Már fél 6 előtt kipattan a szemem. Nem tudok tovább aludni, de van még egy órám ébresztőig. Felkelek, keresek egy doboz Isostart, felnyitom, lassan elkortyolom. Irány a mellékhelység. Elmegyek kávézni, utána ismét irány a mellkhelység. (Belenyugvásal fogadom, hogy szervezetem átállt a versenyanyagcserére. Indulásig még kétszer kell látogatást tennem.) Próbálom kitalálni hogyan is öltözzek, mára nem akarok hűtési problémákat. A reggelihez menet kiderül, hogy hidegebb van, mint a szobából látszik. Jó nagyot eszek, hosszú lesz ez a mai nap. Mindent berakok a táskába, majd a helyszínen döntök. Indulás Fonyódra. Az M7-es oldalában hó virít. A thermonadrág már borítékolható. Fölül lazábban öltözök, mint tegnap. A kocsiban lenyomok egy energiaitalt. Parkolás után krémezés, öltözködés. Szerkó csekkolása. Chip is megvan. Gyerünk a rajthoz. Még mindenki jól néz ki, frissen, vidáman beszélget, melegít. Péter Attila Neotont vokálozik. Inkább futnék. Pár bíztató szó az ismerősöknek. Rajthoz szólítanak. Gyűlnek a futók tele energiával, mosolyogva. Az időre sem lehet panasz, a nap süt, és felhő sincs az égen. Páros rajtok jönnek, türelmetlenül toporgok, mennék már. Végre bemondanak. Indulok, dugok, futok.

Ma is lassan kezdek. 2-3 km kell a bemelegedéshez. Előttem makaiviki Profi úrral. Ugyanaz az öltözetük, mint tegnap. Hihetetlen, hogy nem fáznak és nem merevednek el. Csapódom hozzájuk. Nagy baj nem lehet, ha velük tartok, tegnap jobban mentek, mint én. Nézem a pulzusom, 244. Naná, magasfeszültség alatt futunk. Bemelegedtem, hamar lecserélem a széldzsekimet mellényre. Szép nagy boly alakul ki, Monspart Saci meg is dícséri Vikit, hogy 5 fiú kíséri. Megy a szöveg, röpködnek a poénok. Egy szakállas srác narancssárga pólóban, Szöszi felirattal. Érdeklődöm melyik lánytól kapta. Felvilágosít, hogy ez a beceneve. Kifejezetten jól érzem magam, de a pulzuson már csak 144. Mindjárt eldőlök. Úgy érzem lépnem kell, elindulok, Szöszi is velem tart. Mára 150-es pulzust lőttem be. Ezzel is jól haladunk. Ma is minden frissítőnél eszem és iszom. Nem sajnálom rá az időt, tudom, hogy megtérül. Még beszélgetve is jól haladunk. Sokakat előzünk, de könnyedén megy. Sokáig futunk egy magas váltós srác után. Nem akarja magát megadni. Egy idő után azért feladja, aztán mi húzzuk Keszthely felé, bíztatjuk. A mai maratoni időm 3:35:54. Több, mint 5 perccel jobb mint tegnap!  Keszthely után megélénkül a szél, Elhagyva a vasutat észak felé, majd nyugatnak fordulva elkezdi rendesen cibálni mind az 58 kilómat. Az Afrika múzeum mellett szabályosan rá kell dőlnöm. Látom, hogy Szöszi erősebb, jobban bírja. Szinte ugyanazzal a sebességgel megy mint eddig. Én maradok a 150-es tempómnál. Ezzel viszont lassabb vagyok. Szépen el is lép. Inkább tartalékolok, még vagy 7 kili van hátra és holnap is nap lesz. Az 50-es tábla után kivehető, hová is kell felfutni Szigligeten. Nem izgatom magam emiatt, menni fog. Oldalról kapok egy kis havat. Semmiség. Ráfordulok a felfelé vezető kaptatóra. Vagy 200 m után még durvább emelkedő következik, ráadásul termésköves út, a két szélén néhol homokkal feltöltve a kátyúk. Ez már a befutó. Sokan bíztatnak. A tetején hallom a zenét. Most sem futok ész nélkül. Nagyon megnézem, hova teszem a lábam. Nyugodtan felkocogok. Pulzus 155. Dugás, leterítenek. Az időm 4:37:42. A tervezett 5 óránál azért jobb. Jól esik a sör. Kétszer is.  Gyorsan megyek gyúratni. A levegő is lehűlt, fázom. Megint hamar sorra kerülök. Kicsi a hely, de legalább könnyű belehelni ennyi embernek. Egy középkorú kedélyes hölgyhöz kerülök. Hamar megtalálja az érzékeny pontjaimat. Néha felvisítok, mint vett malac az új ólban. Bárhova nyúl rángatózok, sziszegek, majd leugrok a boncasztalról. Szerintem mindenki rajtam röhög. Ott voltam mind a három lányom születésénél, de a fájdalomküszöböm mégis elég alacsony. Csak közelít hozzám, de már feszülnek az izmaim. Nyugtatom, hogy csinálja csak ahogy kell, nem számít a fájdalom. Tudom, hogy hamar rendbe jövök ma is ettől. Száraz ruhát veszek, megyek a forró teámért, amit Norbi kért ki nekem. Nagyon jól esik. Ma is nagyszerűen kísért és még most is gondoskodik rólam. Soha rosszabb logisztikai támogatást! Nézek kifelé az ablakon, hát akkora pelyhekben esik a hó, mint még télen sem.  Hamar beterít mindent, a metsző, viharos szél kegyetlenül hordja mindenhova. Nem irigylem a még kinn lévőket. Laci barátom némi cinikus felhanggal megfogalmazza véleményét: "Időben be kell érni." No comment. Fotózás, videózás az orkánban. A rossz nyelvek szerint a holnapi nap sífutás lesz.   Visszaindulunk, remélem mindenki túléli ezt az ítéletidőt. 

   A szálláson ugyanaz a menetrend, mint tegnap. Először fürdés és lábápolás. Lett egy vízhólyag a jobb lábam mutatóujja tetején. Szerintem meggyűrődhetett a vadi új zoknim. Szóra sem érdemes, kiszúrom ollóval. Vacsora után bemutatnak ET-nek. Ez egy masszírozó szerkezet, és tényleg úgy néz ki, mint ET. Bevállalom. Újra visítás, rángatózás. Még az alap rezgésszámot is nehezen bírom, nem kell feljebb csavarni. A többiek persze jól szórakoznak. Végre vége. Kezdődhet a Tamás névnap. Sör, aztán feltűnik Virág Zoli, egyik kezében pálnkás, a másikban borosüveggel. Ők meg Zoltán (pót)névnapot és születésnapot ünnepelnek. Azt mondja, ebből a páleszból szokták megkínálni az edzőtáborban a jobb kondiban levőket. Garantált formahanyatlás az eredmény. Most már kíváncsivá tett, iszok is belőle. Félnivalóm nincs, nem járok edzőtáborba. Maga a pálesz finom, de inkább folytatom a sör-boroskóla mixet. Megkapjuk az eredményeket. Kategóriámban a 6. lettem. A km átlagom: 5:14. Jobb mint tegnap. A csapat is jól ment. Kicsit előbb megyek aludni mint tegnap, a két gyúrás kikészített. Megint fél 7-re húzom az órát. tuti elalszom addig. Felpolcolom a lábam, betakarózok. Zavar a villany, törölközőt teszek az arcomra. Pár perc múlva már alszom is.