Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 932 260 km-t sportoltatok
Fuss, hogy utolérjenek!

Ultrabalaton ötödször, vagyis harmadszor, vagyis másodszor, de igazából először

Bozót | 2014-06-03 14:23:23 | 60 hozzászólás

Megint azzal kell kezdjem, hogy nem akartam beszámolót írni, egyrészt, mert nem érzem akkora kunsztnak a teljesítményem amiről hoszan kéne beszélni, másrészt mert az útvonalból, helyszínekből alig emlékszem valami sorrendre, csak összevisszaság, harmadrészt mert vannak dolgok ami ott és akkor érdekes, de így utólag leírva már nem az igazi vagy nem is megfogalmazható igazán. De annyian szurkoltak, segítettek, gratuláltak, érdeklődtek, hogy úgy érzem, tartozom a közösségnek azzal, hogy leírom amit le lehet írni az idei Ultrabalatonról :)

 

Először is megpróbálom megmagyarázni a címet. Ötödször vettem részt idén az UB-n, először 2010-ben Sünit kísértem kerékpárral (nem, nem a Máthé Zolit hanem a Csapó Andrist), aztán 2011-ben egy héttel a verseny előtt beneveztem egyéniben és bár nem túl acélos idővel, de célbaértem, 2012-ben talán kicsit nagy arccal odamentem megint egy jó nagy pofonért, majd tavaly egy nagyszerű élményben volt részem amikor Márkus Öcsivel párosban futottunk. És idén úgy döntöttem - szintén nem túl hamar, egészen pontosan a sárvári 24 órás után - hogy ismét egyedül vágok neki. Tehát az ötödik részvételem, a harmadik egyéni próbálkozásom, a második egyéni teljesítésem, de az első őszinte erőfeszítésem, az első amikor készültem, terveztem, és viszonylag fegyelmezetten végre is hajtottam a tervet. Viszonylag :)

 

Még ide kívánkozik előre egy köszönetnyilvánítás, önzetlen sporttársaknak, barátaimnak köszönhetem, hogy egyáltalán részt tudtam venni a versenyen, kaptam segítséget a nevezéshez, Blue az utazásban, Tézé a szállásban volt segítségemre, Miki a bringás kíséréssel és jótanácsaival tett hozzá az eredményhez. Köszi! :)

 

Nyugi, nem lesz ilyen bő lére eresztve az egész bezsámoló :) Tehát Sárvár után úgy éreztem, nem tudtam kivenni a zsákból amit betettem. Tisztában voltam vele, hogy egy sűrített, rövid felkészülés előzte csak meg a versenyt akkor, de úgy éreztem, képes lettem volna egy 180 km feletti eredményre ha a fókuszt nem tévesztem el és a frissítés nem csúszik meg. Ha elégedett lettem volna akkor Sárvár után a Mátra 115  lett volna a terv, kényelmesen, biztos teljesítésre és élvezetre menve, de csalódott voltam és bizonyítani akartam. Így lett UB amivel szintén elintézetlen ügyem volt még, hiszen egy szintidőkihasználós, egyesek szerint "véletlen" teljesítés és egy feladás volt az egyéni mérlegem. Tehát beneveztem és igyekeztem a két verseny közti rövid időt a regenerálódásra és a megszerzett forma megőrzésére fordítani.

 

Mint ismeretes, az Ultrabalaton szervezését új csapat vette át az idei évtől, nem örültem neki, tartottam a tapasztalatlanságuktól, talán kissé előítéletesen is álltam hozzá a dologhoz, de azt gondolom, ez valahol természetes, hiszen sokunkat érzelmi szálak, szép emlékek fűznek a korábbi évek Ultrabalatonjaihoz és ismerőseink, barátaink közt tudhattuk a korábbi szervezőgárda tagjait. Előre elmondom, hogy nem szerepelt le az új csapat, szerintem egész jól felnőttek a feladathoz :)

 

Vissza a lényeghez, a formaátmentés többé-kevésbé sikerült, viszonylag erősnek éreztem magam, de voltak apró-cseprő problémák, például ócska volt a cipőm, a 24 órás óta fájdogált valami a jobb lábfejemben, olykor a csípőm bal oldalán, ellazsáltam a nyújtást, erősítést, túl lazán vettem a kajálást, híztam....De valahogy csak összeállt a kép a versenyre, lett cipőm (egy asics gel pulse 5), elmúltak a fájások és azért összegyűjtögettem majdnem 200 kilométert májusra, összesen 1500-at az évben eddig. (itt is bocs azoktól akinek Aligán 1700-et mondtam, tévedés volt :)  Miki bevállalta, hogy kísér bringával és kézbe veszi a frissítést, ha tényleg oda akarom tenni magam és nem csak nyaralni megyek. Deal.

Itt kell megemlítsem, hogy még mindig kettős érzés van bennem a kísérővel való futással kapcsolatban. El tudom fogadni a lehetőségét, de most is úgy látom, külön ligában versenyez akinek van segítője és aki tök egyedül van. Utóbbit már próbáltam, most nem azt akartam tudni, hogy körbe tudom-e futni a tavat (talán nagyképűen hangzik, de biztos voltam benn, hogy igen) hanem, hogy jól eltalált frissítéssel, a szabályok adta lehetőségeket kihasználva, a saját dolgomat vagánykodással vagy agyalás-szintű elvekhez való ragaszkodással nem nehezítve mit tudok alkotni. Sajnos a kísérőmmel nem volt túl sok időnk pontos egyeztetésekre, de annyi biztos volt, hogy reggel elindulunk és megyünk rendületlenül, én megeszem-megiszom amit és amikor a kezembe ad. Az "ami" a már bevált Sponser Long Energy por volt, az "amikor" pedig igen gyakran :) Gondoltam, ha már van kísérő akkor viszek meleg cuccot éjjelre, váltás ruhát, ezt-azt, de cikinek éreztem a nagy pakkot, így még a szálláson szortíroztam kissé, majd a reggeli találkozásnál kiderült, hogy a maradék cucc sem fér a bicajra :) Szerencsére Tézének még le tudtam adni a felesleget, így végül maradt egy hosszú futónadrág és hosszúujjú póló, széldzseki és mellény, pótzokni, és a cipőm, a por, néhány tartalék gél, krém kidörzsölődésre, sapi. (végül csak a cipőt csereberéltem, meg a pólót vettem át hosszúra és párszor hajnalban felkaptam a szélmellényt pár percekre)

 

