A hivatalos statisztikákban ez második nekifutásom,de igazából az első,így a 2008-as próbálkozást a K-40 kategóriába sorolom mert sajna rossz helyre neveztem,fiatal voltam és bohó :)

Azóta nem próbálkoztam,nem mentem terepre vagy jégre viszont továbbra sem értettem,hogy miért kell a hegyeken,völgyeken,erdőn,mezőn,szántón futni mert ott úgysem lehet gyorsan menni.És amit nem értek azt meg akarom érteni és egy próbát megért ha erre a terepre merészkedem újra legfeljebb nem sikerül.Aztán ha már úgy alakult,hogy ilyen futóbarátaim vannak (akik jóban-rosszban velem vannak és kitartanak a végsőkig mellettem :))  ) akik ilyen terepen futnak akkor miért ne csatlakozhatnék hozzájuk?Így történt,hogy Yoyookát felhívtam és megkérdeztem tőle,hogy velük tarthatok-e?Yoyooka csapata Farkasból,Bökiből,Galoppból állt addigra össze.Mondta,hogy persze és de jó lesz az anyjaúristenit neki! :) Na,ebben én nem voltam annyira biztos,de mivel telefonban beszéltünk Yoyooka nem látta az arcomat. :) Pénteken beszereztem gyorsan még egy túratáskát és sok szendvicsnek való alapanyagot mert enni jó! :)

Szombat reggel pont odaértem még a csapatunk itinerjeinek pecsételése előtt így bedobtam a közösbe,de amikor Yoyooka mondta,hogy nem lesz depónk félúton akkor kicsit kitört a frász mert a cipőt szerettem volna előreküldeni mert 50kilinként szoktam váltogatni,De ha nincs akkor nincs,legfeljebb kicsit szenvedős lesz a második fele.Elindultunk 7:26kor és verettünk rendesen,de ahogy beértünk az erdőbe az aszfaltút után egy ellenséges néma erdő fogadott,mondtam magamban,hogy én sem szeretlek,de legalább tisztellek te hüje erdő! :) Bökit nagyon gyorsan előléptettem étekfogónak mert a hátizsákomból bámulatos gyorsasággal tudta előszedni a szendvicseimet,meg is ettem az első 2 órában 4-5 darabot,aztán kicsit bóklásztunk a Pilisben miközben az eső esegetett,de ez nekem pont jó volt mert az emelkedőkön nagyon kimelegedtem és a sík és lejtős szakaszokon jólesően hűsített,a felsőm meg így is úgy is csuromvíz volt.Volt olyan esős rész ahol szembe kaptam az esőt szó szerint így a sós izzadtság is befolyt a szemembe,szentségeltem is magamban és mondogattam,te hüje eső ne ess már! :) Aztán Galopp ahogy ereszkedett lefelé mögöttem a csúszós lejtőn kétszer puffant,körbenéztem,sehol egy kósza medve,akkor viszont nem értettem,hogy miért dobta magát hanyatt? :) De így utólag jutalmazom önfeláldozó tevékenységét és előléptettem medvefogónak mert csak engem próbált védeni ha jön a medve akkor én el tudjak szaladni. :) Ahogy futottunk igyekeztem távolságot tartani mert a futó lábakon kívül szerettem volna egy kis tájat is nézni,de nem volt szép mert minden csupa zöld volt és sehol semmi kékség csak az ég,de ha az eget néztem akkor mindig botladoztam a hüje egyenetlen talajon.Megmásztuk a Getét is,aztán leereszkedtünk róla,elfutottunk Hegyeskő mellett a magas zöld mezőben,aztán tokodi pincéknél megettem 2 zsíroskenyeret uborkával,bár azt hittem hogy valami főtt kaja lesz,de nem.Aztán jött valamikor Mária-kút is ahol megkérdeztem Yoyookát hogy nem fog ez szaporára fogni bennünket,azt mondta,hogy nem.De engem igen,annyira legyengültem a mérgezett víz elfogyasztása után után hogy kijött belőlem minden és 10-15 percig csak szédelegtem az úton,aztán gyorsan megettem 3 szendvicset és akkor kezdtem el menni Yoyookáék után mert otthagytak csúfosan az út mellett,még jó hogy nem jött a medve legyengült állapotomban. :) Meg különben is hulljon a férgese?,nem igaz? :)

