Bécs félmaraton -  Littleyu szemeivel  

Az egész úgy kezdödött hogy elaludtunk. Szombaton reggel az 5:55-ös vonattal indultunk a Keletiböl, jól elterveztük, hogy akkor 5:05 indulás otthonról, kelés 4:30. Ehhez képest 5:14-kor brüzzög a telefon ébresztöje. Kb félévente eljátsza a drága, hogy az elsö pár ébresztés és szundi az csak egy pittenés mire egyszer végre elkezd sipolni. Miért is ne akkor mikor vonathoz rohannánk. Na, 5:34-kor mi már a Stadionnál voltunk (gyalog) Vonatot elértük, még helyünk is volt. Némi szunyókálás, határ, aztán végre megérkeztünk.
A volt föiskolai csoporttásrnönk Lili várt kint minket az állomáson, ö lett 2 napra az idegenvezetönk. Hamar sorbanállás hazafele útra helyjegyért. Persze ezt is elöször a rossz sorban (mért is ne). Utána a másik sorban megint sorbanállás, közben veszettül órafigyelés, hogy a szállásra érjünk oda idöben.
Metró (megállapitottuk, hogy az osztákok nem tudnak különbséget tenni a metró meg a villamos között, mert néhány metrókocsi az villamoskocsi volt ), busz és pontban 10:15re befutottunk a szállásra. Jugendherberg Brigittenau. Szép zöld épület. Regisztrációs lap töltés, info a reggeliröl majd irány a szoba. Szép tiszta, rendezett, amire számitottunk is. Nekem hamar átöltözés, és le a ház elé a kis átmozgatómat letudni. Körbe-körbe futkostam az épüket körül meg kicsit össze-vissza az utcában, emsszire nem mertem menni mert féltem, hogy eltévedek Utána fel a szobába, zuhany, és indulás a rajtszámért.
A Wiener Messe épülete nagyon szép, modern, üvegpalota Jó sok ember gyalogolt abban az irányban meg visszafele is, csupa futó, kezdtem ráhangolódni a másnapi versenyre. Persze bent is sorbanállás, elöször a rajtszámért, aztán egy bőséges rajtcsomagért. Na abban aztán volt minden mi szem-szájnak ingere: szivacs, kis doboz cornflakes, 1 csomag tészta, egy üveg tésztaszósz, Snickers, csomag papirzsepi, 1 nagy tusfürdö, 2 db különbözö pezsgötabletta, meg a szokásos reklámanyagok, ja meg egy 7,5 dl Römerquelle ásványviz. Kellemes meglepi.
Ja igen, nem bánom hogy nem rendeltem meg a verseny technikai pólóját, a helyszinen megnéztem, tényleg elég vacak anyagból volt.
Na utána (ez ugy 12- fél 1 körül volt) ugy gondoltuk ideje végre valami táplálék után nézzünk. Elötte egy kis móka, mert ugyan Lili bécsi, azért frankón átvertük a térképpel és kereste a 2-es metró megállóját, ami még csak most épül.
Irány a Naschmarkt (kajapiac, nyamm-nyamm). Fejenként 1 Gyros, leültünk egy közeli téren és lakmároztunk. Aztán kis séta, és irány Lilihez.
Ott jól feltöltöttük a szénhidrátraktárainkat fagyival (Edi és Lili gondolom a drukkolás miatt )
Aztán olyan 5 óra felé Lili lekisért minket a Schnellbahnhoz és irány haza. Küzdöttünk egy darabig a leragadó szemek ellen (ha tul hamar elalszunk tuti felébredünk az éjjel és csak forgolódás lesz), olvasgattunk, vacsi, megágyazás, (az alsó ágy alól ki lehetett huzni még egy ágyat, igy gyártottunk egy majdnem-franciaágyat, nem kellett létrátmászni), zuhany aztán még félálomban beszélgettunk egy darabig. Olyan 10 óra tájban hazaérkezett a gerekcsoport a szintünkön, na onnan aztán tudtuk hogy még egy darabig nem alszunk. Mi pont majd nem a legvégén voltunk a folyosónak, és a folyosóajtón tul volt a nöi wc és zuhany. Na kb 10 másodpercenként hallottunka folyosóajtót, mert persze képtelenek voltak halkan becsukni. Wííí-puff. Wííí-puff. Aztán egyszercsak elaludtunk.
Hajnali fél 6kor aztán megint ébredés a wííí-puffra. Minek kelnek ezek ilyen korán? Nooormáálisak??? A tanár meg fegyelmez a folyoson. Remek. Innentöl 5-10 perces szakaszokban aludtam szerintem, háromnegyed 7ig amikor is csörögtek a telefonok. A biztonság kedvéért mind a 2-t felhuztuk Wc, öltözés, reggeli. Svédasztal, jó volt, ettem egy lekvároszsemlét, kis tea (csak kicsi mert forró volt), aztán fel a szobába, hamar összerámolás, szoba leadása és irány a buszmegálló. A busz persze az orrunk elött el. Sebaj 10 perc és jön a következö.
A buszon már láttam pár futót, aztán a metró már szinte csak velünk volt tele. Megérkezés, rajt keresése, a zónám meg van, melegités, sorbanállás a wcre még utoljára. A rajtpisztoly mikor eldördült én akkor jutottam be. Persze sejthetö volt hogy ekkora tömegben semmit nem kések le, még böven idöben beálltam, igy is toporogtam ott 10 percet mig eljutottam a rajtkapuig. (jó hátulról indultam)
Edi még csinált pár fotót aztán eltünt, felment magasabbra fényképezni a tömeget.