Ami a cipőt illeti, végül nem a nemrég vett asics-ben rajtoltam el, ugyanis a tésztaparty után a Nike tesztbuszánál viccelődtünk, hogy vajon mit szólnának ha egy egész tókörre akarna valaki elvinni egy cipőt, majd Tézé poénból meg is kérdezte és meg sem lepődtek, simán mondták, hogy lehet. Hát akkor miért ne, kértem egy Vomerot. Biztos ami biztos, felkötöztük az asics-et is a bringára :)

 

Szombat reggel 8 óra, elrajtoltunk. Nem fogom leírni az egész útvonalat, mert nem is tudnám sorjában és nem is történt annyi minden. A mezőny java elhúzott, én tartottam magam a 150 alatti pulzuson döcögéshez. Igazából nagyon sokáig nem történt semmi különös, persze voltak aranyos jelenetek, olykor futottam valakivel, váltottunk pár szót, sokan szurkoltak, jöttek-mentek a bringások, nagy volt a forgalom, szép idő volt. Gyakorlatilag késő éjjelig nem is volt komolyabb holtpont vagy nehézség, tudtam, hogy a táv felét különösebb bonyodalom nélkül le kell tudjam futni, a macera az éjszakai motivációvesztés, energetikai megborulás lehet. Miki rendületlenül tekert mögöttem, időnként rákérdezett, hogy minden oké-e, a megbeszéltek szerint kezembe nyomta a kulacsot. A frissítőknél szinte csak vizet és néha egy kis sós kekszet, sajtot, olivát vételeztünk, a meleg ételt én nem igazán kívántam, pár falatot ettem a tésztából ahol az volt. Az egyetlen gondot a cipő - vagy inkább a lábam - okozta. Kissé szorosra is sikerült fűzni a cipőt, nyomta a rüsztömet, a harántboltozat-süllyedésem sem értékelte a hosszú futást a szokatlan lábbeliben, úgy döntöttemn, cseréljük át. De nagyon idegen érzés volt felvenni a pihepuha Vomero után a kemény és keskenynek tűnő asics-et, így nemsokára vissza is cseréltem. (aztán vasárnap még egyszer cseréltem :)  Persze a fájdalom el nem múlt teljesen, de annyira vándorolt és változott az intenzitása, hogy úgy döntöttem, nem érdemes vele foglalkozni. Itt megjegyzem, hogy mindig is elutasítottam a fájdalomcsillapító vagy hasonló gyógyszerek alkalmazását futóverseny közben, tudtam, hogy kísérőmmel nem értünk teljesen egyet a témában, de megbeszéltük, hogy most sem szándékoztam élni semmi gyógyszerrel, egyedül a koffeintabletta volt kivétel. Így utólag úgy látom, az ultrafutás okozta terhelés mellett lehet létjogoultsága enyhe NSAID  normál adagolás szerinti alkalmazásának, ami az ilyen jelentéktelen, nem rosszabbodó, de a közérzetet és ezáltal a tejlesítményt jelentősen befolyásoló problémakat enyhítheti. Én magam továbbra sem fogom alkalmazni, de nem ítélem el teljes mértékben. 

 

A táv rohamosan fogyott, működött rendben a frissítés, talán picit túl is lőttük a folyadékbevitelt, mert elég gyakran látogattam a bokrokat, illetve egy-két civilizált mellékhelységet, erőm volt, folyamatosan előztem, de nem foglalkoztunk  idővel, sem helyezéssel, csak a saját dolgunkkal. Természetesen eljött az igaszág pillanata, leszállt az éj, álmosodtam, fáradtam, nem esett jól a szintes kitérő, de még volt kedvem futni, a koffeintabletta is felpörgetett valamennyire. Hajnalban kezdett romlani a helyzet, kezdtem szétesni, vártam a reggelt, valószínűtlenül hosszúnak tűnt a még hátralevő táv. Amikor nagyon megborultam, Miki javaslatára próbáltam a villanyoszlopokat számolva váltogatni a sétát és a futást, ez tulajdonképpen működött is, 2-3 oszlop futás aztán 1-2 séta mikor-hogy. Reggel valahol olyannyira álmos és motivációvesztett voltam, hogy megpróbálkoztunk egy tízperces alvással az árokparton, ez egész jól helyretett, de sjanos a hatás nem tartott sokáig. Teljesen hullámzó volt innen a teljesítményem, néha egész vidáman futottam, de legtöbbször legszívesebben leültem volna az út szélére sajnálni magam. Toltuk a frissítést, nem hiszem, hogy abban lett volna hiba, egyszerűen fejben - és bizonyára edzettségben is - vagyok még mindig kevés ehhez a távhoz. Fájdogált a lábam, de 200 kilométerhez közeledve kinek nem?  A gyomrom rendben volt, tudtam futni, igazából csak az agyam játszott velem valami csúnya játszmát. 

 

A 24 órás egyéni csúcsnak még őszintén tudtam örülni, bár sajnos ez itt nem hiteles, de a számításaink szerint 185 felett ért az első nap vége. Ami ez után jött,  az utolsó órák hisztizésére nagyon nem vagyok büszke. Pont annyira voltam elborulva, hogy nem tudtam összekapni magam, de ahhoz eléggé képben voltam, hogy borzasztóan szégyelljem magam saját magam és a kísérőm előtt, amiért teljesen feleslegesen húzom az időt, nyafogok, mint egy gyerek, sétálok, megállok amikor tökéletesen működnek a lábaim, tudok futni, kell legyen bennem elegendő energia ami elvisz a célig. Na persze ez a fajta önostorozás nem segített, csak még jobban beletaszított a gödörbe. Miki is hulla volt már, talán túl komolyan is vette a feladatát, nem figyelt eléggé saját magára, keveset evett, nem pihent, így a végén bár próbált motiváló lenni, de bizonyára elege volt belőlem és alig várta a végét.  (Fontos, hogy a kísérő magára is figyeljen, csak akkor tud segíteni a futónak ha ő maga rendben van!) Valahol futottunk kicsit Lubics Szilvivel, aztán Bekk Csabival, ez nagyon jó rész volt, feldobott a társaság, de Szilvi lelépett sajnos, Csaba meg előbb lemaradt, majd később úgy elhúzott, hogy csak a távolodó hátát láttam. Akkor kellett volna izomból felkapaszkodni mellé és talán másképp alakul a vége...

