Vasember lettem!!! Most már én is tudom milyen érzés átfutni a célon egy ironman után. Felemelő, az biztos! Abban a pillanatban olyan furcsa érzés keríti hatalmába az embert, hogy azt csak az értheti meg, aki már érezte. Belőlem is kitört az előtte megtett 226 kilométer összes fájdalma, és szenvedése, és bevallom kicsit lekonyult a szám széle, és talán még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Tényleg van abban a mondásban valami, hogy „Ezer ok van arra, hogy feladd, és mindössze csak egy, hogy befejezd.”

Fogalmam sem volt előtte mire számítsak, és ez egész héten annyira nyomasztott, és stresszelt, hogy teljesen agyára mentem a körülöttem lévőknek (ezúton is bocsánatot kérek tőlük). Éppen ezért kihasználtam a Zánkán nyert 1 hetes nyaralásom, és elhúztam kikapcsolódni. Jót is tett. Majd közeledve a hét vége felé egyre jobban éreztem magam. Tudtam, hogy erős vagyok, és felkészült, csak még el kellett hitetnem magammal.

Péntek délután érkeztem meg Nagyatádra. Felvettem a nevezést, tettem-vettem, leadtam a futócuccomat, majd elhagyva a várost kikocsikáztam Csurgóra, ahol a szállásom volt. Iszonyatosan teliettem magam! El sem tudom mondani mennyire. Majd megnéztem még 2 filmet dvd-n, csak hogy ne a másnapon idegesítsem magam, és ezzel jól el is álmosodtam.

A verseny napján 5-kor ébresztett az órám. Nem akartam már nagy zabálásba bonyolódni reggel, csak 2 banánt vertem be, és már pattantam is a kocsiba. Vak sötétbe indultam Gyékényesre, de nem kellett aggódnom, hogy eltévedek, mert hamarosan egy szép kis karaván közepén találtam magam. Leérkezés után még egy kis bicikliszerelés, gélragaszgatás, meg ilyenek. Bedepó, wc, és már a parton is voltam úszósapkában. Igazából időm sem volt felfogni, hogy most egy majd 9 órás küzdelem vár rám.

Kevés úszásbemelegítés után, kigyalogoltam a rajtvonalhoz, és 300-ad magammal vártam annak a bizonyos ágyúnak az eldurranását.

A rajt ellövés után próbáltam rögtön Balázs lábvizére ugrani, csakhogy erre Zoli is igényt tartott. Ezért volt egy kis lökdösődés köztünk. Nem éreztem magam túl jól, talán a testem még egy kicsit az ágyban volt. Aztán 4-500 méter körül ébredtem fel, és már csak 2-en úsztunk az élen Balázzsal. Kb. 1500-ig mentem vele, és utána hagytam elúszni, mert nem esett jól az irama. Inkább szépen komótosan a saját tempómban úsztam. A második kör vége felé bevallom már eléggé fáztam, alig vártam, hogy a partra evickéljek. Kifutás közben borzalmasan jó érzés volt a tömeg bíztatása, hiszen a verseny közben annyira egyedül van az ember, ilyenkor minden ilyen pillanat nagyon tud doppingolni. Szóval másodikként ugrottam a bringára. Kis öltözködés, helyezkedés után lassan felettem az utazópozíciót, és elkezdtem tolni. Meglepően jó érzés volt, bár egy kicsit még macskás voltam az úszás miatt. 10 kilinél ért utol a „Bringakirály”. Kegyetlenül elsuhant mellettem. Esélyem sem volt ráállni az iramára, pedig én is haladtam! Azért látótávolságon belül maradt 40 kiliig, így maradt valami motivációm. De utána semmi, csak a falvak lelkes szurkolótáborai öntöttek belém erőt, ami kellett is mert egy kicsit elanyátlanodtam Nagyatádba érve. 75km=1óra52perc! Láttam a kijelzőn. Hűha! Akkor haladtam! Nem is lassan. Akkor lehet, hogy jogos volt, hogy kicsit elfáradtam?!

