Mivel este 7 előtt is fülledt melleg volt, az Angolkertet választottam. A Kastély-Kis-tó-hidroglóbusz (cca. másfél km-es) azakasz lekocogása közben terveztem el a további útvonalat. Mindenképpen az erdőben akartam maradni, a körözés és az "U"-betűk (vagy ezek kombinációja) közül most a körözést választottam, 5 kört terveztem, a "Büdös-tó" felé kezdve. A fák között szinte mocsárszag volt, a rosszemberek elhajigált szemeteszsákjai is éles bűzt árasztottak (rothadó almakupacok mellett bekötözött nylonzsákok is hevertek az út mellett, brrrr.), aztán a "kezdőpontot" elérve megláttam, hogy a TSz. hígtrágyás öntözőrendszere is üzemel, magas ívben permetezték a szántóra az "anyagot". Az erdei földutakon friss lócitromok, messziről éreztem azok átható illatát szagát. A sok-sok szag jól keveredett az izzadtságoméval elnyomta az izzadtságomat.

Meglepődve tapasztaltam, hogy a csemetekert tájékán fakitermelés friss nyomai láthatóak. A tuskók azt mutatták, hogy nagy fákat vágtak ki. Ezért, meg a vágás kinézete (elég furcsa volt a lapolás) miatt fatolvajokra gyanakodtam, de az, hogy szépen el lett takarítva a hulladék, ellentmondani látszik ennek. Az mindenképpen furcsa, hogy vegetációs időszakban az erdészet ilyen beavatkozást végez...

A harmadik körben, kissé már szürkületben (hiszen a fák is beárnyékolták az utat) kis, sötét, gyorsan közeledő foltot láttam magam előtt, először vadgalambra gondoltam. Nem szállt fel akkor sem, amikor már egész közel értem hozzá...nem madár volt. Muszáj volt elővennem a mobilomat, hogy néhány képet készítsek Sün Sámuelről, irtó aranyos volt. (A képeket igyekszem majd ide is elhelyezni).