 

Az utolsó talán 10 kilométer (?) valószínűleg maga lett volna a pokol, ha nem ér utol Kicsi és nem sikerül valahogy motivációt merítenem a helyzetből. Ránézésre jobb állapotban voltam, pár órával korábban még sokkal előrébb jártam nála, erre simán utolér, mert én hisztis pics@t játszom ahelyett, hogy futnék...Beszélgettünk, jó volt együtt futni valakivel, hasonló tempóban, nem kapaszkodva vagy szándékosan lassítva. Közös befutót ajánlottam, de Évi a kísérőjével akart befutni, ami teljesen érthető. Így az utolsó lejtőn elléptem és lezúdultam a célba... időjóváírással 27:47, nincs jelentősége, de a 13 célbaérő  nőből 7. hely, 4. magyar  (akár még korosztályos első is, de ne erőltessük, mert nevetséges lesz :) 

 

 

Költői kérdés maradt, ha az utolsó órát végig tudom futni, az utolsó kilométert szinte sprintelni, akkor mi a csudáért hisztizem végig az azt megelőző 3-4 órát?!  Talán tényleg Olinál az igazság, ha a test felkészült a többi is működni fog. Ezek szerint ez a test még nincs felkészülve a 24 órára.  

 

 

Nem lett semmi sérülés végül, az egyik talpélem picit megnyomódott, egy napig duzzadt volt és fájt felkeléskor, de vízhólyag vagy más nincs, izmok és minden egyéb rendben. Nem is volt cél szétcsapni magam, többre tartom azt a teljesítést amikor a futó képes saját erőből felmenni a dobogóra/beszállni a kocsiba,/felvenni a ruháját, stb. :) Nézzük csak meg az UB bajnokait, úgy kell csinálni!

 

 

 

 

 

 

 

60 hozzászólás

powerhiker 3855 napja
powerhiker képe

szerintem kicsit szigorú vagy magadhoz. jó futás volt ez, a végére elfáradtál, de ez megesett már az UB-n másokkal is :) kicsivel jobb edzés, és beérsz a célba, mielőtt gond lenne.

a jelenlegiből úgy lehetett volna többet kihozni, de nem sokkal, max félórával, ha belesétálgatunk már korábban. de hát nem tudhattuk előre.

Bozót 3855 napja
Bozót képe

Nem értek egyet, de köszi :)  Meggyőződésem, hogy nekem nem segít a beleséta, csak gyengeségből, női hisztiből csinálom. Igazából gyalogolni fájt, futni jobb volt, csak már ku...ra untam :) 

holovacz 3855 napja
holovacz képe

Én azért elég nagy kunsztnak érzem a teljesítményedet, meg biztos még jópáran :)  Persze talán nézőpont kérdése is, de számomra minden egyes ember, aki körbeér így vagy úgy, lassabban vagy gyorsabban, az nagy teljesítmény... kevesen képesek erre... érdekes volt a beszámolód, ami engem illet, örülök, hogy leírtad... többek között jó motiváció az olyan kezdőknek is, mint pl. én... Szerintem nem kell szerénykedni, szép volt ez... a csiszolgatnivalót meg majd biztos csiszolgatod tovább... Gratulálok! :)

Bozót 3855 napja
Bozót képe

Köszi!  Akkor ez a negyedik ok amiért nem akartam beszámolót írni, mert szerénykedésnek, álszerénységnek tűnhet ami pusztán őszinte önvizsgálat. 

Haanchee 3855 napja
Haanchee képe

Szerintem nagyon jó voltál, ennyi! Gratulálok! :)

Alabárdos 3855 napja
Alabárdos képe

Én azért Gratulálok, és én csak arra emlékszem, hogy amikor találkoztunk öszinte volt a mosolyod. :)

faxau 3855 napja
faxau képe

Mindenképpen hatalmas gratula. De Te tudod, mennyi maradt benned. Azt hiszem, hogy ezt nagyon nehéz ezen a távon eltalálni. Simán elég egy-két apróbb hiba és annyi volt a verseny. Úgyhogy inkább maradjon, mint a cél előtt fogyjon el a futókád..

 

Dex 3855 napja
Dex képe

Gratulálok, főleg a kritikus önértékeléshez. Mert bár fel se foghatom, hogy milyen lehet 100-150-200km futni és mit él át akkor az ember, és miket érdemes csinálni ilyenkor (lehet sose tudom meg), de azt tudom kicsibe, hogy milyen ha vmi miatt nem tudja azt az ember, amire képes. És az bosszantó. De ha már most tudod a választ arra a kérdés, hogy min múlott, akkor az pláne jó.

Bozót 3855 napja
Bozót képe

Tényleg ennyire elégedetlennek hangzik? A nyüglődésre nem vagyok büszke, de az eredményre egyébként igen, talán a Dupla Élmény mellett az egyetlen megtervezett, felkészüléssel alátámasztott és tervszerűen végrehajtott futásom volt és élménynek sem utolsó :)  Nem negatív a katarzis :)

mateve 3855 napja
mateve képe

háááát....én igyekeztem felkészülni testileg is (talán sikerült is) mégis ugyanilyen hisztis voltam az utsó 43 kilin... :)))

de még azt sem mondhaton h ez női 'praktika' mert Zsolti is nyüglődött...de psszt..ez maradjon köztünk :D :D :D

Cak gratulálni tudok Neked: nagyra értékelem az egészhez való hozzáállásodat és tisztánlátásodat!

Szuper csaj vagy :)))

empirke 3855 napja
empirke képe

Hú, nagyon beszóltál magadnak, legyél elnézőbb. Még szép, hogy nem negatív katarzis :) Gratulálok, szerintem ez nagyon klassz idő! Láttunk a balatonmáriai ponton, amikor azt ecsetelted a kísérődnek, hogy tulajdonképpen futni is tudnál, nem esik rosszul., Akkor éppen sétáltál. :)

Jah, és még azt is akartam írni, hogy igencsak hatásos a diétád, amit mostanában állítólag nem tartasz be, igen jól nézel ki! Ahhoz is gratulálok!

HarcsaBarna 3855 napja
HarcsaBarna képe

Gratulálok, szép volt ez, mit szerénykedsz.... 

hát a kísérőknek se könnyű :)

Sneci-ke 3854 napja
Sneci-ke képe

Gratulálok :-)

Amikor láttalak a verseny közben, többnyire mosolyogtál, ezért is hiányolom egy kicsit ebből a beszámolóból az örömöt. 

 

Bozót 3854 napja
Bozót képe

Köszönöm!

 

@mateve, tőled különösen jól esik a dicséret! Ha én szuper csaj vagyok akkor te mi? Ufólányka :)  

 

@empirke és Sneci-ke, tényleg nem beszólás vagy szerénykedés ez, szerintem a beszámoló célja nem feltétlen csak az, hogy örömködjünk és reklámozzuk az eseményt vagy magunkat. Én azért írom, hogy magam is átgondoljam közben és talán mások is tanulhassanak az én tapasztalatomból. Ha nem őszinte a számvetés akkor mit ér? 