Mindenesetre az első kiskörre fordulva, még tökéletes kontroll alatt tudtam tartani magam. Szépen meg is tettem, de ahogy másodszorra érkeztem vissza Nagyatádra, észrevettem, hogy  hoztam Zolin! Hát ekkor szépen jött is az a bizonyos „vörös posztó effektus”. És a második kiskörre úgy romboltam ki mint egy fékevesztett állat! Nagyon megindultam, szét tudtam volna tépni a láncot, plusz még a közönség buzdítása is rádob egy lapáttal. Mint utólag kiderült ezt nagyon nem kellett volna, mivel a harmadik körre teljesen megfeküdtem. Nagyon nagy szenvedés volt, és még a Józsi is utolért. Viszont én is Benőcs Zolit. Így maradtam a 3. helyen a kerékpár végéig. Ha így utólag belegondolok 170 kili környékén esélyt sem éreztem arra, hogy akár egyet is tudok majd lépni a futópályán. A depózásom nagyon kényelmesre sikeredett. Kedélyesen elbeszélgettem az öltözőben a nénivel aki a zsákokat adta ki. Egy kis pisilés, és usgyi ki a futópályára.

Meglepően, a körülményekhez képest frissen indultak el a lábaim. És ahogy utólag az eredménylistát nézve látom, hogy 4óra 39perces nettó kerékpáros időm lett! Ez 38,5 km/h átlag. Ahhoz képest, hogy 5 órát terveztem…

Hát elég lett volna egy 4:50 is mert ezt kamatostul megfizettem a futáson. Bár annyira nem haltam be, de iszonyú volt átütni azt a sok holtpontot. De gondolom ezt nem kell kifejtenem azoknak akik ugyanúgy végigcsinálták. Egyszóval 30 kilitől a végkimerültség, és az ájulás határán lötyögtem.

Így utólag szeretném megköszönni a TVK-s csapat segítségét, a frissítéseket, a jó tanácsok, és a szurkolás.

A lényeg, hogy célba értem, és nem is akármilyen idővel: 8:48:52! Nagyon örülök neki, és elégedett vagyok. És bár a futás közben ezerszer is megfogadtam, hogy soha többet, ahogy átszakítottam a célszalagot, tudtam, hogy ennek lesz még folytatása…

Étkezés. Hát ez bizony egy nagyon sarkalatos pont. A mindennapi étkezésről szólva. Én a következőképpen étkezem nap közben: Reggel ami jólesik, minél változatosabban, talán még némi „bűnözés” is belefér, úgyis az egész napos jövés-menésben lemozgom. De általában toast-ot szoktam enni, 3 tojással, mellé megiszok vagy fél liter tejet (tudom a legújabb hullámos szakirodalom szerint a tej „méreg”, de nagyon nem tud érdekelni, mert én imádom.) Különben is én azt vallom, hogy valamilyen szinten azt egyen az ember amit megkíván. Persze mértékkel! Fontos, hogy sosem szabad degeszre ennie magát az embernek! Sőt, bőven meg kell állnia előtte, hiszen mint tudjuk a leglassabb inger a teltségérzés. Én is inkább próbálok többször enni kevesebbet. Ebédre általában tésztát, vagy egyéb más gyorsan lebomló szénhidrátot fogyasztok. Ilyenkor fontos, hogy mit eszek, mert a délutáni edzésen nem akarok rosszul lenni. Messze elkerülöm a nasikat, „lyukas kalóriákat” (ide értem a péksütiktől kezdve turó-rúdikat, chipszeket, kekszeket, fagyikat… meg ilyeneket). Amúgy sem szabad ilyeneket enni, mert semmilyen haszna, és tápértéke nincs. Illetve, ahogy mondani szokták, „ettől csak falnak megy az ember”. Ha 4-5 óránál több telik el az ebéd, és az edzés között, akkor betolok pár müzli szeletet, csak, hogy ne érezzek éhséget. Vacsorára mindig sok fehérjét fogyasztok, ilyenkor már kerülöm a szénhidrátokat. Nagyon jó viszont ilyenkor a barnarizs, tonhallal, vagy bármilyen hal, csirke, nem túl nehéz húsok, salik. A lényeg, hogy vacsira kevés szénhidrát, édesség pedig tilos!

