Az úgy kezdődött, hogy tavaly az osztályom megnyerte a teremdekorációs versenyt, és kaptak egy tanításmentes napot. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ennek örömére megnézzük a bécsi adventi vásárt. Farkasordító hideg volt, jeges szél fújt, a kolláganőmmel pedig megdöntöttük az elfagyott kézzel való térképböngészés rekordját. Ennek ellenére minden nagyon szép volt, bár az én töritanár-lelkemnek az volt a legnagyobb siker, hogy a gyerekek zokszó nélkül, önként és dalolva mentek múzeumba-hogy egy kicsit átmelegedjenek:-)

Mit hoz a sors, idén ismét remekeltek a teremdekorációval, megint nyertünk egy napot- és persze megint Bécs volt az úticél. Nem is bántam, már betéve tudom a térképet, Bécs nevezetességeit, az időjárás rosszabb nem lehet a tavalyinál... Még tartottam egy kis lelki előkészítést, miszerint a múzeumlátogatás nevű csapás elkerülhetetlen, ez ugyanis tanulmányi kirándulás címen fut, amit ők szeretnének, azt bevásárlóturizmusnak hívják, és sajnos nem az iskolában szervezik...:-)

Na, lelkes kis csapatunk el is indult csütörtök reggel, szomorú, borongós időben. Aztán ahogy haladtunk nyugat felé, jött a hó, havas eső, egyre erősödött a szél...poroszkáltunk az autópályán....Mikor megérkeztünk, rögtön tudtuk, hogy lehet rosszabb az idő a tavalyinál...mert most a jeges szél szúrós ónos esőt fújt a képünkbe. Egy zokszót nem hallottam, amikor a buszról rögtön a Természettudományi Múzeumba mentünk....Sőt, pályám csúcsának tekinthetem, hogy egy óra múlva többen megkérdezték, hogy muszáj kimenni a múzeumból????:-) Végül nagylekűen letettem a több órás városnézésről (csak egy kicsit barangoltunk a  Burgban), kiselődásokról, csak azt kötöttem a  srácok lelkére, hogy csak mértékkel fogyasszák a forralt bort....:-)Sőt, a nap végén prédikálni sem tudtam nekik...nem a sok puncs miatt, hanem mert tisztára befagyott a szám:-)

 Azért így is hangulatos volt a kivilágított Bécs, meg az adventi vásár.Mindenesetre már most elkezdek keresgélni, hogy jövőre melyik múzeumba meneküljünk majd a zima elől...:-)