 

 

Sneci-ke 3854 napja
Sneci-ke képe

Nem is úgy értettem, hogy elemzés helyett írj örömködést, de ugye a kettő nem zárja ki egymást :-)

tomcsi 3853 napja
tomcsi képe

fáradtság nélkül nincs extrém-hosszú teljesítés, és annak a legyőzése jelenti az igazi kihívást...ennyi hiszti simán belefér...

az utolsó pár km-ért mentél oda... :-)

Gratula!

Fredi Kacsa 3852 napja
Fredi Kacsa képe

Hatalmas gratula! Kemény csaj vagy! Magadhoz is, de te igy vagy Bozót :))

Örültem neked ott Márián, tényleg jól néztél ki, mint aki csak lemegy egyet kocogni.......

(és néha jó egy kicsit hisztizni is)

dilisuni 3849 napja
dilisuni képe

Nagyon jó beszámoló és nagyon szép teljesítmény! A belesétálás/futás nagy szakértője a Miki (Tóth Attila mellett), valószínűleg működne másnál is a dolog ha kicsit gyakorolnánk előtte.
"Nyafogok, mint egy gyerek, sétálok, megállok amikor tökéletesen működnek a lábaim"... jaj, mintha magamat hallanám. Egyébként azt vettem észre, hogy a "rutin" és az "idő" erre is orvosság, mert mintha egy idő után kevesebbet nyavalyogna az ember. Mondjuk te az átlaghoz (hozzánk) képest sehol se vagy nyavalygásilag, meg se közelíted a mi hisztink, önsajnálatunk nagyságát :) egyébként is a hölgyek sokkal kevésbé hisztisek, mint a pasik... ultrafutásban biztosan :)
Gratula még egyszer! Én biztos voltam benne eddig is, hogy az az első teljesítésed nem a véletlen műve volt. Számomra meghatározó élmény azóta is (az volt az első UB-és próbálkozásom, a célom a déli part elérése volt :), ahogy vidáman, lazán, dumálósan futottál és kérdésemre, hogy miért nincs kísérőd, az volt a válasz, hogy rengeteg az ismerős, ha szükség lesz valamire, akkor biztosan segítenek :) 

Bozót 3848 napja
Bozót képe

Köszönöm!

monique 3847 napja
monique képe

ezt most olvastam csak :) szerintem olinak lehet igaza h a test miatt vannak a mentális problémák is. szerintem a legkevésbé "női hisztinek" kéne hívni. ez hülyeség, nem nemfüggő a hiszti.

 

ami szerintem még nagyobb hülyeség az az ha megpróbálná valaki egy másik ember beszámolóját megítélni aszerint h őszinte vagy kellő mértékben szerény vagy álszerény vagy mi.. ezek belső szubjektív motivációk, nem kell gyanúsítgatni senkit mindenféle ilyesmivel, ha nincs objektív alapja. ha valaki rosszat akar látni egy írásba, az őt minősíti, te szard le nyugodtan az ilyen véleményeket. úgyhogy ez ne tartson vissza a beszámolóírástól!

 

más.. azt érdekesnek találtam h most már neked is természetes h netán fáj ultrafutásnál valami. gondolom mert végig futva tényleg nagyobb rá az esély, mint gyalog :P

 

és felkeltetted a kíváncsiságomat: mit hívsz "agyalás-szintű elvnek"? :) olyasmiket h kísérő nélkül ill. NSAID nélkül futás? a koffein amúgy mitől okésabb neked? kevésbé egészségtelen? mert teljesítményfokozó hatása a koffeinnek is megvan tehát gondolom nem ezen az alapon történik a szelektálásod.

 
monique 3847 napja
monique képe

+itt is írom h gratula, és meg is indoklom, ez tényleg teljesítmény szerintem, bőven szintidőn belül

Bozót 3847 napja
Bozót képe

Köszi!

 

Az olyan, múló, jövő-menő fájdalmat találom csak természetesnek ami egyértelműen nem sérülés, csak a test egyes részeinek kisebbfokú tiltakozása a terhelés ellen, de nem maradandó, nem fokozódó. Az ilyesmin túl ami itt előfordult az a lábfejet érintő fájdalom, azt viszont egyértelműen a cipőnek tulajdonítom. A vomero férfi fazonja túl laza és széles elöl, míg a női asics ilyen távon túl keskeny. A célban már csak ez a talpél probléma volt, még az örök problémás bal bokám se fájt :)

Bozót 3847 napja
Bozót képe

Olyan elvekre gondoltam, ami a verseny szabályaiba abszolút belefér, csak én berzenkedek miatta, például a koffein, NSAID, kencék, kísérő, depó, útközben elfogadott segítség, stb. Teljesen szubjektív és illogikus ez nálam, nem érdemes benne valódi elvrendszert keresni :)  A gyógyszerektől alapból ódzkodok, nagyon ritkán veszek be bármit, viszont a hétköznapokban is fogyasztok kávét, olykor naponta többet is, kis mennyiségben alkoholt. A koffein egyébként is általánosabbann elfogadott cucc, kávé, tea, stb. gyakorlatilag élelmiszer. De egyre inkább belátom, hogy a versenyen a szabályok adják a kereteket, aki nem használja ki a max lehetőségeket az hátrányban lesz.  De persze nehezen szabadul az ember a bele rögzült dolgoktól :)

monique 3847 napja
monique képe

aha értem. az biztos, h kevésbé "szabadabb" úgy a futás, ha minden szarral megbonyolítjuk - kencéktől kísérőig -, de persze a verseny az verseny. 

monique 3847 napja
monique képe

szabadabb = szabad (más mondatot akartam írni ami menet közben változott és ez úgy maradt)

bodhisattva 3838 napja
bodhisattva képe

Gratula, nagy voltal! Egyebkent en is hasonloan erzem, a vegere valahogy mindig szetesek, fejben is, az ilyen hosszuaknal, en is arra jutottam, hogy nem vagyok meg keszen ezekre. Vagy ha mi is bevennenk a tudatmodosito gyogyszereket, akkor ez konyebben kezelheto lenne, vegulis erre talaltak ki oket, csokkentsek a faradtsag- fajdalom erzeset. Azomban ennek a sportnak ez az egyik kulcsa, tul konnyu (lenne) rabizni ezt a gyogyszereszekre, en inkabb termeszetes modon fel akarok erosodni a feladathoz.

Szoval nagy tisztelet, remek teljesites!

Bozót 3838 napja
Bozót képe

Köszi!