Verseny előtti étkezés. Na ez megint érdekes kérdés. Attól függ milyen versenyre készülök. Mert másképp étkezek egy sprinttáv, és másképp egy középtáv, vagy neagyisten ironman előtt.

Sajnos nekem kényes a gyomrom, így nagyon oda kell figyelnem mit eszek előző nap, és főleg a verseny napján. Ha olimpiai-, vagy féltáv vár rám másnap, előző este fullra eszem magam tésztával! (azért olimpiai táv előtt nem annyira). De pl. a zánkai féltáv előtti tészta-partin 4! adagot ettem meg. A verseny napján szigorúan csak üres tésztát eszek. Kizárt mindenféle édes cucc, és egyéb zsíros ételek, csak tészta, kevés sajttal. Folyadékot is sokat kell bevinni, ha meleg várható a versenyen. De folyadékból is izotóniást!!! És ha kánikula várható, akkor betegre iszom magam! Szó szerint. A 2002-es Mexikói VB rajtja előtt 30 perccel, megittam 2 liter folyadékot!!! És 14. lettem! Érdekes módon szinte csak én nem dehidratálódtam végképp a 36 fokos, 75%-os páratartalomban. Engem is megfogott a meleg, de nem annyira, mert feltöltöttem a folyadékraktárakat. Egy hosszabb táv előtt, már előző nap meg kell kezdeni ezt a folyadékfeltöltést!

Ha ezt betartom, tudom, hogy verseny közben nem lesz gondom WC ügyileg. A kulacsban általában (ez most a reklám helye lesz), Scitec – Isotec-et töltök. Sok izotóniás cuccal próbálkoztam, de nekem ez vált be leginkább. Amellett, hogy szerintem arányában a legolcsóbbra jön ki és, a szokásos ásványi anyagokon kívül tartalmaz maltodextrint, dextrózt, és fruktózt is. Nem szeretem a géleket. Még olimpiai távra is inkább energiaszeletet viszek. Nyúlik-nyálik, ragadok tőle, és túl édes, ami beindíthatja a hasamat. Müzli ugyanez! Ha túl sokat eszek, beindul a WC-járat. Ivás verseny közben. A legfontosabb! És próbálok csak izotóniást nyomni. Remélem az ironmanen sikerül majd ez az egyéni frissítő feladás, mert nem akarom az utolsó 100-at csak vízből megoldani.

Erősítés!!!! Egy következő bejegyzésben írok róla mert fontosabb mint bárki gondolná!!!!

Ez bizony triatlon! Senki sem mondta, hogy könnyű, sőt szerintem a világ egyik legkeményebb sportja. Rengeteg lemondás, fájdalom, kudarc, és néha siker. De épp ezért csináljuk! Ez a kőkemény vasemberek sportja, nemhiába nevezték el ironmannek a „királytávot”.

Nyakig benne vagyok életem első ironman versenyére készülésben. Gondolom rajtam kívül még vannak egy páran az országban. Valóban nagyon nehéz összeegyeztetni a felkészülést, a munkát, és a családot. Szerencsémre az utolsó 4-5 hétben csak erre koncentrálva tudok edzeni, és minden tiszteletem azoké, akik életében csak a második, harmadik helyet tudja elfoglalni ez a 3 tusából álló sport. Sokkal többre tartok egy élsportolónál egy családos embert, aki munka, gyerek mellett még képes annyi erőt, és időt kisajtolni még magából, hogy összerakja a formáját a versenyekre. Remélem az előző blogbejegyzésemben, és ebben is tudok pár hasznos tanáccsal, ötlettel szolgálni nekik, és másoknak.

