Na, kipróbáltam ezt a versenyt is. Volt benne nagyon szép- a nyargaló ménes, vicces- Kocsis Árpád originál csikós gúnyában: ki is volt rendesen, nagyon melege volt, a ruhaujjak meg festőien lobogtak utána.

Az jó volt, hogy nem sütött a nap, ha meleg is volt. A víz íze se zavart, a ladányi is hasonló.

Annak is örültem, hogy találkoztam Kánnal, és mostis kaptam egy-két Hajrá, Edzésonline!-t. De volt egy apróság, ami nagyon kellemetlen volt. Szóval 3 kili után szétvált a 7 és 16 km-es táv. Futottam tovább, és vagy másfél km után egy 12 év körüli kétségbeesetten síró fiúra lettem figyelmes. A futók nyugtatgatták- mint kiderült, 7 kilit futott volna, csak rossz fele indult. Küldték vissza, mutatták, hogy merre van a pont a rendezőkkel, de teljesen bepánikolt.

A durva az volt, hogy ott állt egy motoros rendező, aki egy operatőrt szállított. A kamerás vette a gyereket a pátyolgató futókkal élő egyenesben. Eszükbe se jutott visszavinni! A fene vigye el, nem azért voltak ott? Egy futó lány visszafordult vele.

Remélem, félreértettem valamit, mert ez nagyon feldühített. A szülőkre is mérges vagyok. Miért nem futott valaki a kissráccal? Nem ez a normális? Lehet, egy életre elment a kedve az egésztől. Ez nem egy városi futóverseny, ahol bármelyik sarkon megállhat, segítséget kérhet.

Ettől eltekintve, tényleg jó volt, 11 kili után belelendültem és kezdett jólesni. Nem futottam ki magam, biztos jobban sikerül, ha nemcsak napozással készülök!

Teljesen feleslegesen vettem Hortobágyon egy baseball- sapkát is. Megtudtam az ABC-ben van naptej is, de arra már nem volt idő. Szerencsére. Csak izzadtam volna tőle.

A puszta azonban csodálatos volt. Megunhatatlan így futás közben is. Azért lovon gyorsabban ment volna!!!