Merthogy a Vidróczki 46-on először azt hittem, hogy csak attól lesz érdekes, hogy _folyamatosan_ felfelé kell menni. Aztán szerencsére?/sajnos? nem így lett.
Hol is kezdjem? Szokásos reggeli körök.. szerencsére simán elengedtek 8.40-kor az elvileg 8-kor záruló rajtból.
De akkor maradjunk is a számoknál:
Az internetes adatok: Vidróczki 46, táv: 43.2 km, szintemelkedés: 1955 méter, szintidő: 12 óra. Az utóbbival nem is nagyon foglalkoztunk, tekintve, hogy a legutóbbi mászás után úgy gondoltuk, 10 óra alatt simán lezavarjuk ezt is.
Az itineren szereplő adatok: táv: 46 km, szintemelkedés: 2105 méter, szintidő 11óra 30 perc.
A szájról szájra terjedő adatok: reméljük, 43 km, és a szint is a neten lévő, viszont a szintidő csak 11 óra!
Imádtam a helyzetet, én, aki szeret mindent előre tervezni és utálja a bizonytalanságot. :D Egy darabig végülis tökmindegy volt.
Nézzük az utat és az ep-ket. Mármint, ahogy mi láttuk, illetve inkább nem láttuk…:
-1.ep.(?): rajt: Szorospatak, Dáté panzió – nem volt túl nehéz megtalálni, de könnyű se. Elvileg 8-ig engedték el a 46-os távon indulókat, gyakorlatilag szó nélkül beírták nekünk a 8.40-es rajtidőt. (Ki is akadtam volna, ha nem így van, tekintve, hogy a 61-es indulók miatt amúgy is ott ült az egész rendezőbanda este 11-ig.) 8.42-kor indultunk, addig szóval tartottak.
- 2.ep: Nagybátony faluszél (2.2; 0). Az aszfalton sétáltunk, az erdőben futottunk. Kellett is, mert hűvös volt még. Időt nem tudok, de sima ügy volt.
- 3. ep: Mátraszentlászló, Vöröskő étterem (8.5; 540). Itt aztán nagyot néztünk, tekintve, hogy másfél óra alatt megtettünk 8.5km-t, 540m szinttel. Mondjuk ezen a szakaszon feltettem a kérdést, hogy lesz-e a túrán olyan, amikor nem felfelé megyünk? A válasz nem volt biztató… :)
Ettünk, ittunk (sajnos túl későn vettük észre, hogy a műanyag poharak elmosása egyenlő azoknak egy lavór hidegvízbe való merítésével…), majd néhány, korábbi túrákról már jól ismert társsal indultunk tovább. (Ők fél órával előttünk rajtoltak a 30as távon.)
- 4.ep: Galyavár (13.4; 860) – nagyon mosolygok, ahogy ezeket a sorokat írom… :) Ezen a szakaszon minden bizonnyal negatív rekordot döntöttünk. Ugyanis hála a saját hülyeségünknek és a rendkívül ergya itinernek elkísértük 30as pajtásainkat a köv. pontig, ami bizony Mátraszentimre volt. Csakhogy nekünk ez még egy ep-vel odébb volt. Sajnos ez csak a falu határában tűnt fel. Nem tudtuk elképzelni, hol szúrtuk el, hiszen a leírás szerint jöttünk. A mellékelt térképre hasonlító dolog sem segített, tekintve, hogy nagyjából fekete hangyák serege volt a szürke hangyák tengerében. Spuri vissza. Na de meddig? Hol lehet a piros háromszög? Kérdezgettünk szembejövőket, néztünk rendes térképet, majd gps-t (egyik sem a miénk volt sajna). Nem lettünk sokkal okosabbak… Majd jó egy órával az előző látogatásunk után ismét a 3. ep-n találtuk magunkat. A kanyarban aztán észrevettem, hogy a kék + frankón 2 irányba megy!! Az egy dolog, hogy a két táblarész totálisan kitakarja egymást, a szemből jövőnek esélye sincs meglátni azt a jelzést, amin nekünk kellett volna haladni. Itt jön képbe a saját hülyeségünk: merthogy a leírásban szerepel, hogy balra megyünk. Igaz, nem balra kellett haladni, hanem tök egyenesen, de semmiképp se jobbra, ahogy mi tettük.