Nehéz kérdés ez, magam is sokat filóztam rajta. Jelenleg ott tartok, amit fentebb írtam is, hogy én nem élek gyógyszerrel, de belátom, hogy perceket, kilométereket, helyezéseket jelenthet, hogy valaki bevállalja-e, természetesnek tekinti-e. Nem ítélem el egyértelműen pl egy recept nélkül kapható, enyhébb hatású szer, pl ibuprofenszármazék, normál adagolás szerinti alkalmazását, de én nem kérek belőle és nem tanácsolom másnak. Viszont a koffeint különösebb lelkifurdalás nélkül használtam és talán fogom is. Belátom azt is, hogy ez részemről is kettős mérce, igazából nincs lényegi különbség ebben az értelemben alkohol, ibuprofen és valamilyen drog vagy akár a koffein, taurin, etc között.

 Mindemellett továbbra is vonz a sallang nélküli, önellátó teljesítés, kísérő nélkül, csak a szervezők által nyújtott szolgáltatásokat kihasználva.

bodhisattva 3838 napja
bodhisattva képe

Nekem ott van a kulonbseg az emlitett dolgok kozott, hogy a alkoholt, es a gyogyszereket, drogokat egyertelmuen egeszsegtelennek tartom hosszu tavon, koffein, ami a kolaban, redbullban van az meg nem haladja meg ezugyben az ingerkuszobomet, azzal elek neha.

Azonban az onellato teljesitest sem erzem magamenak, errol azt gondolom hogy ezek extrem teljesitmenyek, amihez szuksege van a testnek a megfeleo taplalekra, amire pl talan a legjobb az "urkaja".

Tehat nekem a hatart talan a jozan paraszti esz mutatja legjobban, mi egeszseges, es mi nem. Persze igy hobbifutokent ertem en hogy ezzel aldozok az eredmenyesseg oltaran egy keveset, de meg szerintem kevesen tartanak ott kozottunk, hogy mar csak ez az egy modja legyen a javulasnak, a gyogyszerek bevetele. Vagy esetleg egy kis edzest akarnak elcserelni vele?

Bozót 3838 napja
Bozót képe

200 kilométert / +24 órát futni egészséges? ;-)

 

 

bodhisattva 3838 napja
bodhisattva képe

szerintem nem egezsegtelen, ha normalisan, fokozatosan fel van keszitve a szervezet! es megkapja kozben ami kell neki. es nem egezsegtelen, tudatmodosito szerekkel befojasoljak a kontrolalo szervet az agyat kozben. :) szerintem

 

powerhiker 3838 napja
powerhiker képe

Szerintem a szervezetünk brutális mennyiségű stresszhormont és kábítószert termel egy ilyen futás során. Különben már 50 kilométernél ordítva összeesnénk.

bodhisattva 3838 napja
bodhisattva képe

Akkor miert szedjunk meg ra kivulrol is? Vagy mivel a szervezet ugyis termeli nyugodtan tolhatjuk pluszban is a drogokat? 

monique 3837 napja
monique képe

ahogy elnézem a kommenteket, a "józan paraszti ész" jelentése nem annyira logika alapú, hanem inkább a megszokás szerinti cselekvés. :P ....


Bozót: te legalább ezt bevallod h kettős mérce :D amúgy a sallang nélküli teljesítés számodra mit jelent? a teljesen szabadon futást? vagy valami mást? (nekem ezt jelenti, kíváncsi vagyok más hogy van vele.)

Bozót 3837 napja
Bozót képe

Le is írtam, azt, hogy segítő vagy egyéb extra nélkül, csak a rendező által biztosított keretek közt teljesíteni. 

bodhisattva 3837 napja
bodhisattva képe

Ezt nem nagyon ertem. Azert nem veszek be gyogyszert mert igy szoktam meg? Ez igaz, de ha mindig bevennem akkor ugy szoknam meg. Es azert nem veszem be, mert magamnak meg tudom indokolni, szamomra logikus dolgokkal.  Peldaul hogy befolyasolja az agy termeszetes eszleleseit. Ezert nekem logikus hogy nem veszem be. Nem szeretnem az erzeseimet  kulso kemiai anyagokkal befolyasolni. Megha ugy konnyebb lenne ultrat futni akkor sem. 

Persze kivulrol nezve mindig kettos merce, de azert mindenki belovi maganak a hatart valami szerint, valoszinu Bozót is es powerhiker is meg tudja maganak indokolni miert ugy csinalja ahogy. 

monique 3837 napja
monique képe

Bozót: nem így értettem, azt már leírtad valóban, hogy extrák nélküli futás és én is erről beszéltem. azt kérdeztem, hogy ez mit jelent számodra, miért jó neked, ilyesmi. szabadabb érzés, vagy csak nagyobb kihívás így vagy annyi hogy így nem érzed "csalásnak" vagy..? lehet írtad régebben, nem tudom, azért kérdezem

 

bodhisattva: hát valamilyen erőltetett módon biztos logikus hogy miért pont ott húzzátok meg a határt... a kaja amit megeszel, az is külső kémiai anyag, és az is befolyásolja az agyad működését és észleléseit :) amúgy nekem édesmindegy hogy ki hol milyen határt húz meg, nem akarom én ezt megmondani nektek h mit tegyetek :)

bodhisattva 3836 napja
bodhisattva képe

igen, es senik mas sem akarja megmondani a masiknak, hogy mit (t)egyen, csak elmondjuk a velemenyunket. :)

es igen, mindenki meghuzza a hatart maganak valahol, a running monk-ok, pl kajat se nagyon esznek, van olyan aki csak azt eszi amit megtermel, van olyan aki csak azt amirol azt hiszi hogy egeszseges, van olyan aki mindent amitol jobb lesz es legalis, meg akkor is ha artalmas, es van olyan is aki azt is ami artalmas es nem is legalis. es ezek kozott meg sok minden...

Bozót 3836 napja
Bozót képe

Ámen? :)

 

 

Móni, számomra úgy a legtisztább a verseny, a legegyenlőbbek az esélyek, ha mindenki csak egymaga van, ugyanabból a kínálatból frissít, vagy viszi magának, stb. És igen, van benne egy ilyen szál is, hogy szabadabb, természetesebb. Normál - természetes, nem versenyközeg - esetben ha elindulsz valahova futva, nem teremnek az út mentén 5 kilométerenként kajapontok, amit akarsz azt viszed.

