Gyaloglás közben gondolkoztam azon, hogy mennyire le tudnak taglózni a negatív gondolatok. Pedig igazán nincs is okom rá. Ettől egy időre felvidultam, de nem volt tartós.. :(

A legnagyobb baj az (a sport témakörében, amúgy más bajom is van persze :) ), hogy cikinek érzem az edzésnek nevezett gyaloglást.. Nem is nyújtja azt az élményt, amit a futás, meg hát elég furán nézhetek ki, amikor egyszer csak megfordulok és az ellenkező irányba megyek mint addig. :D Azt már írtam, hogy sportcuccban még rosszabb volt, így most is utcai ruhában mentem, csak a cipőm volt a jó kis Pegazus.. Futásnál valahogy nem olyan zavaró, hogy edzés közben meg kell fordulnom, mert eljutottam addig, amíg akartam.

Szóval igyekszem megtenni mindent, hogy visszatérhessek a futáshoz. 

Találtam lábtornát (a háziorvos is ajánlotta, de ő nem mondta el olyan részletesen), meg néztem a kompressziós harisnyákat, de azt is csak orvos tudja meghatározni, milyen kell, vagy kell-e így egyelőre nem aktuális. A Lioton meg Venoruton kérmet is javasolta a doki, de még nem vettem, talán ma. Az sem olcsó. :(

Ő egy helyettes orvos volt, akinél most voltam, és furcsállta, h a másik nem javasolta a futást! Úgyhogy majd próbálgatom néha.

Meg fogyni kéne- ezt már ezerszer leírtam, de valahogy mégsem megy... Pedig az is biztos segítene. Kellene egy kis támogatás. Az is csak nehezíti a dolgokat, hogy a gyerekeknek is folyton enni kell adni. :) Bár félig meddig már önállóak.