Hol is kezdjem? Mivel alapból úgyis ismerősök olvasnak itt, nem megyek vissza az (h)őskorba, kezdjük ott, hogy szokás szerint tervszerű felkészülés híján, de azért néhány ráhangoló futással ez elmúlt hetek edzésnaplójában, szándékoztam elkövetni egy maratont jelmezben ráadásul. Szombaton annak rendje és módja szerint meglátogattam a versenyközpontot a rajtszámomért, majd jól belaktunk a tésztapartyn kedves barátok-ismerősök társaságában.Nem ez a legfontosabb egy maratonban, de nekem ízlett a kaja és külön örültem az alacsony alkoholtartalmú citromos sörnek (ebből jól megittam Pocokharcsáét is) Lydérch jelmezét dekorálgattuk egy picit, aztán nekem le kellett lépnem, hogy emberi időben hazaérjek. Szokásos esti teendők után még babráltam picit a jelmezemmel aztán ágyikómba vonultam, hogy az odakinn szakadó eső dobolásától kísérve álomba szenderüljek. Hajnalban rikkantott az ébresztő, gyors öltözés, kocogás a buszhoz, a fővárosig zötykölődés közben körömlakkozás, rádióhallgatás, reggelizés :) Szerencsére az eső elállt, de minden előrejelzés további csapadékot és hűvös időt ígért. Elég korán értem a versenyközpontba, még a női ruhatár személyzetét is megleptem a Széchenyi fürdőben negyed kilenckor, amin viszont én lepődtem meg. Leadtam a holmim és lesétáltam ismerősökre vadászni, bohócorrot szerezni, magamra öltöttem a jelmezt, kiegészítettem még a sapimra tűzött platánlevélkékkel és tiszteletemet tettem az edzésonline-os talipontnál, ahol Pen-ék sok finom csokival vártak minket. Ismerkedés, fotózkodás után a Nike kamion felé vettem az irányt, hogy egy tesztcipőt szerezzek. Kaptam is egy szép Lunarswiftet (neutrálisat és abból a legkeményebbet kértem, ez volt az :P), sajnos nem zöldtalpú, az csak férfi méretekből volt :( így kénytelen voltam magentaszín talpat viselni, bár a cipő nagyrésze sötétszürke volt. Cipőről még lesz szó később. Pocokharcsával még visszamentünk Penhez, még pár fotó , majd indulnunk is kellett a rajtunkhoz, így a betervezett wc látogatás kimaradt.(ajjaj, plusz percek garantálva...) A 4:30-as iramfutók előtt álltunk a rajtfolyosóban, vigyorogtunk, dumáltunk, fotózkodtunk (többek közt egy puerto rico-i fickóval :) és hamar jött a visszaszámlálás majd a rajt (nem is hallottam, hogy durrant...) Pár perc idétlen ácsorgás után megindult a tömeg körülöttünk is és kirobogtunk a Hősök terére, ahol máris elkaszált egy kóbor gyalogost a futók rohama (mi a fészkes fenének kellett neki a legnagyobb tömegben átmenni??) Aki most a 42km részletes és útvonalhű leírására kíváncsi, kérem olvassa el Atom beszámolóját vagy valakiét aki emlékszik, de én sajnos csak pillanatképekkel és benyomásokkal szolgálhatok. Az eleje gyorsan ment, olyan 15km-ig repültek a kilométerek, buli volt. Néha rápillantottam az órámra, de nem foglalkoztatott az időeredmény annyira, mint korábban gondoltam, hogy fog :)Az eleje bőven hatos átlagon belül volt, aztán a budai rakparton volt némi lassulás, mert a félmaraton 2:07-nél ért. Közben rengeteg ismerőssel váltottunk legalább egy vigyort vagy Hajrá!-t és sok ismeretlen is megszólított, megdícsérte a jelmezem :)A szurkolók óriásiak voltak, a Futóbolondok megfelelő szekciója is kitett magáért! Az Operánál létrákkal, máshol hordót püfölve Sistergő és bájos kísérete adta a ritmust, köszi érte! Az időjárás kissé groteszk humora is megmutatkozni látszott, az előző napi napsütés után, most sűrű felhőbe burkolózott a város és az eső is egyre inkább rákezdett.Több külföldi is ferde mosollyal értékelte a humoromat, mikor "Nice weather, eh?" felkiáltással, vigyorogva melléjük robogtam :D Egy angol fickó konkrétan röhögött, mikor mondtam neki, hogy csak azért rendeltük ezt az időt, hogy otthon érezzék magukat :) A budai oldalon lefelé egyszercsak Elm köszönt rám és mellém lépett egy kis dumcsira, ami végül egészen a Lágymányosi hídig tartott, nagy köszönet érte, sokat segített! Jól eldumáltunk, mesélt az éjjeli Börzsöny terepfutó versenyről ahol pontőr volt és fontos technikai kérdéseket vitattunk meg, például hogy a fenébe lehet éjjel állat módjára futni a terepen majd délelőtt lazázni egy 3:30-as maratont iramfutóként :P , illetve hogy a Hoka cipők tulajdonképp nem jelentik teljes mértékben ellenpólusát a minimalista vonalnak :)Sajna Elm valamiért nem akart még tizensok kilit futni, így elkocogott a váltótársa befutójához, én meg folytattam utamat. Ezt a dél-budai kitérőt most sem szerettem, de legalább rövid volt és végig párhuzamosan ment a mezőny, így sasoltam a szembejövőket és vigyorogtam, bíztatni próbáltam a többieket. Néhányan igen hálás tekintettel néztek vissza, sőt mosolyogtak is :) A Szabadság hídhoz érve kezdett lankadni a lelkesedésem kb fordított arányban az eső és a szél erősségével. Eddig kifejezetten örültem a zordabb időjárásnak, mert a kánikulával nagyon nem vagyok kibékülve, de kezdett a kellemesnél hüvösebb lenni a szétázott holmiban és a szél nemcsak hűtött, de rendesen vissza is fogott a rakparton. Ráadásul elég demotiváló így a mezőny végefelé futni, ritkul is a tömeg, kevesebb a szurkoló, sok futó szenved, befordult vagy gyalogol.Könnyű belassulni vagy akár gyalogolni még ha valójában nincs rá szükségünk akkor is. Valahol errefelé meglátogattam egy toi-toit, mert a sok víz kezdett ingerelni :P A jelmez miatt picit tovább tartott, mint máskor... A hangulatot sikeresen megmentették a 35km környékén dolgozó frissítősök, akik maguk költötte indulókkal szórakoztatták a futókat és fantasztikus lelkesedéssel adogatták az innivalót a szakadó esővel, széllel dacolva :) Az utolsó 5km-t utálom a hosszú távokon, mert ez már olyan rövidke, hogy szinte el kéne röpüljön, de egyúttal nyomasztó, hogy még mindig menni kell, miért nem értem már oda :P Most sem volt másként, egy örökkévalóságnak tűnt a vége, de azért eljött a Nyugati és hamarosan a Hősök tere is. Ekkor vettem észre, hogy méterekkel a 4:30-as iramfutók mögött megyek. Mivel régóta elég lassan futottam és volt alkalma kihűlni az izmaimnak, nem mertem komolyabb iramváltást tenni a végére, csak lazán bekocogtam a célegyenesben. Utólag láttam, hogy 41 másodperccel csúsztam ki a 4:30-ból :)))