Vannak olyan percek, amikor még így évvége tájt is jó érzés suliba menni....:-)
A mi iskolánkban már második éve van sportéjszaka, amikor egyik délutántól másnap reggelig bezárkózunk, és "Mozogj, ne aludj!" jeligével egész éjszaka sportversenyek vannak. Igaz, másnap hajnalban már mindenki állva alszik, de megéri...a hangulat fantasztikus, kiváló közösségformáló alkalom, szurkolunk, ápoljuk és támogatjuk egymást, hatalmasakat beszélgetünk, és még a megrögzött gyárkémények is füstmentesek (legalábbis a hiszékeny tanerők hajlamosak ezt bevenni:-) ). És még az egyébként legkezelhetetlenebb srácokról meg a legmufurcabb kollégákról is kiderül, hogy tulajdonképp tök jó fejek:-)
Idén ráadásul szerencsénk is volt, mert potom pénzért megkaptunk egy fitness centert, ami nagyon jó helyszínnek bizonyult.
Én először a szendvicsgyártásban domborítottam. Aztán szurkoltam az osztályomból verbuvált csapatoknak a röplabda-, meg a focimeccseken. Végül felbátorodtam, és kipróbáltam a squasht, az evezőpadot, a sífutógépet ( a mozdulatokat szeretem, és ez legalább nem csúszik!!!:-) ), egy kis pilatest is bevállaltam. Még lehetett ping-pongozni, aerobicozni, úszni, szaunázni, jacuzzi is volt...Sajnos, a futópadok nem működtek.
Ja, és a jó hangulat kedvéért van csapatnév-, mez-, és indulóverseny is. Igaz, idén szerintem a "Legszebben alvó szerelmespár" címet nem tudjuk kiosztani, mert senkit nem látam aludni...Legfeljebb a falnak dőlve szunyókálni:-)...

Erre az esetre kicsit keserű szájízzel emlékszem.
A srácok szeptemberben kezdtek karatézni. Nagyon komoly edzéseken vettek részt, hetente 2×2 óra, nagyon jó edzők, hatalmas lelkesedés. Ezért aztán nagy megtiszteltetésnek vettük, hogy Karácsony után már mehettek is vizsgázni. Rettenetesen készültünk a nagy napra...ami azért nem volt felhőtlen:-(
Az még hagyján, hogy el kellett utaznunk valahova Világvége Felsőre, ami nekem eléggé komoly próbatétel volt, de amikor megérkeztünk fél 9-kor, közölték, hogy a tényleges vizsga csak délután 3-kor lesz, addig edzőtábor...gyerekenként 4000-ért. Ettől kezdett kellemetlen érzésem támadni, és félve megkérdeztem, hogy na és a vizsgát mennyiért vállalják be? Hát, az 3000 volt fejenként...Úgyhogy kezdett az az érzésem támadni, hogy ez az egész leginkább a pénzről szól...Ez pedig csak erősödött, amikor kiderült, hogy aki olyan remekül teljesített, hogy mindjárt 2 kyu-t ugrott, az még ráfizethetett a vizsgadíjra.
Szerencsére azért a srácoknak volt sikerélményük, narancssárga övesek lettek!:-) (Még szép, ennyi pénzért:-)!) Így legalább boldogan megvásárolhattam az új öveket is:-):-):-)