Remek volt megint Edzésonlánynak lenni, nagy-nagy köszönet és gratuláció illeti Nyaffot és Ms.Kate-et, akik hihetetlen keményen küzdöttek a csapatért! Jó volt a végén Nyaffal felállni a dobogóra :o) Jó volt találkozni sok régi kedves ismerőssel. Jó volt rendezősködni, befutóképet és sütit osztogatni a boldog teljesítőknek. Nagyon jó volt futás közben a sok segítség, szurkolás, amit kaptam - köszönöm mindenkinek!!! És kellemes meglepetés volt a polgármester úr köszönete a rendezvény végén.

Ami nem sikerült jól - a félmaraton. 2:03:13 - PW. Hát ezt nem pont így terveztem. Kate-től első helyen kaptam a váltást, jó pár perces előnnyel. És én annyira akartam menni a csapatért - de a lábaim nem hagyták. Energiátlanul futottam már az elején is, hosszúnak tűntek a kilik. Aztán féltávtól jöttek a lábizomgörcsök. Előbb a vádlik, majd a comb és a boka környéke is görcsbe rándulgatott. Meg-megálltam hát, kifeszítettem az éppen aktuális görcsöt és lassan mentem tovább. Akaraterő-próbáló futás volt.

A legfontosabb tapasztalat: nem érdemes egyszerre versenyezni és rendezősködni is. A futás előtti két nap rendesen leszívta az energiaraktáraimat, szép lassan, a háttérben. Észre sem vettem, amíg el nem kezdtem futni, mennyire fáradt is vagyok. A hétvégét vasárnap esti mérlegelés szerint 3 kiló mínusszal zártam.

Aztán még az is kiderült, hogy érdemes lesz legközelebb több energiát feccölni a videó felvételekbe, a befutókép nyomtatásba, sőt a sütikbe is, viszont az élő közvetítés nem vonz tömegeket.

Tudnék még sokat írni, de most inkább nekiesek a maradék párezer befutófotó feldolgozásának. Ha megtaláltátok magatokat a fotókon, és tetszenek a képek, fotósunk, Timi, akik végig állta-ázta-fotózta az egész triatlon mezőnyt, biztosan örülne a visszajelzéseknek.

Jövőre megint ott leszünk!! :o)