Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 743 523 km-t sportoltatok
Sport kedvtelésből :)
Edzőtábor
Milanthis | 2008-08-26 07:45:10 | 7 hozzászólás
A többiek beszámolóin felbuzdulva gondoltam én is megosztom veletek a tapasztalataimat. Számomra a legelső sikerélményt az jelentette, hogy 2 és fél órás autókázás után úgy találtam meg a táborhelyet hogy egyszer sem fordultam rossz irányba, ami részemről teljesítmény. A főútról a pihenőházig vezető kb 80 éve aszfaltozott de azóta karbantartásból kimaradt keskeny "úton" végre terepen is leteszteltem kis autómat, ami jól vizsgázott. A táborhoz érve csukott kapukat, és két motorkerékpáron tanakodó úriembert találtam, aztán szerencsére kiderült hogy nem járok rossz helyen, csak a táborlakók még nem tértek vissza az edzésről - ezt Krisztától tudtam meg aki az egyszemélyes fogadóbizottság feladatait látta el. :) A környék gyönyörű volt, a házikó barátságos, hát még a sporttársak! Bevallom az elején kicsit féltem mit kezdek én itt sok sport-fanatikus ember között, de kiderült hamar hogy nincs okom aggódni, mindenki nagyon kedves és barátságos meg jófej volt, szóval minden adva volt hogy jól teljen a hétvégém. :) Számomra az edzés egy igen finomra sikeredett ebéddel indult, - köszönet a szakácsoknak érte - az előző esti paprikás krumpliból kaptam én is egy tányérral. Délután Zilaci szervezett egy váltóversenyt, mivel tudtam hogy én vagyok a leggyengébb láncszem gyorsan az elején bevállaltam a körömet hogy a többiek tudjanak számolni mi az a hátrány amit be kell hozni. :) Én idén még nem futottam 2,5 kilinél egyszerre többet, azt is sima aszfalton, ezért nekem sikerélmény volt hogy azt az egy 2,2 kilis kört is le tudtam futni, a jelentős szintkülönbségével és egyenetlen talajával együtt. Minden tiszteletem a többieké akik sok-sok tíz kilit is lazán bevállalnak. A váltóversenyt sajnos nem mi nyertük, (nem sok kellett hozzá) de vigaszdíjként ott volt a finom marhapörkölt, így nem szomorkodtunk sokáig. :) Vacsi után/közben még megnéztük az olimpiai összefoglalókat, közösen örültünk Vajda Attila aranyának, és szurkoltunk a többieknek. Hozzáértők beüzemelték a kareoke berendezést, és pár társunk tehetséges hangjával szórakoztatott bennünket. Másnap (szombat) délelőtt a cél Kékestető volt, mivel tudtam hogy futva (sétálva-négykézláb mászva) estig sem érnék fel, kihasználtam hogy nem hagytam otthon a bringámat, és csatlakoztam a gépházhoz a tervezett kerékpártúrához. Dokumentáltuk ahogy a többiek elindulnak, majd mi is nyeregbe pattantunk. A táv kb 16 km volt, végig felfelé, Sepi mérte a szintkülönbséget és az órája szerint (ha jól emlékszem) 748 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk. Nem volt egyszerű feladat, de mi kitartottunk és legyőztük a hegyet! :)) Útközben perszer többször is megálltunk levegőt venni, a Vörösmarty túristaháznál még futó társainkkal is találkoztunk, itt vettünk magunkhoz frissítőt, és örömmel láttam a kis tévén hogy egyetlen montis olimpikonunk - Parti Andris - az általa tervezett kb 40. hely helyett a 23 helyen végzett! (Hatalmas Gratula neki :) ) Ez adott egy kis pluszt, és továbbindultunk. Az igazán kemény emelkedő a Mátraházáról Kékestetőre vezető pár kilis szakasz volt, de ezt is sikerrel vettük. Én személy szerint büszke vagyok a gépház mindkét tagjára, mert nagyon ügyesen és kitartóan tekertek fel! :) Kékestetőn az első büfé teraszt meglátva leültünk pihegni, kávéztunk és jégkrémmel pótoltuk az elvesztett energiát, közben kitartóan figyeltük a kék jelzésű túristaútvonalat hogy vajon ki bukkan fel elsőként futó társaink közül. Kb 30-40 perc teltével kezdtünk aggódni hogy talán más útvonalat találtak, ezért felkerekedtünk és felmentünk a kőhöz, mert az biztos találkozási pont. Még fel se értünk már jöttek velünk szembe az ismerős arcok, ráadásul ők már visszafelé indultak mert nem győztek várni ránk..... A lényeg hogy végül sikerült a közös csoportkép a kőnél, és megnyugodva indultunk vissza. Amíg a felfelé út pihenőkkel tarkítva több mint két órát vett igénybe, nekem Kékestetőről az út vissza kemény 23 percig tartott... :D Még életemben nem élveztem így a száguldást bringán, semmi pénzért nem hagytam volna ki! A max sebességem 52km/h volt, ami montin szerpentines úton egész szép szerintem...  Visszaérve kaptuk a hírt hogy a Kovács-Janics kettős is aranyos immár, és születtek még érmek és helyezések ezen kívül is. Délutánra futóiskola volt a program, amire különösen kiváncsi voltam mert reméltem választ kapok egy pár kérdésemre. Sokszor lesérülök és arra gyanakodtam rosszul futok, rossz a technikám. Végül kiderült hogy a cipőm a bűnös, amit én futócipőnek vettem az egyszerű általános training cipő, és valószínű e miatt fájdul meg sokszor a sípcsontom. A futóiskola nagyon tetszett, mivel én ilyet még sose csináltam számomra sok újdonságot mutatott, így számos tapasztalattal gazdagodtam. Este tésztapartiztunk, majd a társaság egyik fele danolászott, a másik fele pedig kártyázott. A svindli parti azt hiszem mindenkinek nagyon bejött! :D A jókedv segített sokáig fenmaradni, hogy Pennek ne egyedül kelljen megvárnia a férfi maraton fél kettes kezdését. Végül 1 körül kerültünk ágyba, ezért a másnap reggeli kelés elég nehézkes volt. Reggelire bundás kenyeret kaptunk (ezer hála a szakácsoknak), ami forró teával kimondottan jól esett azon a párás, esős reggelen. Mivel 5-6 kilit terveztek csak futni tekintettel az időjárásra, gondoltam én is bevállalom, de a szakadó eső visszarettentett, ha elindulok az egyenlő lett volna egy egész hetes prüszköléssel és köhögéssel. Mivel most hétvégén verseny (Mátra Maraton), ezt inkább nem akartam megkockáztatni. Csatlakoztam a társalgóban a vizilabdásoknak szurkoló kis csapathoz, és nem bántam meg, hihetetlen élmény volt élőben látni ahogy megnyerték zsinórban a harmadik aranyat is! :) Mivel az eső elállt, bringágra pattantam hogy terepezzek egy kicsit, de közel fél óráig sem voltam kinn, mert az emelkedők szó szerint mászhatatlanok voltak... nem nagy élmény egyhelyben tekerni a bringát az ázott agyagon. Közben a futók is visszaértek, hallgattuk az élménybeszámolót a patakfutásról (és fürdésről), gyorsan összepakoltunk közben és már indulni is kellett. Hazafelé még beültünk egy könnyű ebédre a kisvendéglőbe, készült még egy pár fotó (malackával közösen is :) ), majd végleg elhagytuk a Mátrát. Fáradtan értem haza, de élményektől fűtve, így alig várom már a következőt. Köszönöm a szervezőknek és a sporttársaknak is a sok-sok vidám percet! Smile
MTB Bükk Maraton 2008
Milanthis | 2008-08-04 12:25:28 | 2 hozzászólás

