2 hozzászólásEljött az idő, hogy belekostóljak egy nagyobb távba. Izgatottan várom az érzést és a távot. Igyekeztem felkészülni, remélem sikerült. Több mint egy éve futok rendszeresen és a 10 km lefutása nem okoz problémát, sőt. Úgy érzem 10 km fölött kezdődik számomra az élet. Egy évvel ezelőtt is így gondoltam. Nehéz megmagyarázni, hogy miért. Egy új dimenzióba kerülök, ahol jó lennem. Mindig felidézem magamban az eddigi élményeket és vágyom rá. Furcsa de ilyenkor az ember egoja érvényesül. Minden ilyen teljesítménykényszer és érzés csak a földi egomat szolgálja ki, azt amit a földön érzékeimmel megtapasztalhatok. Egy új módszert találtam ki, amit a későbbiekben fel fogok használni. Átevezek a lelki oldalra és erre nagyobb hangsúlyt fogok fektetni. Sprirituális szinten szeretném megtapasztalni azt, ami az egomon kívül van. A futás számomra a teljességhez vezető út. Ezt nem tudom megmagyarázni és félelmetes ahogyan leírom. Ilyet pár évvel ezelőtt nem írtam volna le de érzem, hogy most ezt meg kell tennem.
--------
Tapasztalatból tudom, hogy nincs jobb meditációs módszer mint a futás. Azt hiszem, hogy ez csak szabad levegőjű terepre igaz. A terem beszükiti a lehetőségeket, sok a zavaró tényező. Igazán csak kb 30 perc után fogékony a lélek. természetesen rá kell készűlni és az ilyen futásoknál a laza egyenletes tempó az ideális. Örülök, hasonló gondolatokat hallok másoktól is. Biztosan igaz, hogy test és lélek harmóniája az igazi öröm.