Regeneráció! A legfontosabb! Tulajdonképpen a pihenési fázisban fejlődik az ember. Ezért ezt tartom a legfontosabbnak. Viszont ez nem azt jelenti, hogy néha nem szabad kizsigerelni egy kicsit a szervezett, hiszen erre reagálva, ezt túlkompenzálva, egy magasabb szintre léphet. Sokszor belenézek mások edzésnaplójába, és értetlenül szemlélem azokat az edzéseket, amikor szinte egész héten, minden nap ugyanazt edzi a kedves delikvens. Ez nem vezet fejlődésre. Márhogyha ez a cél. Lehet, hogy túl fejlődés centrikus a szemléletem, de én csak így tudom elképzelni ezt az egészet. Mert a fejlődés a lényeg!

Tehát, mint az előző bejegyzésemben is írtam, én egy héten minden sportágból nyomok 1 résztávos edzést (úszásból lehet több is mert az nem viseli meg annyira az embert). Viszont a legfontosabb, hogy ki is tudjuk mindezt pihenni. Pihenés alatt nemcsak az alvást értem. Sőt!

Néha sokkal jobban kipihenem magam egy aktív nappal, amikor teljesen mást csinálok, mint az edzés. Persze a minőségi alvást nem lehet pótolni, ezért azt vallom, hogyha tökéletes regenerációt akar az ember, bizony 10-kor (de legkésőbb 11-kor) már az ágyban a helye. Másképp jobb ha kimarad a másnap hajnali úszás. Többet árt mint használ! Amúgy ez csak az én véleményem: igazán minőségit reggel 6-tól nem lehet edzeni! Egyszerűen nincs még rá felkészülve a szervezet. Teljesen másképp érzem magam, hacsak 1 órával később kell reggel lemennem (vagyis 7-re). Persze a szakirodalomban sok helyen látom leírva, hogy ennyi, meg annyi idő amíg kipihen egy ilyen, meg olyan terhelést a szervezet. De ez szerintem teljesen egyénre szabott.

Vegyünk példának egy családapát, aki mondjuk „odaver” egyet kerón szombaton, aztán vasárnap reggeltől estig a családdal jön-megy. Hétfőn biztosan pokolian fáradt lesz, és ezzel még két nap amíg teljesen kipihenni a szombati terhelést. Tehát egy következő hangsúlyos edzésnek szerdán van jogosultsága. Éppen ezért kell EGYÉNRE SZABOTTAN tervezni. Ha tudom, hogy vasárnap”nyírom a füvet” egész nap, nem tervezek semmit hétfőre. Kedden pörgetek vagy kocogok egyet, majd szerdán elborulhatok megint. Biztos sokan estek már abba a hibába, hogy másokhoz próbáltak alkalmazkodni, mert (ha maradunk ennél a példánál) kedden a többiek résztávosat futnak, így én sem maradhatok le. És persze szarul is ment, mert fáradt volt a vasárnapi miatt. Ezért, néha a kevesebb a több! És ha az ember belekeveredik a túledzettség örvényébe, nagyon nehezen lehet belőle kivergődni. Másik, hogy levert lesz, enervált, rossz eredményeket ér el, elmegy a kedve az egésztől, és nem utolsó sorban a családja is megsínyli az egészet.

Tehát a lényeg a tervezés, és nem a dogmatikus ragaszkodás egy edzéstervhez, amit láttunk  egy magazinban, vagy mondanak nekünk.

Tehát ha konkrét példával akarok szolgálni, és továbbra is ezt a képzeletbeli egyént veszem, akkor nagyjából így terveznék tovább: szombaton az említett erős bicikli, vasárnap ugyebár a családi nap, hétfő teljes pihenő, kedden könnyű úszás, pörgetés, laza edzés. Szerdán akár egy hosszabb futó résztáv, csütörtökön ennek kipihenése könnyű edzéssel, pénteken hosszú futás, és úszás. De ezért mondom, hogy nincs két egyforma hét!!!, mert már így is borult az úgynevezett „minden napom szent és sérthetetlen” edzésterv. Mert mi van ha kedd helyett szerdán résztávozok? SEMMI!!! Csak annyi, hogy frissebb, és jobb leszek!

Az étkezésről majd legközelebb írok!