Ja, a papírunkon 2 telszám volt megadva arra az esetre, ha segítséget kell kérnünk. Az első kinyomott. A másodiknak fogalma sem volt, micsoda és hol lehet a leírásban szereplő Sebestyénvár. :)
Negyed 1kor értük el Galyavárat. A kezdeti teljesítményünk miatt időben még nem voltunk nagyon rosszak, viszont nem hiányzott se az idegeskedés, se a plusz kilométerek és szintek. Ja, az ep már persze bezárt (ugye később rajtoltunk), az őrök lefelé menet pecsételtek nekünk.
- 5.ep.: Mátraszentimre, ABC (17.8; 1035) – nocsak, már megint Szentimre! Erre már jártunk, ma, csak a másik irányból… 13.04 került a pecsét mellé, azaz hoztunk negyed órát az eredeti szintidőhöz képest, a sajátunkat nézve pedig még jók is voltunk.
- 6.ep: Vándor-forrás (22.9; 1100) – semmi extra, közölték, hogy kicsúsztunk a szintidőből, mondtuk, hogy NEMIGAZ, és húztunk is tovább.
- 7.ep.: Vidróczki-barlang (26.5; 1165) – 14.45-kor értünk fel, már ismerős útvonalon. Kicsit bele is futottunk.
- 8.ep.: Szalajkás-tető (30.1; 1520) – 15.56. Halál. Lesz még szó erről lejjebb. A szakasz legjobb része kétségkívül a pisiszünet volt, idilli környezetben.
- 9.ep: Mátrakeresztes, ABC (34.6, 1570) – 16.57. Megint halál. Legszívesebben felgyújtottam volna az itinert, csak sajnos nem volt mivel, ill. akkor már tudtam, hogy mégiscsak lesz blog és ahhoz majd kelleni fog. (Megintcsak lásd lejjebb.) Itt önhibánkon kívül cs*sztünk el jó negyed órát, beletettünk megint jópár métert vízszintesen és függőlegesen is. A ponton aztán feltettük a kérdést, hogy akkor ugye már csak alig 9 km van hátra? (Merthogy a közvélemény szerint a netes adatok a helytállóak, a korábban megkérdezett pontőröknek meg fogalmuk sem volt róla.) Nem jött be. Itt végre képben voltak az őrök, mondták, hogy még bő 11 kili áll előttünk, viszont a szintidő is a papíron szereplő 11 és fél óra. Hurrá! Asszem, az volt a szerencséjük, hogy volt náluk KAJA. Betoltunk pár szelet vajaskenyeret fél kiló sóval, feltöltöttük a kulacsokat, aztán hajrá.
- 10.ep: Kosiktanya (37.9; 1715) – 17.40
- 11.ep: Ágasvár (40.7; 2035) – a pontőrök lent strázsáltak a turistaháznál, de maga a pont fent volt a csúcson, csak ugye ott nem volt pizza és fröccs…
Ez vicces volt. Még a csúcstámadás előtt vettünk egy kólát (feltalálójának szerintem fogalma sincs, milyen csodát alkotott!!), miközben ittuk, megemlítettük az őröknek az eltévedéseinket. Voltam annyira fáradt, hogy a „mi van ma, hogy mindenki eltévedt?” kérdésre kicsúszott a számon egy „mert sz*r az itiner”. A srác tekintetéből ítélve ez olyan nagyon nem esett jól neki, és közölte, hogy a jelzések a sz*rok. Oké, akkor a kettő együtt. Velem lehet alkudni… Megsajnálhattak azért, mert mondták, hogy nem muszáj felmennünk a csúcsra, ha nem akarunk. Höhö. Nem agyaltunk túl sokat a válaszon, nyilván felmásztunk. Az idő miatt aggódtunk, azt mondták, 40 perc biztos, de volt már, aki fél óra alatt megjárta. De ahhoz nagyon kell menni!! (Ezt 2szer is elmondták.) Ööö.. volt pofánk bőven 25 percen belül megfordulni, pedig a csúcson még le is ültünk pihenni pár percet. Gyönyörű volt a kilátás a lemenőfélben lévő halovány nappal.