Mentem mendegéltem tovább,Bányahegyig próbáltam nyomni,ott nem is mentem az e.ponthoz,hanem egy víz vétele után rohantam tovább,mert Szaszáék nem látták Yoyookáékat ami tetemes időveszteséget jelentett,Szaszától kérdeztem merre kell mennem,mondta csak a kéken aztán a sárgán,de azt nem mondtam neki,hogy nincs térképem. :) Aztán Bányahegytől Koldusszállásig nagyon jót mentem,bár a végén már kezdett rámsötétedni és a vértestolnai műúton elkavartam (itt mintha láttam volna Bökit belibbeni 1,5 kilire tőlem az erdőbe),de eltévedtem és 1 kilis kitérőm volt,ellenben Koldusszálláson eszembe jutott hogy mire használják a túrázók az e-pontot és megkérdeztem,hogy átmentem-e már? :) Mondták,hogy nem,hívtam Yoyookát,de ők Bányahegyen hagyták az itineremet,na vazze,volt egy kósza gondolat bennem,hogy visszafutok érte mert kellett az oklevél nagyon,de Yoyooka azt tanácsolta,hogy pecsételteljenek bárhová és akkor az jó lesz.Ott kb 10 perc volt a különbség,de már a lábfejem tappancsai nagyon kész voltak,alig bírtam ránehezedni mert érzékenyek lettek és minden kavicsot éreztem a cipőn keresztül is,így Yoyooka felajánlásával nem éltem,hogy fussak gyorsan utánuk.pedig lehet hogy így kellett volna tennem,de nem ment már.Aztán rám köszöntött a sötétség,na gondoltam magamban,Blue,neked annyi,itt vagy a sötét és ellenséges erdő közepén,jönnek a medvék oszt megesznek,de mivel addigra már elfogyott mind a 12 szendvicsem,almám,banánom,csokim,sós mogyoróm,stb,gondoltam,hadd jöjjenek csak a medvék és én eszem meg őket! :) De nem jöttek,így maradt az az opció,hogy leküzdöm magam a végéig mert arra emlékeztem hogy ott van főtt kaja.:) De előbb a baji vadászházat kellett megtalálnom,még jó hogy vittem fejlámpát :),így próbáltam követni a sárga jelzést de néha elszállt az időérzékem és ki kellett tapasztalnom azt hogy hogyan kell mennem a fejlámpával és világítani az utat és a fákat egyszerre,így néhányszor eltévedtem.Jöttek utánam néhányan de el is mentek mellettem mert jobb volt a tempójuk,itt előzött meg Bozót és Miki is akiket messziről hallottam már,na nem a futás zaját hanem a csacsogásét. :) Aztán leértem a vadászházhoz,kicsit üldögéltem a tűz mellett aztán körbe körbe mentem a vadászház körül mert nem találtam a jelzést,így vártam 10 percet 2 túrázóra akikkel utána együtt haladtunk tova illetve lefele ami nagy szenvedés volt az érzékeny tappancsommal,és amikor leértünk Tatára akkor kb 20-25 percet mentünk össze vissza a városba,majd hajnal 1:15kor átléptem a cél küszöbét hangos hüje erdő felkiáltással. J Oklevelet majd később kapok,postán azt mondták,Az összidőm 17óra:49perc körül alakult,és izomzatilag teljesen jó voltam,csak a tappancsom nem,de nem baj,ez így alakult mint első K-100.

Hüje erdő! :)