Hogy is jó edzeni nyáron? Mi a helyes készülés, szinten-tartás, formába-hozás ilyenkor. Azt hiszem én is most kezdek csak erre ráérezni, jó sok túledzett szezonnal a hátam mögött. Bár az úszásom hagy némi kívánnivalót maga után, de a lényeg, hogy jó a közérzetem, nem vagyok levert, beleunt, enervált. A lényeg, hogy körülbelül 2/3-ára vettem vissza az eddigi nyári edzésadagomat! Az a legfontosabb, hogy az ember mindig tegye fel magának a kérdést az edzés megkezdése előtt: „Ezt most miért csinálom?” Mert ez a lényeg!!!

Egy rutinosabb versenyzőnek szerintem ezért nincs már szüksége edzőre, vagy konkrét edzéstervre. Persze a kontrol, és a külső vélemény mindig nagyon fontos, de igazán csak magában érzi a sportoló, hogy ez most még kell nekem, vagy sem. Természetesen ezzel most nem azt mondom, hogy nincs szükségem edzőre, mert nélkülük sokkal nehezebb egy edzés, vagy a versenyre készülés. De ha úgy döntök, hogy ezt az edzést most kihagyom, akkor kihagyom.

Ellentétben a téli felkészüléssel, ahol sokkal inkább egy edzéstervet követ az ember, szerintem nyáron egyáltalán nem szabad semmi ilyesmit követni! Persze körvonalakban le kell fektetni egy követendő tervet. Nyáron a sok verseny, és az intenzívebb edzések miatt sokkal több idő kell a pihenésre, ami a legfontosabb! Erre még rátesz a nyári meleg, ami szintén lassítja a regenerációt!

Én azon a véleményen vagyok, hogy amit télen az alapozásban megszerzett az ember, abból kell „gazdálkodnia” nyáron. Ezt ilyenkor már nem lehet fejleszteni. Viszont egy folyamatos jó formát lehet tartani, sőt, még ki is lehet néha hegyezni egy-két versenyre. Amit most elkezdtem csinálni edzés-pihenés szintjén, nagyon bevált nekem.

Mint fentebb említettem, mindig az a kérdés, hogy mit? És miért? Másik fontos dolog, hogyha kicsit is fáradtnak érzem magam egy tervezett hangsúlyos edzés előtt, egyszerűen kihagyom, vagy eltolom. Nem szabad erőltetni, legyen az embernek minden edzés után pozitív érzése! Egy résztávba sem vágok bele fáradtan, de ez már a bemelegítésnél érezhető. Tehát nagyjából körvonalakban úgy néz ki egy edzéshetem versenyszezonban, hogy tartalmaz 1 hangsúlyos bringa (hegyi résztáv), 1 hangsúlyos futás (résztáv), és 2 erős úszóedzést. És emellett 1 hosszú kerót, és egy hosszú futást (ha nincs hétvégén verseny)! A többi csak maszlag! Mondhatnánk. Tehát ha csak azért akarnék kimenni futni, úszni, bringázni, hogy jól nézzen ki az edzésnaplóban a heti összesítőnél, akkor az hülyeség lenne. Nem kell nézni, hogy „jaj, csak 40 kilométert futottam a héten”. A lényeg hogy a hangsúlyos edzések meglegyenek! Azok viszont nagyon odakoncentrálva, és jól kivitelezve.

Ami még nagyon fontos, és szerintem legalább 50%-ban a lényeg, a helyes táplálkozás!!! A téli alapozásnál, engedek a gyeplőn, néha lecsúszik 1 tábla csoki, vagy betolok simán valami süteményt, lelki-ismeret furdalás nélkül. Viszont a szezonban semmi ilyesmit nem szabad! Sikerült idén először megállnom a kaja utáni nassolásokat. És nem is hiányoznak. Ennek köszönhetően lementem 70 kilóra!

Sérülések. Nagyon résen kell lenni, mert szezonban sokkal könnyebb összeszedni húzódásokat, és egyéb izomsérüléseket, hiszen ilyenkor sokkal megfeszítettebbek az edzések. Fontos, hogy figyeljen az ember ezekre a jelzésekre, és időben reagáljon rá!

