170-ig fárasztja ki magát az ember, és rádöbbenhetünk, hogy mekkora erőfeszítés valójában a futás - ezt az állítást persze olvastam is itt-ott kezdőknek szóló írásokban, de valahogy nehéz elképzelni egy kézzelfogható analógia nélkül. nem csoda, hogy annyi idő kell, amíg megszerez az ember egy kis edzettséget benne!