holovacz 3834 napja
holovacz képe

Bozót, nagyon tetszik amit mondasz...Érdekes dolog ez, sokat gondolkodtam már rajta... Én, aki ugye csak figyelek (egyelőre:)), földig hajlok mindenki előtt aki ultratávokat teljesít, legyen az 80 km, vagy 250... emberfeletti teljesítménynek tartom... de az is igaz, hogy amikor belecsöppentem ebbe a futás-dologba, és elkezdtem ismerkedni az egésszel körvonalaiban, én azt hittem, ezek a futások úgy zajlanak, hogy az ember egyedül elindul, viszi a motyóját, aztán fut, gyalogol, ahogy bír, ahogy tud, aztán jönnek a nehézségek és elő kell hívnia magából valamit, ami talán nem jön 100%-ban elő, ha van egy 'támasz' az ember mellett (ugyanúgy, ahogy az élet bármely más területén sem... sztem...:)  ... utána szembesültem azzal, naiv vagyok picit, mert nem teljesen így működik, legtöbb esetben van az ember mellett egy kísérő, aki tartja benne a lelket, eteti, itatja, vigasztalja, erősíti... félreértés ne essék, ez jó dolog... de azért engem nagyon érdekelne, milyen az, amikor tényleg teljesen egymagára van az ember utalva... úgy értem, ha képes lennék ultratávokat futni, biztosan az vonzana, hogy egyedül 'szenvedjem' végig... mert egyébként is valószínűleg egy utazás önmagunkba egy ilyen futás, de egyedül sztem sokszorozottan az lehet... persze ezek csak találgatások, mivel én messze vagyok attól is, hogy ilyen távokban gondolkodjam, és nem szeretném, ha úgy hangzana, bárki teljesítményét illetem kritikával, inkább csak hangosan gondolkodtam, mert jólesett látnom, hogy leírtad, amin már többször gondolkodtam... :)

Bozót 3834 napja
Bozót képe

Az "utazás önmagunkba" bőven meg van az edzéseken is :) A versenyen a teljesítmény, az eredményesség számít, azt pedig a szabályok adta lehetőségek  kihasználásával lehet maximalizálni. 

holovacz 3834 napja
holovacz képe

Persze, világos... és teljesen érthető is... csak a kisördög munkál, hogy milyen lenne, ha a szabályok nem engednének ilyesmit... :) ... Az 'utazás a koponyám körül', illetve azon belül megvan minden egyes futásnál nálam is - többek között ez az egyik, amiért beleszerettem a dologba - , de egy teljes nap futás közben talán az ember picit mélyebbre jut már... odabent... :)

Bozót 3834 napja
Bozót képe

A versenyek javarészén ezt a szellemet már nem lehet visszatuszkolni, a sportág fejlődik, változik, nem a minimál felé megy. De ott vannak a túrák például ahol magad lehetsz örömöddel, bánatoddal, nehézségeiddel, vagy akár neki is indulhatsz valami magánakciónak.... 

márkusöcsi 3834 napja
márkusöcsi képe

Egy kezemen megtudom számolni azokat, akikre fel tudok nézni, erőt tudok belőlük meríteni!

Talán szokatlan tőlem ez a szirupos szarság, de tudnod kell, hogy köztük vagy!

És nem a tavalyi miatt!

Jövőre együtt az UB-t jelentő deszkákon! ;)

Bozót 3834 napja
Bozót képe

Valóban szokatlan tőled ez a szirupos szarság és nem áll jól :) inkább legyél köcsög ahogy eddig, úgy szeretlek :)

Deszkára fel? :)

márkusöcsi 3834 napja
márkusöcsi képe

Hüjjje picsa!

Bozót 3834 napja
Bozót képe

Köszönöm megtisztelő kedves szavaid!  

zilaci 3834 napja
zilaci képe

Holovacz futótársnő kérdése bennem a versenyszerű, eredménycentrikus ultrafutás és az önismereti, meditatívabb, zarándoklat-típusú futások közti különbségeket és hasonlóságokat veti fel.
Az előbbi a sport oldaláról közelíti meg azt a varázslatot, amit (ultra)futásnak szoktak nevezni, az utóbbi pedig egyfajta lelki út felől. Ahogy látom, ez a legtöbbünkben folyton változik, hol ez, hol amaz kerül előrébb... Életciklustól, belső motivációtól függően.
Én például egy ideje szinte kizárólag ezt az önmagammal való belső futást gyakorlom, nekem ez adja meg most azt, amit várok egy hosszabb futástól - de nagyon élvezem Bozót és a többiek versenybeszámolóit. :) (Ezúton is grat. :) )

A kísérő nélküli, sőt, versenyeken, rendezőkön, segítőkön kívüli egyedülfutások abban különböznek, hogy sokkal intenzívebben jelentkeznek és erősödnek fel a személyiségjegyeink és gondolataink, az önsajnálatunktól kezdve az eufóriáig hatványozottan érezzük és éljük át az érzéseinket... És ez gyönyörű...
Cserében viszont feláldozzuk a teljesítmény sportértékének jelentős részét, hiszen lehetetlen kísérő és segítő nélkül ugyanazt elérni.
A kísérővel futás pedig megadja a közösségben teljesítés örömét, ahol az érzések lelterelődnek és megoszlanak a segítőkkel. Ezért köszöni meg majd minden ultrafutó a kísérőinek, verseny-frissítőknek és a többi futónak is a részvételét a saját futásában. 
Szép sport ez, na. :)

powerhiker 3834 napja
powerhiker képe

Nem gondolnám, hogy segítő nélkül lényegesen nehezebb teljesíteni. A segítő megcsinál pár dolgot, ami a futónak időveszteség lenne, bekeveri az italát, viszi a kabátját, ha nincs rá szüksége. Mindez beárazható, én azt gondolnám, egy átlagos futónak talán félórát jelent az UB-n. Persze ez sokat jelenthet a helyezésekért folyó küzdelemben, vagy a szintidő határán mozgóknál.

 

Én egyszer régen, még az Ujj Zoli féle szervezésben, 30 kilométerre a céltól feladtam, mikor már nem tudtam futni, de volt még 8 órám a szintidőből, bármilyen lassan besétálhattam volna. De nagy kísérőcsapattal voltam, akik nem is futók, és nem akartam váratni őket. Ezzel igazoltam magam előtt a feladást.

 

Olyan is volt már, hogy a kísérő nem tudott felnőni a nem kis feladathoz, és hátráltatta a futót.

 

Szóval, egy versenyzőnek fontos, hiszen legális módon faraghat valamennyit az idejéből, de a középmezőnyben túrázóknak tök mindegy. OK, esetleg egy lánynak biztonságosabb, ha nem vánszorog egyedül, kimerülten az éjszakában.

