Mostmár letettem az órával való küzdelemről, nem nekem való és lehangol.Főleg az, hogy az óra szerint nem fejlődök semmit, sőt, csak romlik az állóképességem vagy az a valamim, amit annak kéne nevezni.

Mostanában alig bírom magam rávenni, hogy felüljek a bringára, és gyanítom, hogy ez az előbb leírt csalódásnak köszönhető.Próbáltam azzal magyarázni, hogy biztos csak az egyetem miatt vagyok fáradtabb, vagy azért nincs kedvem, de az nem mentség, mert tudom, hogy egy szellemileg fárasztó nap után milyen jól tud esni egy kis tekerés.

Szóval azt hiszem valahol a méylpont környékén vagyok, de igyekszem kilábalni belőle, és erre most azt látom a legjobb receptnek, hogy nem nézek időt, csak tekerek és a km-t számolom.(amit egy ideig mémg mindig nem növelek...ami szintén csalódás, de ez van)

Esetleg vm ötlet, hogy mi lehet a baj?Vagy még mindig türelmetlen vagyok?nem hiszem mert már ment ennél sokkal jobban is.