Jól sikerült a vasárnapi nap!  Előtte pénteken az úszással, szombaton a bicajozással vittem túlzásba a dolgokat, így törvényszerű volt, hogy vasárnap a futással is ezt tegyem.

Korán keltünk reggel, és az iskolai csoporttal buszoztunk fel Budapestre. Mire mindent elintéztünk, mehettem is a 6.5km rajtjába. Igyekeztem tempósan haladni, az árpádhídi emelkedőn ugyan nagyon lassan, de végig futva tettem meg a távot. Egy-egy futót vagy csoportot kinéztem, akiknek a tempója megfelelő volt, és velük próbáltam lépést tartani. Nagyjából sikerült egyenletesen futnom, és a tervezett 45 percen belül beérni. (00:42:45) Nem tudom, az utolsó szakasz tényleg 500m volt-e?! Mert annyira szerintem nem hajráztam, hogy 4:20-as, ill. 5:30-as tempóm lett volna... (Az első főleg kizárt, bár az órámat se biztos, hogy jól nyomkodtam...)

Utána kis pihi, rajtszámcsere, és indultunk a lányaimmal a 3.5km-re. Kicsit csalódást okoztak a csajaim nekem.. Bár az elején elhúztak (nem is próbáltam velük a lépést tartani), de aztán Kira hamar megállt sétálni, és nem is igazán akart futni 1km-ig. Karina nem volt a láthatáron, így Kirát otthagytam, és futottam 2km utánig, amikor utolértem Karinát. Ott már ő is elég fáradt volt, bár addig azért futogathatott. Ő se nagyon akart már futni, de párszor még mentünk 10-20m-t. Aztán ismerősökkel találkoztunk, akik szintén főleg sétáltak, és 3km-nél otthagytam őket, és befutottam a célba. 

Így lett 30 perc az eredményem. 2-3 perc múlva Karina is megérkezett. Kíra se sokkal később jöhetett, de őt nem láttam, mikor ért célba.

A tavalyi eredmény alapján többet vártam- akkor valahogy lelkesebben futottak, azóta meg nőttek is, meg tesiznek is heti 2x(+ úszás), azt hittem, többet fognak futni. de talán kevesebb is volt a tavalyinál.

Na mindegy, a lényeg, hogy legközelebb is szívesen jöjjenek, és ne az utána levő mekizés miatt! :) (Majd feltételeket szabok: előtte edzünk is kicsit, csak akkor jöhetnek, és mekibe csak akkor megyünk, ha elérnek egy bizonyos szintet- a futás mennyiségét vagy idejét tekintve. Azért ne ijedjen meg senki, nem leszek szigorú!!!)

A pénteki úszásom különleges volt: egyrészt ez volt a leghosszabb idén, másrészt a leggyorsabb is. A legérdekesebb az volt, amit éreztem. Halnak magamat :), de legalábbis kicsit mintha természetesebbé vált volna a mozgásom (a testem is kicsit "hullámzott", nem csak a kezek és lábak tempóztak).  Talán kezdenek úszóhártyáim nőni, gondoltam, amikor  néztem az időket, de  aztán kiderült, hogy mégsem. No még ez sem az a nagy sebesség, de 40 percen belüli km-ek jöttek ki belőle (1.5db). Utána viszont fájt a hátam- nem tudom, egyáltalán az úszás miatt-e, lehet, hogy sok volt az 50%-os távnövelés, vagy mert próbáltam néha rendesebben levegőt venni, és hirtelen nagyon kitágítottam a tüdőmet. Vagy simán most jött ki, hogy a hátamnak azon része alatt van az ágynak egy elválasztóvonala, a 2 rész ott találkozik.. :( Tegnap már fordítva aludtam, de néha nagyon belenyilall a fájdalom..

Futottam is két rövidet a héten, ma meg bicikliztem a nagyfiamal kb. 16 km-t, és még 6-ot, amikor a lányaimat kísértem a programjukra. Holnap meg vivicittán duplázok- a két rövidebb távra neveztem, a 6.5-re egyedül, a kistávra  alányaimmal megyek. Remélem, nem maradok le nagyon tőlük... (Ezt viccnek szántam, de lehet, hogy mégis beteljesül... 7évesek amúgy a csajok, az egyik vékony és gyors, a másik nagyon lelkes, úgyhogy bármi kitelik tőlük! :) ) 

Jobb is lesz, ha alszom, korán megyünk.