 

 

Bozót 3834 napja
Bozót képe

Úgy szeretem, hogy nálam nem csak uncsi gratuláló kommentfolyam van hanem beszélgetés, gondolkodás ,(változatosság képpen hüjjjepicsázás :) 

Bozót 3834 napja
Bozót képe

A fentiekből is látható, hogy szinte feleslegesen, de elvittem Mikit túrázni, hogy vigyázzon rám amikor vánszorgok éjjel :) Nem is ettek meg a vérfarkasok szerencsére :)

zilaci 3834 napja
zilaci képe

És tényleg, Mikinek igaza van, a kísérő időnként akár zavarhat is... 
Személyes tapasztalat: főleg, ha verseny 70. kilométerénél egy órára eltűnik az egyik futótársunk barátnőjével, és mindketten kétségbeesetten találgatjuk futás közben, vajon hová lettek. :D

holovacz 3834 napja
holovacz képe

Bevallom, félve írtam le a gondolataimat, mert semmiképp sem szerettem volna, ha vki úgy értelmezte volna, hogy lebecsülöm a segítőkkel futók teljesítményét, merthogy erről természetesen szó sincs... ismeretlenül is gratulálok általában az ilyen teljesítményekhez... és most nagyon örülök, hogy nem lettem félreértve, hanem mások is leírták a gondolataikat... :) ...

Bozót, persze, nem is kell visszatuszkolni, ha az ember nagyon ki akarja próbálni milyen érzés, nyilván bármikor útnak indulhat mint magánzó, futva vagy gyalogolva, csak most itt a versenyről volt szó, azért is ennek kapcsán említettem... meg mert szimpatikus volt, ahogy írtad, hogy kedved lenne 'minden sallang nélkül végigmenni'... :)

zilaci, igen, ilyesmiről lehet szó... nagyon jól megfogalmaztad... erre céloztam, hogy valami plusz még biztos előjön az emberből, ha magára van utalva... még ha a segítő igazából nem is fut helyetted, de azért mégis tudod, hogy ott van... ha egy szót se szólna végig, is tudnád, hogy ott van, és ha baj van... ésatöbbi... ezért gondolom, hogy 'érzésbelileg' valószínűleg más lehet az a fajta futás... a katarzisélmény (ha van) talán nagyobb lehet ha egyedül vagy ...  nem tudom - nagy valószínűséggel nem is fogom megtudni soha :) - így csak találgatok, meg gondolkodok (most kivételesen 'hangosan') 

powerhiker, igen, értem... sok beszámolót olvastam már, és valóban azt látom, hogy egy segítő a futó jobbkeze, társ végig... az eredmény valahol egy közös munka eredménye, ahol jól kiegészítik egymást a felek... és ehhez azért felkészültnek kell lenni... Én például hiába mennék el segítőnek vkii mellé, valószínűleg jobban járna egyedül... :) ...

Köszi még egyszer, rávilágítottatok olyan nézőpontokra, amikre én mondjuk nem is gondoltam... :)

monique 3834 napja
monique képe

bodhisattva: jah. hát vhogy úgy :D

 

Bozót: értelek, bár persze sose lehetnek egyenlők az esélyek. már ez rögtön elkezdődik a genetikánál. szóval eleve a versenyzés nem arról szól ugye, különben mindenki egyszerre érne a célba és nem verseny lenne... :D
ha alaposan belegondolunk ebbe, tuti nem sok értelme marad, úgyhogy én abba is hagynám itt a gondolkozást :) nem az én asztalom a nihilizmus... :)

 

holovacz & zilaci: érdekes nézőpont ez is, köszi h leírtad-leírtátok :) ilyen magánakciót én is ki szeretnék majd próbálni. tehát vmi baromi hosszú futás ahol nincs segítő meg semmi.
...mondjuk azt én még mindig nem értem, bár már nem először olvasom, hogy mi köze a futásnak az önismerethez ill. önmagunkba utazáshoz. meg érzések felerősödése meg még amiket írtatok... én csak a célra fókuszálok végig. nem tudom lemaradok-e valamiről.. :o :) katarzisélmény meg eufória persze tud lenni ettől még! de ez nem befelé fordulós dolog.
holovacz még neked, nem vagyok benne biztos, h egyedül nagyobb a katarzis, mint ha valakivel együtt mész végig. de hát majd kipróbálom mindkettőt... és majd elmondom :) (ettől még lehet neked máshogy van :D)

holovacz 3834 napja
holovacz képe

monique: én azt sem tudom, van-e katarzis ilyen hosszú futásoknál, csak gondolnám, hogy van, de ezt azok tudják, akik futnak ilyeneket... de oké, próbáld ki mindkét variációt és számolj be léci :):)

 

Ami a többi részt illeti, mármint ezt a 'befordulást', ezt nem igazán tudom leírni... nálam pl. úgy működik, hogy rövid távokon, iramjátékoknál stb... általában én is el vagyok foglalva, hogy minél jobban csináljam, főleg a futásra figyelek mint tevékenységre... bár még ilyenkor is meg-megtalál egy-egy gondolat :) ... de a hosszú futásoknál, amik nekem ugye 15-20 kilit jelentenek egyelőre, igazából meditatív állapotba tudok kerülni, és elindul valami hihetetlen gondolatfolyam a fejemben... de mindenféle dologgal kapcsolatban, megfogalmazódnak mondatok, meg amit el tudsz képzelni, és olyan is, amit nem tudsz elképzelni :D Ezért aztán rettentően sajnálom, hogy még nem találtak fel valami gondolatrögzítő készüléket, amit bekapcsolnék az elején, a végén ki, majd hazamenve ezeket papírra vetném, kielemezném, hogy mik jártak a fejemben... valószínűleg már több kötetem is lenne :D:D:D ...  de mire hazamegyek, ezekből sehol semmi nincs, szétpukkannak mint a szappanbuborékok, amint befejezem a futást... ez egy nagyon érdekes dolog nekem... a hosszú futásokban igazából ezt szeretem legjobban és ez valószínűleg nem így működne nálam, ha nem egyedül futnék... ennyire nem tudsz befelé fordulni, mert akkor már másra (is) figyelsz...