Lent megkaptuk a pecsétet 18.38-kor. Befejeztük a kólát, vettünk még egy vizet, beszélgettünk az őrsráccal, aki egyébként meglepően normálisnak és jófejnek bizonyult, szerintem beépíthető az ÚVCS-be is, mert vevő az ilyesmire, elég korrekt, és elvileg nagy sportember.
Innen már csak a cél volt hátra. És már csak egyszer tévedtünk el. :D Kivételesen nem egyedül, ez azért megnyugtató volt. Némi plusz táv (és időpazarlás) után:
- 12.ep: Szorospatak DÁTÉ panzió (46.0; 2105) – 19.50. Már nevetve fogadtak minket. Jól megbeszéltük, hogy mi telefonáltunk legtöbbször, hogy van, aki hetedszerre volt itt, és még soha nem tévedt el, és hogy jövünk jövőre is. J Jó volt a babgulyás meg a palcsinta! Ennél jobb már csak a melegvíz lett volna.
Mielőtt rátérek az itiner témára, egy kicsit vissza a számokhoz:
Egészen érthetetlen számomra, miért nem egyeztek a netes és az itineres adatok. És hogy a 9. pontig mért nem tudott senki biztosat mondani. Bőven volt időm gondolkodni egyébként..szóval volt az a verzió, hogy ezer éve nyomtattak 3 mázsányi itinert, és a maradékot adják máig, de közben változtattak rajta. Igenám, de ha változtattak rajta, akkor mégsem adhatják a régit.. Ha meg az út maradt, a távnak is illik maradnia.. vagy összement a hegy? Szóval hát válasz híján egyre csak nőtt bennem a WTFkérdőjel. Zárójel bezárva.
Idáig már úgyse olvassa el senki. Pedig most jön a lényeg, eddig csak rizsa volt, bocsi. :)
Szóval az itiner.
Minden távhoz volt külön, csak arra vonatkozó. Valaki nagyon unatkozhatott, mert még a közös szakaszok leírása sem volt egyforma. Különböző balesetek miatt 3 táv papírjához volt szerencsénk, és mind más volt.
Aszongya:
- ha több táv egy darabig azonos útvonalon halad, akkor nem lenne baj jelezni, amikor azok elválnak. Különösen, ha ugyanolyan jelzésű úton kell 2 különböző irányba menniük a játékosoknak. Különösen, ha a jelzőtábla egyik szárnya totálisan kitakarja a másik, azonos jelű szárnyat. (lásd incidensünk a kék kereszttel)
- „… elérjük a Sárkány kutat, itt élesen jobbra fordulunk” – na most ez a kút vagy baromira el van rejtve, és semmi nem jelzi létezését -ez esetben ne ezt adjuk meg tájékozódási pontnak-, vagy az „itt” akár egy km-t is jelenthet.
- kicsit kevesebbszer is elég lenne leírni, hogy „nézelődhetünk!” – nane, tényleg??; „gyönyörű panoráma tárul elénk” – ha nincs leírva minden szakaszon 3szor, tutira észre se vesszük-, „a talaj helyenként vizes lehet” – ööö…jó. Majd ezt is észrevesszük egyedül is. A gumicsimmáért meg úgyse tudunk már hazaszaladni.-; „Ne szemeteljünk!!!” – hát ez meg alap. Ha tényleg szükséges leírni, az tök ciki.
