Ennyit egyben nem futottam még életemben.
A térdeim még merevek kicsit - tegnap úgy közlekedtem, mint egy sérült terminátor.
Ami persze nem számít, lényeg, hogy lefutottam, tisztes idővel, nem haltam bele, sőt, még haza is tudtam biciklizni utána. Sőt, délután még gyerekzsúrba vittem a gyerekeket, és általában aktív maradtam a nap fennmaradó részében is.

Sajnos vegyült üröm is az örömbe: 
1. A Szabadság-híd után szurkoló családom szólt, hogy nincs meg a rajtszámom.
(Nem szeretek biztosítótűzni, mert lehúzza az átizzadt pólót, nem szellőzik, stb. A nadrágtartóból fabrikált csipeszes tartó viszont úgy látszik, nem bírta a nedvességet.)
Rajtszám nélkül mnincs befutás, rajta a ruhatári számom is. Megkértem őket, keressék meg. Keresték is, de nem lett meg.
Végül a célegyenesben Kertész Gábortól kapott női(!) váltó első szakasz(!) rajtszámmal futottam be. A váltósok sávjába terelve, emlékérem nuku. Eléggé magam alatt voltam. Befutócsomagot szerencsére kaptam. A cuccomat - ami még szintén nagy szerencsémre ott volt, nem vitte el valami nem annyira becsületes megtaláló - némi magyarázat és a zsebében lapuló fényképes igazolvány megmutatása után megkaptam. Érmet talán kapok utólag, ha szerencsém van.
2. A rendezők nem gondoskodtak kerékpár-tárlóról. Így aztán én is oda lakatoltam, ahova tudtam. Sportrendezvényen manapság erre azért illene gondolni.
3. Gyász, amit a Nike póló témában előadott. Milyen dolog az már, hogy megveheted az emlékpólót?! Nem kéne ennyire kapzsinak lenni, hogy még ezt a bőrt is lehúzzák a sportolókról, akik eleve rendesen költenek sportszerre, és a versenyen is minden a Nike-ről szól. Akkor miért? Ettől lesz meg a menedzser negyedéves targetje, amitől a prémiuma függ? Ez az akció azt hiszem, sokat rombolt a Nike közképén (imidzsén). Úgy kell neki. Abcúg.

De ezek nem érdekesek, puszta apró betűs lábjegyzetek. Lényeg a  nagy futás Nagy Futás élménye!