Elindultam. Kis kerülgetés a hidon, aztán láttam hogy nagyjábol megvan a 6:20s tempom amit tartani akartam. 1 km még mielött átértünk a hidon. Úristen mennyi ember. Aztán utva utca hátán, jéé itt szálltunk el buszról reggel, rengeteg szurkoló, egy kutyus is, aki minden futót megugatott, mókás volt. Aztán be egy parkba, kétoldalt fák, nagyon szép volt, hosszú egyenes út, még mindig jó sok ember, szép idö, tartom a tempóm, Yu ne fusd el, ha láttam hogy gyorsabb kicsit visszavettem, hiszen messze még a vége. 5 km, az elsö ellenörzö szönyeg, frissités, pont jókor, ittam vizet meg locsoltam a fejem. Tovább a fák alatt, aztán kanyar, kis emelkedö, daytime sms-re, vigyor, futástovább, fel egy hidra, elötte fejlocsolás, le a hidról, Edinek sms hogy mjd Isot kérek, jobbra a Ring-re, fu nemsokára itt az opera, frissitöállomás, egy nagyon kedves mosolygós 60 körüli frissitös nénitöl egy iso (elöször azt hittem viz, mert nem volt olyan szép "természetes" kék szine mint ezeknk szokott), 11 km, futás tovább, itt az opera, balra be a kis utába, és már látom ott áll Edi, fényképez, jajjdejó hogy itt van, megint megvan az ok a vigyorgásra egy darabig, kérdezi minden rendben, persze (de azért néhány felhöt rendelhetne az égre ), adja a fél literes isomat, futok tovább. De nehéz ez a flakon, néhány korty, na még viszem egy darabig, itt a Naschmarkt, jajj le kéne tennem ezt a flakotn, de nehét, mi van ebben ólom, még 1 korty aztán ott is hagyom a járdán egy zebránál. Na innen sok napsütés, meleg, már a pálya is emelkedik egy ideje, tempó romlik,már tudom: nemlesz meg a 2:20. Nembaj Yu, meg tudod csinálni, az a lényeg hogy beérj, csak fuss tovább. Hol van már a frissités, vizet akarok!!! Fö a fejem, semmi légmozgás, de menni kell. Még mindig sehol viz hogy legalább a fejem vizezhessem. Aztán egyszercsak 15 környékén elöbukkan vmi szuhany szerü képzödmény nosza én is sorbaállok, fejemre jó hideg viz, de jol esik, még néhány korty inni is, persze a cipöm is telemegy hiába állok messze. (még jó hogy azért drukkoltam hogy ne legyen esö mert milyen rossz vizes cipöben futni). Neszeneked lángész. Milyen jó lenne most az esö, legalább hütene. Na, gyerünk tovább. 16nál megint egy szönyeg, itt van az elsö váltóhely is. Jobbról park, vm kanyarféle, még mindig felfelé megyünk. Na hajrá, mindjárt itt a pálya legmagasabb pontja és onnan már kicsit lefelé visz majd. Asszem itt volt valahol Schönbrunn is, de mellett sikerült elmennem hogy észre sem vettem. Dejó, megint viz fejmosás, futás tovább. Gyerünk, már nincs sok hátra. 18, 19 kezdhetne már lejteni. Kéne mostmár hajrázni, de még várok vele. Lassan 20, megindulok. 20 elött még egy gyors iso, aztán onnan vágta. Végre lejt kicsit a pálya is, egyre többen orditják a pálya mellöl hogy gyerünk, mindjárt itt a vége (szegény martonistáknak csak a fele) megvan a balrakanyar, mindjárt itt a Heldenplatz, már hallatszik a zene, hurrá, mindjért ott vagyok, tábla hogy Halbmarato Finish jobbra, meglátom a betonkaput, már látszik a cél, hallom hogy jön az oszrákok nagy kedvence Susanna Pumper a maratoni ágon, innen már nem látok semmit, Edi valahol baloldalt ottvan és fényképez, ugyse látom ebben a tömegben, csak vágta elöre, még pár ember megelözök már itt a cél, mostmár biztos beérek aztán biiip biiip befutottam. Érem a nyakba, fotó. Úúúristen, megcsináltam, lefutottam, megvan az elsö fémaratonom!!!. Ez én órám 2:28:51 mutat, aztán nemsokára jön smsben a hivatalos 2:29:49. Az az 1 perc ide vagy oda már nem számit. Bent vagyok. Sikerült.
Befutócsomag, telefon Editöl, keressük egymást vagy 10 percig, "itt vagyok a szobor mögött" a fene gondolta hogy 3 szobor is van Örömködés, "megcsináltad". Ivás, zuhany, aztán irány az Opera hogy találkozzunk Lilivel. Közben egy banán, aztán irány egy nagy pizza. "Te azt nem fogod tudni megenni". Dehogynem. Nem tudod hogy én milyen éhes vagyok Naná hogy megettem. Aztán még városnézés light, pár épület, aztán leülünk még a Stadtparkban mig nem megy a vonat. Lili még kijön velünk az állomásra, aztán irány haza. Szép volt, jó volt, visszamennék!
Kicsit hiányzott a fórumos társaság, de azért nagyon jól éreztem magam a 26 ezres tömegben. És persze ott volt Edi, az én saját egyszemélyes hős szurkolótáborom, aki még a mázsás cuccomat is cipelte a verseny közben, és aki miatt érdemes volt elküzdeni magam a célig.

Egyébként izomláz mérsékelt, tegnap jól el voltak fáradva a lábaim, ma szinte semmi, és vizholyagot sem gyüjtöttem, ez kész csoda.