Hát megvolt az első triatlon versenyem, köszönöm szépen a kis feleségemnek. Kisköre-középtáv. A szomszédban van a kis vidéki házunk, ahová mindig elmenekülünk hétvégenként és nyaralni. Reggel hatkor arra ébredtünk, hogy dörög az ég, esik az eső. Ica gyorsan le is mondott a versenyről, de hamarosan kiderült. Kilencre átmentünk Kiskörére, majd 40 percet álltunk sorba rajtszámért…  A rajt megcsúszott, de utána elindult az úszás, jól ment, kétszer akart begörcsölni a vádlim, de lelazítottam. Furcsa volt látni a küzdelmet az élen. Végül is még egy páran jöttek ki utánam a vízből. Az első depó aránylag gyorsan ment, bicajosnadrág, felső, zokni, cipő, sisak, szemüveg, ivás, puszi, indulás… Na, a km-órám nem indult el, és a váltóm is zörgött, megállás, szerelés… A táv Tiszanána templomig kb. 10 km volt, igen szeles, de nagyon jó úton, amin a kereszteződéseket biztosították, egyébként jöttek-mentek az autók, meg a buszok. A jobb szélen tekeregve néztem, ahogy húznak el mellettem jobbnál-jobb bicajokkal. A fordítóknál poharas víz volt frissítőnek, de vittem 3 kulacsot is, amiből egy se fogyott el, ki is száradt a vesém…A körei fordítónál állt a kis feleségem, minden finomsággal, így körönként megálltam, enni-inni, beszélgetni  Néha jött egy-egy zápor a széllel, majd a vége felé egyre fogytak bicajosok. Az utolsó körben amikor kiértem Köréről olyan szembeszelet kaptam, hogy elől a legkisebb, hátul a legnagyobb kerékkel 16-al tapostam, miközben a vihar előttem tombolt, dörgött-villámlott, és megérkezett a zivatar, jégesővel… a sisak aránylag védte a fejemet, de ha felemeltem a fejem verte a számat-orromat… közben körülöttem csapkodtak a villámok. Így aztán az egyik árokparton egy nádas védelmébe húzódtam, míg elintéztem a folyó ügyeket, el is ment a jég, így a szélben, záporban tekertem tovább. Megkönnyebbülés volt beérkezni a depóba, ahol minden ruhám csurom víz volt. A kocsiban volt száraz zokni és nadrág, meg a versenyre kapott póló, ezeket vettem fel, de a vastag zoknira nem jött fel a cipő, így fűzni kellett, közben leültem a földre és a száraz zoknit beletettem egy pocsolyába. Így egyik lábamon vizes zoknival, csurom vizes cipőben indultam. Kellemesen, lazán indultam, nem lett valami rohanós a tempóm, de mint utólag kigondoltam, attól lehetett, hogy az egész versenyen nem ittam két liternél többet. Végeredményben 6 és fél óra alatt mentem végig, páran még voltak kint, mikor beértem, de a zöme hazament… Hát így történt és köszönöm a páromnak a támogatását.