 

Ez a versenyzősdi is olyan érdekes egyébként, azt mondják ugye, hogy vannak a versenyzők és vannak a teljesítők... azt hiszem, én az utóbbiak közé tartozom, semmiféle motivációt nem érzek, hogy gyorsabb legyek, mint a másik, inkább kitalálom, hogy ezt vagy azt szeretném megcsinálni, és ha megvan, örülök neki...  De az is biztos, hogy egy verseny más mint egy edzés, én is éreztem, mint újonc, hogy vitt azért magával a többi ember, és nem igazán jött semmiféle magasztos gondolat a fejembe, csak mentem és mentem már a végén, hogy beérjek... :)

 

Na mind1, érdekes dolgok ezek... nekem legalábbis :):)

Bozót 3834 napja
Bozót képe

Ajánlom az itt található  kisfilmet a spirituális vonal iránt érdeklődőknek és persze minden ultratávokhoz vonzódó futónak 

 

monique 3833 napja
monique képe

holovacz: hát, nekem volt már katarzisszerű eufóriás élményem futás közben, nem kellett hozzá extrém hosszú, csak az én akkori állapotomnak hosszú. :) ezért kezeltem ezt kb tényként a kommentemben. persze még nem tudom, hogy az extrém hosszúaknál hogy van ez.

ez a gondolatfolyamos dolog érdekes. tényleg kár h nincs gondolatrögzítő készülék :P de akár mondhatod (fél)hangosan és rögzítheted úgy ha tényleg szeretnéd.. mindenesetre ez az ami nekem nincs alapból :) meditatív állapot, "transz" az tud lenni, igen, hosszú futáskor és akkor ha az útvonal is megfelelő hozzá :) (nem fog akárhol utolérni ez az állapot). de ez teljességgel gondolatnélküli.

meg amúgy rövidebb (10k) verseny célja előtti párszáz méteren is volt ilyen, szóval még hosszúnak se kell lennie a futásnak hozzá :D

ja, és a teljesség kedvéért. volt már h másféle "tudatállapotban" voltam mint alapból, nem a futás miatt, de aztán elindultam futni így és akkor volt gondolatfolyam nekem is, de nem tetszett, mert az időészlelésem&a táv észlelése megkavarodott tőle. vagy hogy mondjam :) kinéztem a fejemből és láttam h még csak itt tartok, mi van?! azt hittem már sokkal több idő eltelt és már előrébb tartok :). nem esett jól.

szóval nekem marad a gondolatnélküli meditáció :)

holovacz 3833 napja
holovacz képe

Bozót, köszi, érdekes :)

 

monique: jaja, egyszer már gondoltam rá, hogy kajakra hangosan fogom ezeket mondani és felveszem vmire, már csak azért hogy otthon meghallgassam, mit zagyváltam össze :D ... mert az a legérdekesebb az egészben, hogy a legtöbb dologra vissza se tudok emlékezni, miután hazaértem... de már ahogy sétálok haza is, próbálom felidézni, milyen gondolataim voltak és a felére sem emlékszem... és ettől olyan fura az egész legfőképp... én se hívom ezeket közben, csak úgy jönnek maguktól... és néha olyan jól összeállnak valahogy, és jó lenne másoknak 'továbbküldeni', de nem tudom, mert utólag már nem állnak olyan szépen össze... :) Nem kicsit bonyolult :D ... Abban amúgy teljesen igazad van, hogy nagyon el tudja vinni a futásról a figyelmet... tehát ha időre megy a dolog, ez nem túl szerencsés, de voltam már fordítva is, hogy azon lepődtem meg, milyen jó lett az időm, annak ellenére, hogy teljesen mással voltam közben elfoglalva... :P

 

De egyébként nem hiszem, hogy van futó, aki ne élne közben át különös érzéseket... szimplán a versenyzésért sztem senki sem csinálja... csak nekem ilyen újdonság ez, mert én a mai napig sem tudom elhinni, hogy képes vagyok 100 méternél többet futni... és nemcsak hogy képes vagyok, hanem egy teljesen új világot is felnyitott előttem, ami nap mint nap újabb izgalmakat tartogat, soha nem tudom, ma milyen 'kalandjaim' lesznek futás közben... :)

 

De eleget regéltem magamról, végtére is ez nem az én blogom, hanem Bozóté, úgyhogy lassan elcsendesedem... :):)

Bozót 3833 napja
Bozót képe

Regélj nyugodtan :)

 

 

monique 3833 napja
monique képe

holovacz: amikor nekem ez a gondolatfolyamosdi volt, akkor én emlékeztem utána, de valszeg az azért volt, mert próbáltam is emlékezni :) (vmi spec probléma volt akkoriban amire jöttek a gondolatok spontán, mármint h mi legyen a megoldás..)

 

ha egyszer felveszed tényleg a gondolataid hangosan akkor majd írd meg milyen következtetést sikerült levonni belőle :D

 

kalandok: na hallod, az erdődben elhiszem h vannak :)) csak a lelki kalandokhoz nem tudok hozzászólni :)

zilaci 3833 napja
zilaci képe

Bozót, a maga írásai rendszeresen gondolatmenést okoznak nálam (khmm... is) - így nézze el a grafomán megnyilvánulásomat ezúttal is. :)

A futás közben létrejövő tudatállapotváltozást (hormonális változások, jobb agyfélteke aktiválása, természettel való Egységélmény megélése, ilyesmi) számos helyen publikálták már.

Az is nyilvánvaló, hogy különösen a hosszú távokat futók között vannak (vagyunk, nem hárítom át :) ), akik nem elsődlegesen a sportteljesítmény miatt futunk hosszúkat, hanem időnként éppen ennek az állapotnak a (tudatos) felhasználása érdekében - alkotói tevékenységekhez, "ihletettséghez", érzelmek feldolgozásához, mentális nagytakarításra, akár gondolatok rendezésére.
Én azt hiszem, soha, egyetlen ultraversenyemen nem álltam azért rajthoz, mert a testem vagy a sikerélmény iránti vágyakozásom kívánta volna a megpróbáltatásokat - hanem lelki vagy szellemi élményre vágytam. A testemnek (és a több évtizedes edzésnek, mielőtt valaki nulláról az "élményért" belerohanna ilyenbe...) csak hálás vagyok, hogy kiszolgálja ezt a idióta hobbimat. :)
Ehhez - de szerintem csakis ehhez - jobb az egyedül futott ultratáv.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
2018-06 hó (1 bejegyzés)
2018-05 hó (1 bejegyzés)
2016-07 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-08 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (2 bejegyzés)
2014-07 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-05 hó (1 bejegyzés)
2014-02 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (2 bejegyzés)
2013-12 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (2 bejegyzés)
2013-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (1 bejegyzés)
2013-07 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (3 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-10 hó (2 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-06 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-11 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (3 bejegyzés)
2011-09 hó (4 bejegyzés)
2011-08 hó (3 bejegyzés)
2011-07 hó (4 bejegyzés)
2011-06 hó (4 bejegyzés)
2011-05 hó (3 bejegyzés)
2011-04 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (4 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (7 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (8 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (6 bejegyzés)
2010-08 hó (9 bejegyzés)
2010-07 hó (3 bejegyzés)
2010-06 hó (7 bejegyzés)
2010-05 hó (8 bejegyzés)
2010-04 hó (5 bejegyzés)
2010-03 hó (12 bejegyzés)
2010-02 hó (2 bejegyzés)
2010-01 hó (10 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (1 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (4 bejegyzés)
2009-08 hó (4 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (1 bejegyzés)
2009-04 hó (1 bejegyzés)
2009-03 hó (1 bejegyzés)