- a legfájóbb: „Itt a 7. frissítőpont. (btw, 7. ellenőrzőpont, és 2. frissítőpont… - a szerk., azaz én) A kapott csokiszeletet elmajszolhatjuk” A pecsét mezőjében is ott áll: frissítőpont, víz, csoki. Ezért aztán a naiv túrázó nem tér be az útbaeső kocsmába élelmiszert vásárolni, merthogy úgyis mindjárt lesz csoki, aztán meg jövünk vissza a faluba. Így aztán baromi rosszul érint, amikor az amúgy kedves pontőr közli, hogy jaaa, csoki csak a 61-eseknek jár. A de hát benne van az itinerben-re a válasz egy „tudjuk, már mások is mondták” volt. Köszi!!!
- A sötét, kilátástalan fenyőerdőben kilométereken át felfelé történő kaptatást ne írjuk „kellemes sétának”. Mert hajlamos megtéveszteni még a sokat látott túrázót is, aztán megy a telefon, hogy jó helyen vagyunk-e.
- Ugyanez vonatkozik a kilátástalan lombhullató erdőben történő hossssszú emelkedésre. A végtelenbe és tovább!
- „Miután kiértünk az erdőből és balra látható egy nagyobb rét, nemsokára elérjük a S jelzést.” – hahaha! Még véletlenül se keress rétet, mint tájékozódási pontot (és még véletlenül se fordulj vissza, hegyre fel, majd ismét le, mert azt gondolod, biztosan elhagytad már, hiszen a leírás alapján már rég itt kellene lennie!!), mert NINCS! Vagy az előttünk lévők elvitték. Később amúgy volt, de akkor már bőven régen a sárgán voltunk.
Kiértünk az erdőből. = rátérünk az eddigi utunkat keresztező erdészeti útra, ami igen erőteljesen bent van az erdőben.
- Apropó, erdészeti út! Kicsit kevesebbet is írhatnának az utunkkal párhuzamosan haladó, azt keresztező, vagy épp alattunk 300 méterrel húzódó útról. Úgysem azon megyünk. Amikor viszont azon kell menni, azt biza nem lenne baj leírni.
- „ne ijedjünk meg a behajtani tilos táblától” – Váháhhhááá!! :D Ezek most szórakoznak velünk? Gyalog vagyunk, bakker! Az erdőben!
- „Sikerült! Együnk, igyunk, tusoljunk” – még kezet se lehetett mosni, mert a víz nem hideg, de egyenesen jeges volt! Már reggel is. Ettünk, ittunk, köszönjük.
- Legközelebb ebből sok elpazarolt nyomdafestékből inkább nyomassanak egy korrekt térképet, jelzésekkel, minimális dumával. A lap szélén fennmaradó helyre felőlem 6szor felírhatják, hogy erdészeti út meg ne szemeteljünk. És akkor mindenki jól jár majd.
És még annyi, hogy szalagozni nem a jelzett fa mellet szoktak, lévén ott van maga a jel. Viszont az eldugott letérőknél, váratlan kanyaroknál, jelöletlen vagy ergya jelzésű szakaszokon szoktak. Hmm?
Egyébként meg köszönjük a lehetőséget, mert minden fent leírt érdekesség ellenére tök jól éreztük magunkat, kivéve azokat a szakaszokat, amikor már nem nagyon mertünk egymáshoz se szólni. :)
És kiemelném a főszervező segítőkészségét, aki még a 6. hívásunkra is kedvesen reagált, és majdnem mindig tudott segíteni is. Szóval erre panasz nem lehet.
Iszonyatosan hosszú lett sajnos. Szerintem én se fogom túl sokszor visszaolvasni… :D Bárcsak anno a szakdoga írása ment volna így..! :)
(Azért egyszer elolvastam, és nem is olyan vészes, pár perc alatt a végére lehet érni. :))
Te nem G.Ildi vagy,hanem iG.ényes Ildi :-))) Én mondtam Pásztón,hogy a Vidrócki nem lesz egyszerű!!!
Viszont már olyan rutinos és erős vagy ,hogy bármi kis apróságok már nem tudnak meghatni! Gratulálok!