Idén először indultam versenyen, balga mód rögtön középtávon. Történt ugyanis hogy még januárban előre beneveztem a Top-maraton sorozat négy versenyére, középtávra, de mivel nem volt olyan a felkészülésem hogy be tudjam vállalni, nem fizettem be a nevezést. Nem is indultam sem a Szilvásvárad, sem a Duna Maratonon, viszont a Bükköt már nem akartam kihagyni. Mivel tudtam hogy a középtáv nekem sok lenne, beneveztem újra csak erre a versenyre, rövidtávra, és ezt a befizetésnél és feltüntettem a postai utalványon. Ennek ellenére az elfogadott nevezések sorában a nevem mellett a K494 rajtszám szerepelt, és mivel nem volt kedvem a táv módosításával járó hercehurcához, egyszer élünk alapon elindultam középtávon. Verseny után tanulság? Soha többé ... nagyon nem nekem találták ki, és bár becsülettel végigcsináltam, utolsóként célba érni nem nagy dicsőség. Arról nem is beszélve hogy annyira kihasználtam a szervezetem erőforrásait, hogy ma nem tudtam vért adni, annyira alacsony volt a vérem hemoglobin tartalma, amira a dokinéni azt mondta hogy azért van mert kevés a vas a véremben. Kérdésemre miszerint lehet-e ez az előző napi nehéz verseny miatt, határozott igennel válaszolt. A lehangoló élmény ellenére azért sok hasznos tapasztalattal gyarapodtam, pl hogy le tudok én menni ügyesen a halálfejjel jelölt lejtőkön is ha akarok, csak oda kell figyelni, és elengedni a mögöttem ezerrrel ereszkedő hosszútávosokat (ami azért sokszor nem egyszerű feladat). A verseny nehézségét - főleg hölgyek számára - azért kellőképpen jelzi hogy míg összesen 439 ffi induló volt középtávon, addig női mindösszesen 27... na ebből lettem én a 27-ik. Csekély vígasz számomra hogy utánam még 3 úriember is célba ért, tehát abszolút nem én lettem az utolsó. Viszont ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött az augusztus 31-i Mátra Maraton rövidtávjának sokkal bátrabban fogok nekivágni. :) Remélhetőleg ott már nem leszek sereghajtó. Az izmaim és izületeim szinte mindenhol sajognak, de nincs semmi komoly sérülésem, esni sem estem el, ami jó hír.

Eredmény: 55km táv, 1300 m szintkülönbség, 05:21:40 abszolút női 27/27, master 1 kategória 9/9.

2008-09 hó (2 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2007-09 hó (2 bejegyzés)
2007-08 hó (4 bejegyzés)
2007-07 hó (3 bejegyzés)
2007-06 hó (3 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (2 bejegyzés)
2007-03 hó (2 bejegyzés)
2007-02 hó (2 bejegyzés)
2007-01 hó (5 bejegyzés)
2006-12 hó (2 bejegyzés)
2006-11 hó (2 bejegyzés)
2006-10 hó (3 bejegyzés)