Szombathely OB

Legjobb futóidő…,de cseszhetem, mert a második bolyból! Lassan ez lesz a védjegyem! Ez a felfutósdi kezd kicsit idegesíteni. Mert mindig az jár utána a fejemben, hogy vajon megnyertem-e volna elölről. Remélem még idén lesz rá lehetőségem, hogy fussak egyet az élbolyból.

Amúgy, verseny előtt nem éreztem magam túl jól. Talán az előző napi leutazásnál kicsit sok volt a légkondi, vagy lehet még bennem volt egy kicsit a szerdai résztávos futás, mindenesetre szombat reggel jó kis fejfájásra ébredtem. Benyomtam vagy egy liter teát, ez némileg segített, de a bemelegítésnél így is nagyon enervált voltam.

Próbáltam némi tűzoltást úszásból a héten, de ez inkább csak a lelkiismeretek tett jót. Így azt éreztem, hogy mindent megtettem ,amit lehetett. Egyébként szerintem volt valamennyi foganatja ennek. Mivel csak! 15 másodperccel csúsztam le az élbolyról. Elkezdtem utánuk darálni a kerót egyedül, de tudtam, hogy esélytelen felérni. Így csak úgy tessék-lássék módjára nyomtam, hitehagyottan. Kicsit visszatért a hitem amikor utolért a Csortos-Faldum duó, de hamar ismét a reménytelenség lett úrrá rajtam, amikor már a hosszabb egyenesekben sem láttam a bolyt, akármennyire is düllesztettem a szemeimet. Tehát bele kellett nyugodnom, hogy ez a „vonat” elment. Hamarosan hátba csapott minket a Woodward nevével fémjelzet csapat. Ahol is a fent említett versenyző 60-70-es pedálfordulattal aeropozícióba zúzta elől 45-50-el. Amikor aztán leadta, gyorsan pörgött egyet a tömeg, hogy aztán megint vagy 1 percig az övé legyen a terep.

Lehet, hogy fejlődik a magyar triatlon a kerékpáros számban? Mivel én, akit tényleg mindenki csak beért, mentem 41,5 km-es átlagot! Pedig szél is volt, terep is volt… Szóval lehet, hogy gyorsulunk?!

Jól rápihenve a futásra, sikerült valahol a 3-4. helyen leugranom a bringáról. Majd egy gyors depózást követőn, felcsaptam a „gyorsan fogok futni” sapkámat, és már kint is voltam ismét a flaszteron. Mindig is tetszett ez a futópálya. Szerintem a rendezők nagyon jól kitalálták ezt a kört. Csak a frissítés volt nagyon kevés, főleg ebben a melegben. Visszatérve a futásomra. Két szóval: nagyon ment!. Bár a végére kicsit már éreztem a szegényes frissítés okozta dehidratációt, amit a testem a vádlim görcsölésével jelzett. Az első két kört teljes „vákuumban” futottam, csak 1-2 lekörözött versenyzőt előztem le. Na aztán végre feltűntek egyenként az élbolyról leszakadozó emberkék, akik leelőzése újabb, és újabb lökést adott. Biztos mindenki érezte már ezt. Olyan mintha elszívná a másik versenyző erejét. Neki meg pont a fordítottja. Hát végül 11. lettem. Nem nagy eredmény, de mégis boldog voltam, mert pozitív az előjel. Valahol olyan volt, mint egy mondat aminek a végére kerül a hangsúly.

Kenéznek gratulálok a hetedik helyéhez. Juniorként ez nagyon jó eredmény. De ha legközelebb is első váltó nélkül indul, lekötözöm a biciklijét a depóhoz! (És az nem lesz kifogás, hogy úgy sem használod a versenyen!)

Viszont, sajnos ahogy számoltam, kicsit vissza is csúsztam az összetettben, de van még a jövő hét! Elhatároztam, hogy Domboriban ha törik, ha szakad, de kijövök elől. Hol van már az az idő amikor még juniorban elsőnek másztam ki…