Jó rég írtam blogot.:)Most is egy kis borocska,hozta meg az ihletet,ha meghozta,mert nem igazán tudom,mit írjak,pedig sok gondolat jár a fejemben.Január másodikán kezdtem újra a futást,azzal a céllal,hogy jobb legyek,mint a  pár évvel ezelőtti önmagam.Az a pár évvel korábbi énem úgy 2001-2002 tájékán volt.Újrakezdtem,nagy lendülettel,kétségekkel,de egyben bizakodással.22 éves vagyok,és nem tudtam,vajon nem késő-e?Nem öregedtem ki a szakmából?Csináltam az edzéseket és elég türelmetlen voltam,mert nem voltam valami elégedett a kezdeti időeredményeimmel.De mindig akadt valami apró jel,ami mutatta a helyes irányt.A sárga út.:)Mi is következett?Nem igazán tudtam,vajon hogyan kéne edzeni?Mert az egyesületben való futásról már lekéstem.Nemsokára erre a kérdésemre is választ kaptam,mert rátaláltam Arthur Lydiard edzésmódszerére,és a kezdetektől éreztem,hogy nekem ez az edzésterv kell!Ez az igazi!:)Aztán jött egy komoly fordulópont,és egyben egy komoly munka.Elkezdtem keményen melózniés féltem is,hogy vajon,hogy marad energiám az edzésekre?Főleg,hogy tél volt,sötét volt,nem volt egyszerű kimenni edzeni.Volt egy kisebb hullámvölgy,de úgy érzem,pont ettől az időszaktól lettem keményebb futó!Jött a versenyszezon,egyre később sötétedett,lassan elkezdhettem terepen futni újra,és jöttek a kezdeti apróbb sikerek is,amik lökést adtak a folytatáshoz.Várkert futás az "ovisok" között.:D(1.),Föld Napi Verseny(1.),Észak SE versenye(2-3.?),Nomád 15 teljesítménytúra(1.),végül a főpróba:Ózdi Hegyi Futóverseny(4.hely).Mentem,csináltam,és hála a Jóistennek,mindig olyan eredmények jöttek,amik önbizalmat,lökést adtak a folytatásra!A km mennyiségemmel nem lehettem/lehetek igazán elégedett,de ha edzés volt,mindig keményen odatettem magam.Akkor nem volt lazítás,csak néha,ha laza futás volt előrva.:)Szóval igyekeztem és terveztem.Mennyit kattogott,kattog az agyam a futáson!Tempók,számítások,versenyek,álmok,kötelességek...Sorolhatnám.Önmarcangolás,hányszor,ha kihagytam 2-3 napot.Talán ezért vagyok jobb a régi énemnél,mert sokkal nagyobb a szívem és rutinosabb is vagyok.Mert az sem mindegy,hogy fejben hogy áll oda valaki a rajtzónába.Közeledett a nagy verseny,a Bükki Hegyimaraton 10 km-es távja.Annak idején majdnem mindig csalódással ért végek a verseny,főleg 2002-ben(ugyanilyen esős időben,mint most),utána 1 órán keresztül csak ültem és néztem ki a fejemből.Mindig is az volt az álmom,hogy egyszer én is ott állhassak a hatos dobogón a kedvenc versenyemen!Mikor újrakezdtem a futást,csak távoli álomnak tűnt,de idővel egyre valósághűbbnek tűnt a dolog.De még egy nappal a verseny előtt is azt mondtam,hogy egy jó nagy adag szerencse és csoda kell az első hathoz.Csoda történt,sikerült!:)És ez adja reményeim szerint majd az eddigi legnagyobb lökést a folytatásra.:)De Nélkületek nem sikerült volna!A rengeteg bíztató hozzászólás,Sárkány kitartó szurkolása a kezdetektől,RunningLaca szavai,pl.:"Jó lenne,ha hinnél magadban,Az álmok azért vannak,hogy valóra váltsuk őket",és mennyi Mindenki,aki biztatott,segített!:)A Szüleim,a Kollégáim,a Barátaim támogatása.Isten segítő keze.Mindenkinek köszönöm!De a versenynek végeés most új kihívások elé kell állnom.Keményebben kell majd edzenem.Célok:Tartósan 4 percen belüli km-k alá kerülni,jövőre a Hegyi Futó OB-n minél jobb eredményt elérni,és készülni rá,felkészülési versenyekkel,minél jobb futásokkal,minél jobb edzésekkel!Következő versenyek:Bancanská 10(még nem biztos),Jabil 1/3 Maraton.Edzeni fogok,mert jó eredményeket szeretnék.Szóval mégegyszer köszönök Mindent Mindenkinek!Ne haragudjatok,hogy neveket nem említek,de 1.Nem szeretnék kihagyni senkit,2.Lusta vagyok.:D Végszó:A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!